Schäffer Erzsébet
Schäffer Erzsébet: Eszmeralda és Piroska
Olajzöldben játszó fekete kiskosztüm, élénkpiros, tarajos cakkokkal díszelgő kalapka. A két, egymásra a megszólalásig hasonlító fiatal hölgyet első pillantásra akár össze is lehetett volna téveszteni. Ám alaposabb szemrevételezés után már nem volt kétséges, hogy nem csupán külsejük, de természetük legkivált – mély különbözőségeket mutat. Ami öltözetüket illeti, Piroska a nyakrészen aranyosbarnába futó könnyű körgallért visel, […]
Schäffer Erzsébet: Bal sarkon, háromszor balra
Nem múlt el farsang, hogy a vidám diplomata maskarás bált ne rendezett volna. S egy alkalommal én is kaptam meghívót. Merített papíron, cirkalmas betűkkel. Rohantam vele a Szőlősgazdához. Nagy táncos volt, de otthon élvezte a táncot leginkább. Azt mondta, ott nyugodtan ki tud bontakozni. Próbáltam bevetni minden női furfangot, hogy rávegyem, jöjjön el – de […]
Schäffer Erzsébet: Kapcamese
Egy hétig ott is maradtam. A kertben tyúkok kapirgálnak, a szomszédban tehenek bőgnek… Mielőtt beleképzelnénk magunkat a falusi idillbe, meg kell jegyeznem, hogy ez a tehénbőgés itt is inkább ritka, mint nem. De a reggeli harangszó után percre pontosan felhangzik az az elnyújtott múúúú, ami elég ahhoz, hogy jókedvem legyen. A Duna alig tízpercnyi gyalogútra […]
Schäffer Erzsébet: A kolbász egy napja
Föléhajoltam, beszívtam a tökéletes füstölt kolbász gyerekkorból őrzött illatát. Hmm… Szaglásztam, nagyjából azzal az áhítattal, ahogy a szőke, ingerlően huncut Maryska, a szerelmes és örökkön aggódó sörgyári gondnok, Francin felesége a frissen főtt hurkákat szagolgatta azon a felejthetetlen nyári disznóvágáson a virágzó kertjükben. Emlékeznek? (Aki a Sörgyári capriccio című Jiří Menzel-filmet még nem látta, szerencsés […]
Schäffer Erzsébet: Az élet csodaszép!
Valamikor 1946 karácsonya előtt néhány nappal az amerikai mozikban bemutattak egy filmet, ami enyhén szólva nem lett kasszasiker. A címe: It’s a Wonderful Life. Sok kritikus leszólta, szentimentális giccsnek bélyegezte. Rendezőjét, az akkor már sikeres Frank Caprát azzal vádolták, hogy gonosznak bélyegzi a vagyonos embereket, egysíkú és melodramatikus. Hiába jelölték öt Oscar-díjra, a film akkor […]
Schäffer Erzsébet: Tatjána a Via Marguttán
Pedig a díszletek tökéletesek voltak, a harangok zúgtak, a város jött-ment, vásárolt, karácsonyi lázban égett. Ők a forgatag közepette a csöndet keresték. Lenyűgözve ültek a Santa Caterina-templom freskói előtt, lassú léptekkel mászták meg a Spanyol lépcsőt, nem siettek sehova. Három, a valahai szentendrei bohém világban baráttá lett magyar. Ketten Kanadából, egy Provence-ból. Akkor éppen Rómában […]
Miért szeretem? – Karácsonyi ének
A hogy készültem erre az írásra, számtalan elemzésen, életrajzon rágtam át magam, és a novella, vagy inkább kisregény több fordítását is össze próbáltam hasonlítani. Mások mellett Mikes Lajos, Benedek Marcell, Barkóczi András átköltését éreztem a legvonzóbbnak. Hogy miért kezdem ilyen „technikai” részletekkel, ahelyett, hogy a klasszikussá vált irodalmi történetet mesélném? Arra is sor kerül. De éppen […]
Schäffer Erzsébet: Fogyó hold
Bár nem többemeletnyi magasságból, de messzibb viszi a tekintetet a távolság. Felülről látni a világot. A tetőablak üvegén halkan neszez a szitáló köd, s most éppen a szemergő eső finom zenéje ébreszt. A hajnali ködből csak az öreg ház két vaskos, magas kéményének tömbje sötétlik, körben fehér tenger. És fönt, fönt a magasban éles fényével […]
Egyedül az Istennek fontos az ember – Egy délelőtt Iancu Laurával
hányszor foglaltam hazát, hányszor ültettem virágot Rahótól Mezőváriig, hol halált halt fajtám, kit szerettem, és hányszor kezdtem mindent elölről, hányszor voltam gyermek túl a Szereten. Voltam én már azon a megbabonázó földön. A Keleti-Kárpátokon túl. Hallottam – mintha egy ősi rokon törzzsel találkoztam volna – azt a több száz éve megdermedt, képekben fogalmazó, szívet dobogtatóan ismerős, […]