irodalom
Lackfi János: Békeidők
Ó, aranyom, a boldog békeidőkben a kutya se foglalkozott a frissítő lehelettel, vagy hogy szilikont gyömöszöltessen a mellébe, vagy hogy hideg vasakat emelgethessen méregdrágán egy teremben. Még minden jobb volt, forró vasakat emelgettek a munkások sűrű füstben, éhbérért, és ha nem volt szerencséjük, megrokkantak, de nem az ambulanciára kerültek, hanem beleszédültek az izzó fémfolyamba, fekete […]
Kiss Noémi: Az ukrán lány
Általában futva közlekedett, ha egy idegen jött szembe, még jobban igyekezett szedni a lábát. Az ukrán lány sokáig néma volt. Pár hete érkeztek a falunkba, többen jöttek, de ő nem utazott tovább. Mikor megérkezett értük a német busz, nem szállt fel, visszafordult. Pár napig nem látták, aztán a fenyves melletti örökzöld bokrok tövében tűnt fel. […]
Lackfi János: Békebeli családi történet
Zuglóban laktunk, négy gyerekkel, a negyedik emeleten. Lift nem volt. És persze ha elindultunk a kertbe vagy a játszótérre, mindig odalenn jutott eszébe valamelyik kicsinek, hogy pisilni kell. Vagy kakilni. Vagy fenn hagyta a kedvenc plüssét, nyihihí. Akkor mars neki négyemeletnyi lépcsőnek. Gyerekkel vagy nélküle. Minden nap lábnap. Negyvennyolc négyzetméteren éltünk hatan. Két turnusban vacsoráztunk, […]
Szabó T. Anna: A hívás
Kérem vissza az édesanyámat! Ezzel a mondattal ébredek minden reggel. Pedig megígértem neki a halála napján (nem tudott már reagálni), hogy nem lesz baj, elmehet nyugodtan. Megígértem, hogy tartom magam. Nem tudtam, hogy ez kemény ígéret, szinte átok: annyira igyekszem azóta is úgy élni, ahogy ő szeretné – örömben –, hogy egyáltalán nem bírok sírni. […]
Dragomán György: Ikrek
– Azt tudod, hogy a házatok még mindig üresen áll? – Erzsi néni már a harmadik elköszönés után fordult vissza és tette fel a kérdést, Zita fél lába már a kocsiban volt, úgy kérdezett vissza. – Mit tetszett mondani? Erzsi néni közlelebb lépett: – Nem költöztek be az új lakók – mondta. Zita csizmasarka az […]