Faragóné Pál Magdolna
Változatlanul jól érzem magam a bőrömben, viszont továbbra is nehezen mozdul a mérleg nyelve lefelé, de legalább felfelé sem megy. Egyre jobban épül be a mindennapjaimba a változatos, egészséges étkezés, kísérletezem, hogy milyen ételeket fogyasszak, amivel jól lehet lakni, finom és nem hizlal.
A múlt hónapban azt a kihívást választottam, hogy a szekrényeimben rendet teszek, a ruháimat átnézem, és amit legalább egy éve nem vettem fel, selejtezem. Teljesítettem, de még nem tudtam tőlük megválni, ezért levittem őket a pincébe átlátszó zsákban. A konyhában viszont a régi fűszereket átnéztem és kidobáltam, aminek lejárt a szavatossági ideje és rendet tettem az evőeszközös fiókban is. Jó dolog kihívást teljesíteni, ezért mindig kitalálok magamnak valamit.
Például hétezer lépést teljesítek naponta, azért nem tízezret, mert kerékpárral közlekedem, és minden nap tornázom. Eszem zöldséget, gyümölcsöt, ezt is tudom teljesíteni minden nap. Apró lépések, de motiválnak, jó érzéssel töltenek el, ha meg tudom csinálni.
A múlt héten szabadságon voltam, a férjemnek Budapesten volt elfoglaltsága és elkísértem. Sokat sétáltam, az egyik nap 21 780 lépést tettem meg, és el sem fáradtam. Nagyon jó érzés, büszke voltam magamra! A következő nap már a férjem is csatlakozott hozzám, Szentendrére mentünk el, akkor is sokat sétáltunk, több mint 15 000 lépést, nekem ezek nagy dolgok, egyre többet bírok.
Hétvégén is igyekszünk valamilyen sportos programot szervezni a férjemmel. Vasárnap este elmentünk itt Debrecenben a Víztoronyba, egy régi kolléga zenekarának a koncertjére, tízig táncoltunk, aztán hazabicikliztünk.
Elég hepehupás út van mögöttem van, de látom és érzem a változást magamon. Hálás vagyok a családomnak, mert ők is csatlakoztak hozzám, meghallgatják a tapasztalataim, megkóstolják az új receptek alapján készült ételeket. Már megszokták a gyerekeim is, hogy hétvégeken nem sütök háromféle süteményt, inkább elmegyek biciklizni vagy gyalogolni az apjukkal.
Vasné Pál Katalin
A hónap elején egy nagyobb társasággal nyaraltunk, ami igazán különleges élmény volt. Biciklivel fedeztük fel a környéket, úsztunk a tengerben, és sokat sétáltunk, miközben élveztük a friss levegőt.
Még egy borkóstolóra is biciklivel mentünk, ami egyszerre volt szórakoztató és egészséges választás.
De az elmúlt időszakban sajnos több komoly nehézséggel is meg kellett küzdenünk, és bevallom, egy időre máshová került a fókusz, ott ettem ahol éppen voltam, és azt ettem, amit lehetett kapni.
Az elhatározásom, miszerint jobban ügyelek a diétámra, elszállt, de nem engedtem el magam teljesen! Áttértem másra, minden este olvastam és még többet mozogtam, azt hiszem, sportolás közben tudtam kiereszteni azt a sok feszültséget, ami összegyűlt bennem.
Az elmúlt héten háromszor mentem súlyzós edzésre, egyszer kirándultunk a kutyákkal, egyszer pedig eveztünk 11 kilométert. Ennyi mozgásba régebben belerokkantam volna, most meg több energiám van!
Rittling Adél
A kihívás ötlete nagyon tetszett, és igazán motiválónak éreztem, így nagy lendülettel három dolgot is vállaltam. Ezek között volt, hogy a Gyerünk, anyukám! tornái mellé heti egy másik mozgást is bevállalok; heti egy új zöldséges receptet kipróbálok; illetve minden nap olyan időben fekszem le aludni, hogy a minimum hét óra alvás meglegyen.
