A modern táplálkozástudomány és életmódtanácsadás naponta változó javaslatokat kínál annak, aki megpróbál figyelni az egészségére. Ami tegnap kerülendőnek számított, ma már ajánlott, a két héttel ezelőtt még sztárolt élelmiszert holnap kiátkozzák.

Napestig lehetne sorolni a példákat. A tojás például hosszú ideig tiltólistás volt koleszterintartalma miatt, ma viszont ismét a kiegyensúlyozott étrend részének tekintjük.

Hasonló a helyzet a tejtermékekkel is: a tej sokáig maga az élet, erő, egészség volt, majd jött pár a fogyasztását ellenző évtized, ma a különféle fermentált tejtermékek – például a görög joghurt vagy a cottage cheese –  kifejezetten népszerűek, különösen az egészségtudatos étrendet követők körében.

A gyümölcsökkel pedig épp fordítva van. Korábban ez egészség zálogának tekintették őket, ma sok állítólagos hozzáértő száműzné őket az étrendből, mert viszonylag magas a szénhidráttartalmuk. Mi van? 

Hosszú élet régimódra

Ez a gyorsan változó információáradat nagyon frusztráló tud lenni, ezért érdemes keresni valamilyen fix viszonyítási pontot, ami az információviharban is segíti a tájékozódást.

Vegyük például a magyar vidék egykori paraszti életmódját!

Dédszüleink életkörülményei első blikkre távol álltak a mai egészséges életmódról alkotott képtől, egy lépéssel közelebbről viszont már nyilvánvaló a hasonlóság. Na meg az is szembeötlik, hogy ennek a generációnak a tagjai sok esetben hosszú, krónikus betegségektől mentes életet éltek… Érdemes megvizsgálni, milyen tényezők járulhattak hozzá ehhez.

1. Helyi és szezonális élelmiszerek 

A vidéki étrend elsősorban helyben megtermelt, szezonális élelmiszerekre épült. Dédszüleink azt ették, ami az adott évszakban elérhető volt: semmi tél közepi paradicsom… 

Ma ismét rengeteget hallunk arról, hogy a szezonális élelmiszerek magasabb tápértékűek, finomabbak, ráadásul környezetvédelmi szempontból is előnyös a fogyasztásuk. 

2. Fermentálás 

Az erjesztéses tartósítás – például savanyítás vagy kovászolás – a falusi háztartásokban alapvető technológia volt, amely lehetővé tette az idényzöldségek hosszú távú tárolását. A savanyú káposzta, kovászos uborka vagy ecetes paprika ekkor még nem egészségtudatosságból készült, hanem a téli időszakra való felkészülés jegyében.

A modern kutatások ma már azt is átámasztják, hogy a fermentált ételek pozitívan hatnak a bélflórára, az immunrendszerre és az emésztésre.

A fermentálás régen szükségszerűség volt, ma divatos egészségmegőrző módszer (Fotó: Getty Images)

3. Húsfogyasztás mértékkel 

A vidéki közösségekben (a tévhittel ellentétben) a hús jellemzően inkább csak az ünnepi alkalmakhoz kötődött. A hétköznapi étkezések középpontjában inkább növényi eredetű élelmiszerek álltak. A hús szerepe gyakran az ízesítésre korlátozódott, például egy kis darab füstölt hús formájában.

Ez az étkezési forma több szempontból hasonlóságot mutat a ma népszerű növényi alapú, időnként állati eredetű élelmiszereket is tartalmazó úgynevezett flexiteriánus étrenddel.

4. Természetes fény 

A napsütéses órákban végzett, kültéri fizikai munka a vidéki életforma alapvető része volt. A természetes fényhez való napi szintű hozzáférés, valamint a friss levegőn történő mozgás (ma már tudjuk) szerepet játszik a hormonális egyensúly fenntartásában, a D-vitamin szint optimalizálásában és a pszichés jóllétben.

5. Rendszeres fizikai aktivitás 

Az izommunka dédszüleink idejében nem rekreációs célt szolgált, hanem a napi tevékenységek része volt: földművelés, állattartás, ház körüli munka. A testmozgás így természetes módon épült be az életvitelbe, ami

hozzájárulhatott a keringési rendszer és az anyagcsere jó állapotához.

6. Természetes alvásritmus

A korabeli falusi életet a nap járása határozta meg. Elektromos világítás híján az emberek korán keltek és korán feküdtek, alvásuk jellemzően összhangban volt a természetes cirkadián ritmussal. A mesterséges fények és képernyők hiánya segítette a pihentető alvást.

7. Közösségi kapcsolatok 

A többgenerációs együttélés a társas támogatás és a pszichés stabilitás szempontjából is fontos tényező lehetett. Az idősek aktív szerepet vállaltak a családi életben, ezzel értelmet és struktúrát adva a hétköznapoknak. Ma egyre több információnk van arról, hogy az elmagányosodás milyen testet és lelket pusztító probléma. 

Élhetünk még így? 

Noha életmódunk ma már sok elemében eltávolodott a vidéki, paraszti létformától, sokat tehetünk azért, hogy annak elemeit visszaillesszük az életünkbe. Ha kapálnunk már nem is kell, igyekezzünk minél többet, a szabad levegőn mozogni, és ha meg is engedhetjük magunknak a sok húst, vagy a feldolgozott, funkcionális élelmiszereket, törekedjünk az egyszerűségre és a természetességre. Egyre inkább úgy tűnik, ez a hosszú élet titka. 

Kapcsolódó: A hosszú élet titka nem az, amit annak hittünk

Kiemelt kép: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége