Aki odafigyel a táplálkozási és diétás trendekre, bizonyára találkozott már az időszakos böjt kifejezéssel. A fitneszguruk és sztárok között népszerű módszer előnyeiről az interneten sokat olvashatunk, a valódi szakértők szerint azonban inkább arról kellene beszélni, hogy miért ne éhezzünk időszakosan.
Böjt ősidők óta létezik az emberiség életében. Vagy azért, mert nem állt rendelkezésre elegendő élelem, vagy pedig vallási okokból, a testi-lelki megtisztulásra való felkészülésként böjtölnek a különböző vallású hívek. A 21. században az élelemhez jutás legtöbbünk számára azonban már nem jelent nehézséget. Sőt az óriási választék miatti túlevés és az ennek eredményeképpen felszedett túlsúly leadása jelenti inkább a kihívást, amire az utóbbi időben divattá váltak a böjtölést alkalmazó módszerek. Ezek lényege, hogy a hét bizonyos napjain, vagy a napok egy hosszabb időszakában éheztetjük a szervezetünket.
Pozitív hatások
„Dietetikusként az olyan időkorlátos diétáknak, mint amilyen az időszakos böjtölés vagy a szintén ebbe a csoportba sorolható Egyél minden második nap diéta, inkább a kockázatait látom, mint az előnyeit – hangsúlyozza dr. Takács Hajnalka dietetikus. – A hozzám fordulókkal mindig azt igyekszem megértetni, hogy egy egészséges étrend, vagy akár a testtömegcsökkentő diéta nem a tiltott vagy szabad ételcsoportokról, sem az időben szigorúan meghatározott gépies táplálkozásról szól. Hanem éppen az lenne a lényeg, hogy próbáljunk figyelni szervezetünk jelzéseire, akkor és annyit együnk az egészséges ételekből, amikor és amennyire a szervezetünknek szüksége van. Ezek a táplálkozási módszerek ezzel éppen szembe mennek: mereven szabályozzák, hogy mikor ehetünk, de nem adnak információt arra vonatkozóan, hogy mit, valamint hogy az egyes ételcsoportoknak mi legyen az aránya. Emiatt az időszakos diéta alkalmazói valószínűleg ugyanazokat az ételeket fogyasztják, mint amikkel felszedték a plusz kilókat, és az esetleges fogyásuk nem egy egészséges életmódra váltás eredménye, hanem az önsanyargatásé.”
A módszert népszerűsítők a fogyás mellett az időszakos böjt kedvező hatásaként írják le, hogy csökkenthetjük vele a diabétesz kialakulásának az esélyét, javítja az inzulinérzékenységet, csökkenti a magas vérnyomást és a koleszterinszintet. A legutóbbi kutatások szerint a böjt sejtszinten támogatja a méregtelenítést és a regenerálódást, gyulladáscsökkentő hatása van, csökkenti a korai érelmeszesedés kockázatát és lassítja az öregedést.
„A folyamat hátterében az autofágia áll – magyarázza a dietetikus –, mely támogatja a sejtmegújulást, és amelyet összefüggésbe hoztak az öregedés lelassításával, a betegségekkel szembeni nagyobb ellenálló képességgel, valamint pozitív érrendszeri hatásokkal is. Ennek a megvonásos állapotnak az elérése azonban rendkívül kimerítő a szervezetnek. Aki éhezik, az többnyire rosszkedvű, enervált, továbbá fáradtság, szédülés, fejfájás, gyomorégés léphet fel nála, kellemetlen lesz a lehelete. Ráadásul a mai kor hedonista emberének rendkívül nagy kihívás jelent hosszú távon kitartani a böjt mellett, és miért is kellene így kínozni magunkat, ha a fenti hatások ugyanúgy elérhetők életmódváltással.”
Érvek és ellenérvek
Gyakran hivatkoznak arra az időszakos böjt népszerűsítői, hogy az tulajdonképpen a legősibb étkezési forma, hiszen az ősember sem jutott folyamatosan élelemhez, tehát sokat éhezhetett.
„A 21. századi ember egészen más körülmények és lehetőségek, kihívások között él, mint őseink fél-egymillió évvel ezelőtt – mondja dr. Takács Hajnalka. – Ma kevesek napirendjébe illeszthető be, hogy erősen korlátozott étkezési időszakokhoz igazítsák az életüket. Az étkezések időpontjában is alkalmazkodnunk kell a családi, munkahelyi szokásokhoz, baráti találkozókhoz, a többiek többszöri étkezési ritmusához. Nagyon nehéz kopogó szemmel koncentrálni, dolgozni, az éhségtől szédelegve a sportolás is nehezen kivitelezhető. Hajszolt életmódunkban jellemzően a kelleténél kevesebbet iszunk, a böjtölés során az ételből sem jutunk folyadékhoz, így még inkább kihívást jelent a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel. Emellett a koplalástól megnövekedhet a szervezetben a kortizol nevű stresszhormon szintje is, ami fokozott étvágyhoz vezethet. Ennek pedig könnyen az az eredménye, hogy a diétázó azokon a napokon, amikor ehet, kompenzál: falási rohamok törnek rá, így fogyás helyett súlynövekedés is lehet a böjt végeredménye.”
Az éhezés veszélyei
A dietetikus arra is felhívja a figyelmet, hogy az időszakos böjt veszélyes is lehet.