Az utóbbit volt a legkönnyebb tartanom, az alvásomra már régóta igyekszem jobban figyelni, mert nagyon fontosnak tartom. A főzés terén is jól haladtam, egy nyaralós hetet kivéve, sikerült az új receptekkel megismerkednem, és ezt is nagyon élveztem, sikerélményt adott, hogy kipróbáltam végre a régóta összegyűjtött ötleteket.
A mozgással kapcsolatos kihívás teljesítésével viszont sajnos nem vagyok elégedett. Ahogy eddig is, nem vagyok elég szigorú magammal és még nem alakult ki a megfelelő rendszeresség ezen a téren. Őszintén szólva a nyári programozás és valamivel rendszertelenebb napi rutin sem kedvez ennek. A célom, hogy ez ne azt jelentse, hogy akkor ezt elengedem, hanem, hogy erre a területre fókuszáljak leginkább.
Kapcsolódó: Nem csak vegáknak – 5 húsmentes, bélbarát recept
Hrivnák Orsolya
Most értem haza egy csoda nyaralásról. Gyerekes időszámítás óta először léptem le itthonról egyedül egy hétre, és elutaztam az öcsémékkel egy Hollandia-Belgium-Németország minikörútra, várost néztem, csatornapartokon andalogtam, gótikus katedrálisokat fűztem láncra, és múzeumoztam, fesztiváloztam, szájat tátottam, bámészkodtam, gyönyörködtem.
A legjobb az volt, hogy egy hétig mentem, ahova vezettek, nem oldottam meg problémát, nem voltam résen, nem lestem senkit folyamatosan fél szemmel, nem gondolkodtam, és a legkomolyabb döntés, amit meg kellett hoznom, az volt, hogy Stroopwaffel tortát vagy vaníliás gyümölcskosárkát rendeljek-e. Szóval, pihentem, kisimultam, belelazultam az élményekbe.
És egy hétig bizony szünetelt a torna, kimenőt kapott a kalóriaszámláló alkalmazás is. A fent említett süti mellett ettem tejszínhabos-vaníliakrémes linzertortácskát is, meg fish and chips-et, meg naná, hogy sajtot, sajtot és sajtot. De a sajtot teljes kiőrlésű kenyérrel és sok zöldséggel, magokkal küldtem le, torna helyett pedig minden nap raktunk a talpunkba jó sok lépést.
Kapcsolódó: Ezek a sportok égetik a legtöbb kalóriát
Ma ráálltam a mérlegre, ami 30 dekával mutatott többet, mint az indulás előtt. Úgy döntöttem, ez így rendben van. A hazaérkezés után pedig újra felvettem a méricskélős fonalat, és hihetetlen jólesnek a napi tornák is.
A kihívás terén kevésbé veregethetem meg a vállamat elégedetten. A rendszeres vízivás mellett szerettem volna elköteleződni, mert ezzel voltak mindig is gondjaim, és egyelőre maradtak is. De nem adom fel, majd még izmozok ezen a téren, mert ha már az evést és a tornát sikerült összelogisztikázni valahogy, nehogy már pont ezt ne ugorjam meg!
Maráz Kornélia
Egy hét olaszországi nyaraláson vagyunk túl, ahova a két kisebb lányommal mentem. Bologna, Pisa, Viareggio, Livorno és Firenze, valamint a tenger volt a program. Gyönyörű helyeken jártunk. Én minden reggel felkeltem korán napfelkeltét nézni, este pedig megcsodáltuk, ahogy a nap belebukott a tengerbe, hátunk mögött pedig a telihold fénylett. Mint egy giccses festmény, olyan volt, de élőben.
Végülis életmódváltó volt az egy hét is, mert csak olasz ételeket ettünk, megvolt a napi 20-24 ezer lépés, rengeteget sétáltunk. Fogyni nem sikerült, viszont töltekezni igen. A lányaim nagyon boldogok voltak, mert először látták a tengert. Töltöttünk néhány napot Zebegényben is, itt a nagylányom és az unokáim is velünk voltak, itt ünnepeltük a születésnapomat.
