Képzeljünk el egy tengerpartot, ahol különös tárgyakat mos partra a víz, a társadalom már összeomlott, és senki sem érti pontosan, mi történt. Idegen lények járnak közöttünk, de azt sem tudjuk biztosan, mit akarnak. A történetből akár hollywoodi sci-fi is készülhetne, csakhogy M. John Harrison nem igazán szeret válaszokat adni. Nála nem derül ki feltétlenül, mi okozta a katasztrófát, vagy honnan érkeztek az idegen lények és mit akarnak.
Sokkal jobban érdekli, hogyan próbálnak az emberek boldogulni egy olyan világban, amelynek már a működését sem értik.
A brit író The End of Everything (magyarul: mindennek a vége) című regényével nyerte el a 2026-os Booker-díjat november 9-én, ezzel pedig a 81 évesen a díj történetének legidősebb kitüntetettje lett. A győzelem azért is különleges, mert Harrison pályája a science fiction világából indult, amelynek szerzői ritkán jutnak el a legrangosabb szépirodalmi elismerésekig.
Ki az a M. John Harrison?
M. John Harrison 1945-ben született az angliai Rugby városában. Első novelláját 1965-ben adta el, néhány évvel később pedig a New Worlds című, kísérletező science fiction folyóirat munkatársa lett. Ez nem akármilyen műhely volt: a hatvanas–hetvenes évek sci-fi új hulláma éppen azt próbálta bebizonyítani, hogy a fantasztikus irodalom nem csupán űrhajókról és technológiai csodákról szólhat.
Kapcsolódó: Interjúnk a magyar származású David Szalayval, a 2025-ös Booker-díj nyertesével
Harrison azóta regényeket, novellákat, kritikákat és egy rendhagyó önéletrajzi könyvet is írt, műveiben a fantasztikum gyakran összekeveredik a hétköznapi valósággal, a szereplők pedig nem feltétlenül értik jobban a világukat, mint az olvasó. Különös fordulat, hogy 2022-ben még ő maga is a Booker-díj zsűrijében ült, négy évvel később pedig az ő nevét mondták ki győztesként.
Miről szól a 2026-os Booker-díjas regény?
A mindössze 198 oldalas The End of Everything a közeli jövőben, Anglia délkeleti tengerpartján játszódik. Egy megmagyarázhatatlan katasztrófa után Phillip Tennent a partra sodródott tárgyak gyűjtögetéséből él.
M John Harrison: The End of Everything, a 2026-os Booker-díj nyertese
Idős nagynénjével, Marnie-val lakik, miközben a világot különös, alakváltó lények, az úgynevezett iGhettik népesítik be. A történet egyik kiindulópontja egy rejtélyes, változó alakú tárgy, amelyet Phillip talál a parton.
A világvége történetének van egy sokkal személyesebb rétege is. Phillip nagynénje, a hetvenéves Marnie demenciával él, és miközben körülötte széthullik a megszokott világ, a saját emlékei is egyre bizonytalanabbá válnak. A Booker-zsűri szerint ez a párhuzam a regény egyik kulcsa. Harrison pedig egy interjúban arról beszélt, hogy a két szereplő kapcsolatában az érdekelte, hogyan próbálunk kötődni egymáshoz akkor is, amikor már alig értjük a másikat.
Aki klasszikus, szórakoztató sci-fi rejtélyt vár, csalódhat, a regény ugyanis egyszerre disztópia, politikai szatíra és két ember kapcsolatának története.
Mary Beard ókortörténész, a Booker-zsűri elnöke szerint a könyv a jelen politikáját mutatja meg a jövőn keresztül.
A zsűri egyhangúlag döntött a győzelméről.
Miért nagy dolog, hogy egy sci-fi-író nyerte a Bookert?
Az irodalomban régóta létezik egy furcsa hierarchia. Egy családregény vagy lélektani dráma könnyebben kapja meg a magas irodalom címkét, mint egy olyan könyv, amelyben idegen bolygók, alternatív világok vagy természetfeletti jelenségek szerepelnek. Pedig a sci-fi legjobb művei ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, mint a nagy szépirodalmi alkotások: mitől vagyunk emberek, hogyan működik a hatalom, és mi történik velünk, ha széthullik az ismert világ?
