„Tudományos szemmel nézve – írja Gabriel García Márquez – fel se lehet fogni, hogy két ember, aki alig ismeri egymást, akik nem állnak egymással rokonságban, akiknek különböző a természetük, különböző a műveltségük, sőt még a szemük is, egyik napról a másikra kénytelenek legyenek tudomásul venni, hogy együtt élnek, hogy egy ágyban alszanak, hogy összekötnek két sorsot, ami talán külön-külön egészen más irányba tartana.” A Nobel-díjas író tizenhat éves korában megígérte tizenhárom éves szerelmének, hogy feleségül veszi, és vele éli le az életét. Így is történt. A tudomány pedig azóta számtalan mágikus és realista magyarázatot talált arra a jelenségre, amit úgy hívunk, életre szóló kötelék. Vass Virág írása.
Ezt az interjút most úgy képzeljék el, hogy Szandiék házának ebédlőasztalánál beszélgetünk, miközben mellettem a nővére lánya, Zolna rakott káposztát eszik, szemben a kisebbik fia, Csabus pirítóst, a konyhában pedig a férje, Csaba és a lánya, Blanka szorgoskodik. Közben befut a nővére, Viki is, és mozit, rúdtáncot, légtornát meg máltai nyaralást egyeztetnek egymással és a gyerekekkel. Oravecz Éva Csilla interjúja.