Fürödtünk a Dunában, kirándultunk, és a szálláson kapott biciklivel körbetekertem a környéket. A kihívást, hogy kerékpározok vagy olvasok, úgy sikerült megvalósítanom, hogy még a nyaralás előtt itthon néha kimentem este bicajozni, de inkább a mellettem lévő elolvasásra váró könyvkupac izgatta a fantáziámat, így elolvastam sok könyvet, a nyaraláson is kettőt. A napi 100 oldal vállalást túlteljesítettem!
Vigh Eleonóra
Az elmúlt hónapom igen mozgalmassá sikeredett. Az előző online találkozás után két kihívás fogalmazódott meg bennem. Egyrészt az édesség utáni sóvárgás leküzdése, másrészt pedig a napi 10 000 közeli lépés megtétele. Sok kihívás volt már az életemben, így tudtam, hogy minden fejben dől el. Az életmódváltó program kihívásai, a csoporttársaim kitartása, hozzáállása a változni akaráshoz mind hozzásegített a sikerhez.
A lépések megtétele nem okozott nagy gondot, hiszen évek óta nordic walkingozok, de ehhez társult most az a pozitív váltás, hogy egyre többet gyalogolok a mindennapokban is. Gyaloglás közben könnyebb elengedni a nehéz gondolatokat, ráadásul eszköz nélkül edzhetem magam. Nemcsak fizikailag, de lelkileg is feltölt, energikusabbá, kiegyensúlyozottabbá teszi az embert.
Egy hónap alatt 279 000 lépést tettem meg. A másik kitűzött célom az édességek utáni vágy leküzdése volt. Eleinte mindig próbáltam valamivel helyettesíteni a csokit (pl. gyümölcs, lekvár), de egy idő után arra eszméltem, hogy nincs késztetésem a nasizásra. A hónap második felében egy hosszú, tengeren túli utazásra készültem a családommal.
Kapcsolódó: Kívánós vagy? Sóvárgásod tárgya elárulhatja az okát
Izgatottan vártam, mert korábban nem szerettem (féltem) repülni a bezártság érzése miatt. Ezúttal 14 órát kellett egy repülőgépen átvészelni, és itt jött a csavar! Az előző hetek, hónapok megerősítettek abban, hogy megtanultam figyelni testem jelzéseire,
a rendszeres mozgás óriási lendületet adott a mentális jóllétemhez, megnőtt az önbizalmam.
A táplálkozásra való odafigyelés pedig erősítette ezt a pozitív változást. Számomra kinyílt a világ. A testsúlyom az elmúlt hónapban nem változott, de az az áttörés, amit adott nekem az elmúlt időszak, felér egy újjászületéssel. Köszönöm a programot támogató szakembereknek és csoporttársaimnak, hogy ilyen óriási mérföldkövön segítettek át!
Komantinger Zsuzsanna
Próbálok észhez térni Édesanyám halála óta, megvolt a temetése, Bátyuskámmal intézzük a sírkövet. Nagyon sokat segítettek a gyermekeim, unokáim, a párom, az állatkáim is vigaszt nyújtottak, de még a táncos lányok is kedvesen támogattak. Munkaterápiába menekültem: leszigeteltük kívülről a kerti műhelyt, belülről pedig gipszkartonnal borítottuk.
Továbbra is figyelek az ételek minőségére, mennyiségére. Ebben a melegben simán megiszom a napi 3–3,3 liter folyadékot, ezzel nincs gondom. Mozgásban van elmaradásom, de a táncot, és a sétákat nem hagyom ki. Újabb fellépésre készülünk: augusztus 24-én lesz jótékonysági gálánk, másfél órás műsorral.
Az egy hónapos kihívásom a kevesebb tévézés, több olvasás volt, amit sikerült valamelyest megvalósítanom. Főleg a reggeli órákban tudtam csendben, nyugodtan olvasni, hamarosan az Eragon első kötetének a végére érek.
