v. kulcsár ildikó
Pocakos hóembert építünk nagy répaorral, aszaltszilva-szemmel, faágból készített, vigyori szájjal, kopott fazékkalappal a fehér ruhába öltözött, kicsi kertünkben, aztán hógolyózunk a ház előtt, rengeteget nevetünk, mintha kiszakadnék térből és időből. Csakhogy a hároméves unokám sem akar kiszakadni a téli varázslatból, esze ágában sincs hazamenni. Pedig ha összeírnám, mit nem intéztem el kilenctől tizenkettőig, kétségbeesnék a […]
Különös ajándék, ha valakit megszeretünk az írásai alapján. Eszterhai Katalint már akkor lelki társamnak éreztem, amikor az első könyvét olvastam, pedig még nem láttam a szemét, a mosolyát, nem hallottam a nevetését. Azóta biztosan tudom, nem fogtam mellé, de nem csak azért, mert kiválóan ír, és az egyik kedvenc országomban, Kanadában él. V. Kulcsár Ildikó interjúja:
Régóta nem gondoltam Regőczi István atyára, a Kútvölgyikápolna 2013-ban elhunyt, sokak által szeretett lelkészére és Az Isten vándora című lélekmelengető könyvére, amelyből mi, egyszerű halandók többet tanulhatunk mosolygós gyerekszeretetről, tántoríthatatlan hitről meg az elveinkhez való hűségről, mint tonnányi, bölcs tanulmányból. De lám, a vele készített, hosszú interjú emléke azonnal felrémlik bennem – vannak emberek, akik […]
Csupa ígéret a reggel. Friss az idő, de hétágra süt a nap, s amíg a korai kávémat kortyolgatom, és a napi teendőimet lajstromozom, moccanni sem merek, nehogy megzavarjam a szomszéd János fenyőfáján trillázgató gyönyörűséges rigópárt. Cifrázzák, futamokat produkálnak, felelgetnek egymásnak, ráébresztik a „hallgatóságot”, csuda szép a világ. Csakhogy délelőtt, a dugóban araszolva gyorsan kijózanodom, amikor […]
