Az e heti Nők Lapja Hét könyv szerző című irodalmi mellékletében Cserháti Éva arról mesélt, szerinte mitől működik jól egy krimi.

Krimijeiben a szereplők belső vívódásai szinte ugyanolyan hangsúlyosak, mint a nyomok. 

Most, a hetedik könyvem után azt gondolom, a válasz ugyanaz minden író számára, alkosson bűnügyi vagy épp történelmi regényt. A karakterábrázolás éppoly fontos, mint a cselekmény. Az a benyomásom, hogy a magyar prózairodalomban, legyen szó akár novelláról, akár regényről, a cselekmény háttérbe szorul. Sőt, mintha ciki lenne feszes cselekményt alkotni, mert akkor az már lektűr vagy ponyva.

Egy krimi megírását minden regényírónak kötelezővé tenném.

Ott nem lehet elbújni hirtelen nézőpontváltások közé vagy elkenni a cselekményalkotás felelősségét azzal, hogy mélységesen szépek a leírások. A jó krimiben mindez egyszerre van meg. Összefoglalva: a karakterek belső világának ábrázolása és a lírai próza nem zárja ki, hogy feszült krimicselekményt alkossunk.

Ez is érdekelhet: Krimiajánló kétes hírű főhősökkel – 5 tróger detektív, akiért titkon mindenki odavan

könyvek pink háttér előtt

Úgy vág bele az írásba, hogy pontosan tudja, hol ér majd össze a több szálon futó cselekmény?

Mindig előre megtervezem a cselekményt. Körülbelül hetvenszázalékos készültségnél kezdek el írni. A Halálgondolat történetét az öt detektív szemszögéből mesélem el.

Ehhez kapcsolódik Mayer Éva alakja, aki, bevallom, a kedvencem lett. Pontosan tudtam, hol ér majd össze a két történet, és azt is, hogy válnak el újra, és futnak külön utakon tovább – számomra ez a krimiírás legélvezetesebb része. 

Ezúttal váltakozó nézőpontokból követjük a nyomozást – hogyan dönti el, hogy az olvasó mikor mennyit tudhat meg az összefüggésekből?

A krimiírás alapja, hogy ügyesen kell az információt csepegtetni. Egyrészt vezetem a nyomozóimat és adagolom a bizonyítékokat, a tanúkat. Másrészt folyamatosan gondolok az olvasóra, hogy ő hogyan kombinálhat.

Hol lassabban csepegtetem a fontos tudnivalókat, hol nagy váltással lendítem előre a cselekményt, vagy épp visszatartok fontos információkat. A lényeg, ahogy Arne Dahl is mondja, hogy a ritmus izgalmas legyen: váltakozzon a lassú és a gyors, legyen piano és legyen crescendo is. 

A regény a gyász, az öngyilkosság, a segítségkérés fontos kérdéseivel is foglalkozik. Krimiként gondol a Halálgondolatra, vagy írás közben más műfaji szempontok is vezették?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó

Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!