Góber Gabriella
Nemrég azt a feladatot kaptuk a program során, hogy találjunk ki magunk számára egy egyhónapos kihívást. Mivel számomra a tudatos étkezés az életmódváltás sarkalatos pontja, így arra jutottam, hogy lecsökkentem a húsfogyasztás heti két napra. Ez elsőre nem tűnt kivitelezhetetlen feladatnak, aztán ahogy haladtam előre az időben, úgy lett ez egyre nehezebb.
Kapcsolódó: Lulu Hunt Peters – Az orvos, aki miatt a nők évtizedek óta sanyargatják magukat
Nem mindig sikerült előre főznöm magamnak, így most szembesültem igazán azzal, hogy a vegetáriánus menü a legtöbb helyen a rántott sajtot jelenti.
Ez a kihívás hozta meg végülis azt a rendszerességet az életembe, hogy – akár napokkal –előre elkészítsem magam számára az ebédet, és minimálisra csökkentsem a készétel-vásárlást. Az egyik kedves mentorunk többször is mondta, hogy az életmódváltásban az egyik legfontosabb feladat, hogy fizikailag (is) erősekké váljunk. Ez a gondolat nagyon sokszor eszembe jut, és büszkeséggel tölt el, hogy úgy érzem, ezt sikerül elérnem.
Konkrét példa: már nem kérek férfiú segítséget ahhoz, hogy a hivatali ballonos vízautomatánkban az üres ballont kicseréljem a 16 literes telire, mindenféle erőlködés nélkül megy ez már nekem. A másik kedves mentorunk nem olyan régen osztotta meg velünk a saját tapasztalatait. Van neki is egy mondata, amely – mióta olvastam – velem jön most már mindenhová: „a motor oda megy, ahová nézünk”. Most már tudatosabban próbálom magam ehhez tartani, és arra fókuszálni, ami ahhoz kell, hogy a még előttem álló évek, évtizedek alatt „jól éljek”.
Rosner Anna
Az egyik kihívásom a mindennapos „jól reggelizés” volt. Nemrég meglátogattam a Németországban és Angliában élő barátaimat, így eléggé felborult a napi ritmusom, azonban ez segítséget is jelentett, mert így inkább volt időm reggelizni, úgyhogy elégedett vagyok a kihívás ezen részének teljesítésével.
Az utóbbi időben megfigyeltem, hogy egyre könnyebben aprózódik a figyelmem, és nehezebb a koncentrálást igénylő feladatokat könnyedén elvégeznem. Emellett azt is tapasztaltam, hogy filmnézés közben kevésbé tudok jelen lenni, mint korábban és sokszor chatelek, ezért is választottam másik kihívásnak, hogy nem nyomkodom a telefonom filmezéskor, illetve lefekvés előtt és felkelés után fél órával.
Úgy érzem, klasszul sikerült! Amint rajtakaptam magam a vágyon, hogy telefonozzak, inkább kikapcsoltam a filmet, felálltam és végeztem más hasznos dolgokat. A felkelés utáni nem telefonozás is jól ment, de a lefekvés előtti egyáltalán nem sikerült sajnos. Ebben közrejátszott, hogy az utazás alatt leginkább alvás előtt volt időm beszélgetni a barátaimmal az aznapi élményekről.
A választott képem is idekapcsolódik, ez a fotó a Shard nevű londoni felhőkarcoló mosdójában készült. Nagyon tériszonyos vagyok, és régóta szorongással tölt el a metrózás is, de most órákat tudtam metrózni (ráadásul a londoni elég szűk, levegőtlen és zsúfolt is), és simán felmentem a lifttel az épület 310 méteren fekvő tetejére, ahonnan amúgy izgalmas a kilátás, úgyhogy ajánlom. Úgy érzem, hogy az életmódváltásnak köszönhetően sokkal bátrabb és jobban funkcionáló vagyok a mindennapokban.
Életmódváltóink júliusban jártak a program felénél, akkor így meséltek aktuális küzdelmeikről
Kiemelt kép: Canva/nőklapja.hu