Kapcsolódó: ChatGPT-t is használt a regényéhez az idei Goncourt-díjas író
Elég Aldous Huxley Szép új világára, George Orwell 1984 című regényére vagy Margaret Atwood A szolgálólány meséjére gondolni. Mindhárom a világirodalom meghatározó alkotása, pedig elképzelt társadalmakat mutatnak be, amelyekben a szerzők saját koruk hatalmi viszonyait, félelmeit és társadalmi problémáit nagyítják fel.
Ezeket ma már nehéz volna pusztán szórakoztató műfaji irodalomként elintézni. Harrison győzelme mégis mérföldkő, mert ő egyenesen a sci-fi irodalmi közegéből érkezett, és évtizedek óta vitatja, hogy egy jól megírt sci-fi miért ne számíthatna teljes értékű szépirodalomnak. A Booker-díj most nyomatékosan eldöntötte a vitát.
Melyik könyvével érdemes kezdeni?
Harrison legismertebb művei közé tartozik a Viriconium fantasyvilága, amely szándékosan szembemegy a műfaj megszokott szabályaival.
M John Harrison: Fény, Metropolis Media, 2008., fordította: Galamb Zoltán
A science fiction határait feszegető Light magyarul is megjelent, Fény címmel adta ki 2008-ban a Metropolis Media, Galamb Zoltán fordításában. A több idősíkon játszódó, különös űropera ma már elsősorban antikvár példányokban érhető el, de a Booker-díj után könnyen lehet, hogy ismét megnő iránta az érdeklődés.
A Fény folytatása, a Nova Swing 2007-ben elnyerte a rangos Arthur C. Clarke-díjat. Aki viszont nem feltétlenül a fantasztikum felől közelítene az íróhoz, annak érdekesebb belépő lehet az angolul olvasható Climbers, amely a hegymászás világán keresztül beszél emberi kapcsolatokról és megszállottságról. A The Sunken Land Begins to Rise Again (magyar jelentése: A víz alá süllyedt föld újra felemelkedik) pedig különös, nyugtalanító regény a kortárs Angliáról, amely 2020-ban elnyerte a Goldsmiths-díjat.
A friss Booker-győztes The End of Everything rövidsége miatt csábító kezdés lehet, de nem feltétlenül könnyű olvasmány. Harrison nem vezeti kézen fogva az olvasót: inkább arra kíváncsi, mit kezdünk a bizonytalansággal.
M. John Harrison a jövőről ír, de a jelenről beszél
Harrison regényének világa elsőre talán távolinak tűnik, pedig sok mindenben emlékeztet a sajátunkra. Háborúk, gazdasági válságok, egyre gyorsabban változó technológia – sokszor már a híreket követve is nehéz eligazodni abban, mi történik körülöttünk, és kinek hihetünk – Harrison ezt a bizonytalanságot viszi tovább egy elképzelt jövőbe.
A szerző maga is a jelen eseményeiből merített ihletet. Nem egyszerűen a világ végét akarta megírni, hanem azt a helyzetet, amikor már nem értjük, mi történik körülöttünk, mégis tovább kell élnünk. Az ő példája is kiválóan mutatja, hogy a fantasztikus irodalom néha pontosabban képes beszélni a valóságról, mint egy realista regény.
Megjelent a Nők Lapja 100 Legjobb Könyv Bookazine!
A Nők Lapja 100 Legjobb Könyv Bookazine nemcsak könyvajánlókkal, hanem az olvasás és az irodalom jövőjét érintő izgalmas témákkal is várja az olvasókat.
(Forrás: Németh Dániel)
Kiemelt kép: M. John Harrison 2026. november 9-én, Londonban, a Booker-díjjal és díjnyertes regényével. A sci-fi világából érkező szerző több mint hatvan éve feszegeti a műfaji határokat. (Fotó: Wiktor Szymanowicz/Future Publishing via Getty Images)
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!