Schäffer Erzsébet
Schäffer Erzsébet: Tulipán, kék hokedlin
A szurdokban, a két keréknyom között néhol sárgával pettyezett friss zöld csík húzódik. Salátaboglárka, végestelen végig. Szedem az apró leveleket. Cérnavékony száruk mélyre bújik az avarba. Alig húzok rajta, kis csokornyi zöld levélke marad a kezemben. A medvehagymára a bozót alján találtam rá. Jó két méter sugarú körben egész telep zöldellik a barna avar fölött. […]
Schäffer Erzsébet: Majd ha a test a testhez ér
Jó reggelt, világ! Te is érzed, ahogy játszik velünk ez a kalapját félrecsapó nyurga suhanc, ez az Április? Egyik pillanatban árkot ugrik, másikban fölborzolja a rikácsoló szajkó tollait, hajnalra havat küld, s a fehér takaró alól ibolyát szed nagy csokorral, a patak fodraira szórja, vigyétek! Sokat vagyok ott a mélyutak mentén és fönt a szőlő […]
Schäffer Erzsébet: Az ikerhölgyek öröksége
Chopin keringő dallama szállt, s gurult a konflis a két, matrózruhába öltöztetett kislánnyal… Régi fotókat nézegettünk, csipkés pólyákat, aztán két tüllruhás karcsú balerinát. Veronika elunja a képeket, fölcsatolja a tangóharmonikát, Vica mutatja a pas de deux lépéseit… Nevetünk. Minden volt nekem az a délután: történelemóra, illemtanóra, balettóra. De leginkább két gyermeklelkű, öreg valaha volt balerina […]
Schäffer Erzsébet: A sárkányölő vitéz
Azt mondta Greis főorvos úr, hogy kedves szülők, jöjjenek ki velem a folyosóra. Rám nézett, a vállamra tette a kezét, jöjjön a kislány is, hisz róla van szó. Greis főorvos úrnak nagy, puha keze volt, és aranykeretes szemüvege. És nagyon mély hangja. Az egész rendelőintézet tisztelte, a legnagyobb tekintély volt nemcsak Sztálinvárosban, hanem az egész […]