Hetilap
Legfrissebb hetilap
Még több
„Igazi csoda, hogy mi egymásra találtunk!”
Két szöszi négyéves lóg fejjel lefelé az óvodai mászókán. Hajfonatuk a földet verdesi, egymásra néznek, és tele szájjal kacagnak. Felhőtlen pillanatok. A feje tetejére állt világba hirtelen beúszik egy ismerős piros tűsarkú képe. Anya! A két kislány versengve kapaszkodik lefelé a mászóka fokain, és egy perc múlva már boldogan szaladnak keresztül az óvoda udvarán. – […]
Koronczay Lilla
Örökölt derű – Dr. Fogl Magdolna
Kitartó. Lelkiismeretes. Megbízható. Bármikor elérhető. Példakép. Föláldozza magát, a családját a pácienseiért. Ezeket a mondatokat hallani Budapesten, az óbudai Vályog utca családias kis rendelőjében. Ott beteg orvost dicsér, méltat és elismer. Orvost, de nem azért, mert néhány hete Batthyány-Strattmann László-díjat kapott, ami az egyik legnagyobb szakmai elismerés. A betegnek legtöbbször igaza van Az, hogy Fogl […]
Árvai Magdolna
Ha bekapcsol a hatodik érzék – Amire van magyarázat
Mit szólna ahhoz, ha holnap felettese azzal indokolná meg az új vállalati stratégiát, hogy a csontjaiban érzi a jó irányt? Vagy azt mondaná, ezt súgták az ösztönei? Esetleg megálmodta? A hitetlenkedésen és a szemforgatáson túl a többség puccsban reménykedne, és jelezné a HR-osztálynak, hogy a főnök nem százas. A tudományos kísérletek, az adat- és kockázatelemzések […]
Jónap Rita
Vakmerőségből jeles – Ernyey Béla színész, író
Nem tudom levenni a szemem az ön mögötti komódon pihenő, négy keréken guruló játék medvéről. Akkor hadd mutassam be Macit, aki idén nyolcvanegy esztendős, egy évvel idősebb, mint én. Nagyanyám mindent megőrzött, még a gyerekkori rajzaim is megvannak. Ez a maci a világ legjobb játékkészítőjénél, a Steiff cégnél készült. Két medvém volt, sajnos a másik eltűnt […]
Papp Diána
Szégyenlős színésznő – Balsai Móni belső hangról, rohanásról
Mit jelent, hogy olyan zűrös az életvitele? Ugye ezt mondta a telefonban, amikor egyeztettünk? Azt, hogy kapkodós. Túl sok a tennivalóm, főleg az elmúlt hetekben. A Covid idején megállt az élet, és most egyszerre indult be minden. Kétévnyi kihagyást néhány hét alatt akar bepótolni mindenki. Kicsit bolondok háza lett. Most is úgy jöttem ide, hogy […]
Szegő András
Lazuljak bele? – Spontaneitás kontra tervezés
Van az a típus, aki nem hajlandó két héttel korábban megvenni egy színházjegyet, mert nem tudja előre, lesz-e aznap kedve színházba menni. És van a másik fajta, aki előre megvásárolja a jegyet, és persze hogy lesz kedve aznap az előadáshoz – hiszen már megvan a foglalás! „Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor […]
Dudics Emese
Schäffer Erzsébet: A most és a majd között
Előttem a villanydróton sűrű sorban gyémántszemek. Királynői nyakék: esőcseppek. Kidugom a kezem az ablakon, vízpermet szitál rá. Május végi eső. Nem zuhog, nem ömlik, sűrű cseppekben nem hullik, szitál csöndesen, makacs egyhangúsággal, áztatón. A föld már egy jó ásónyomig nedves. A gyomok hosszú gyökere kis lazítás után enged. Még a pitypangot is könnyen ki lehet […]
Schäffer Erzsébet
Nem számít, mit gondolt a költő
Az ember legkönnyebben mindig saját szívéhez és helyzeteihez tud igazodni, hatalmas élmény ezekhez verset találni, megérezni az egyes sorokban a saját sorsunkat. Ezt tudják adni a versek: szavakat találnak a fájdalomnak, a szeretetnek és minden olyan helyzetnek, amikor saját szavaink elhagynak minket. Nem véletlenül alakult ki a költészetterápia sem: „Amikor semmi más nem tudja áttörni […]
Nők Lapja
Kanyonok, vízesések, jégbarlangok – A varázslatos Szlovák Paradicsom
Gyerekkoromban rengeteget nyaraltunk Szlovákiában, Ruzomberokban (Rózsahegy), a cukorgyári üdülőben. De a Szlovák Paradicsomot – a Dobsinai-jégbarlangot leszámítva – mindig nagy ívben elkerültük, valószínűleg azért, mert apámnak nem volt jó a lába. Amikor nemrégiben megláttam egy felvételt a Suchá Belá (Száraz-fehér) patak völgyéről, már szerveztem is a hosszú hétvégét. Földtani játszótér Bár a Szlovák Paradicsom térképen […]
Bus István
Grecsó Krisztián: A végletek embere
A gyakran átíródó emlékeimben, van azért néhány stabil, öreg pont. Mondjuk, hogy jófiú voltam. Engedelmes, szófogadó, jellegtelen gyerek, gombafejű és félős, mint akit éppen megijesztettek. Ez az általános benyomás, semmi véglet, sok engedelem. És ezt is meséli rólam az édesanyám, pedig, ha jobban utánagondolok, nem ilyen sovány volt a jellemem, de ami nem illik a […]
Grecsó Krisztián