v. kulcsár ildikó
Meghívtam egy kávéra! – Egy régóta tervezett beszélgetés V. Kulcsár Ildikóval
V. Kulcsár Ildikó: Tudod tartani? Éppen jövök kifelé egy kávézóból. Vass Virág: Visszahívjalak később? Mert ha dolgozol… Mondom, jövök kifelé. Ú, ez kemény beszélgetés volt…! Mindig az. Lehet, hogy én nem is szeretem a könnyű beszélgetéseket. A jó beszélgetéseket szeretem. Azokat, amelyek hitet, bátorságot adnak. Most egy bátor nővel, egy leállt alkoholistával találkoztam. Egy alkoholistával, […]
Ne félj, mesélj! – A jóság becsülete
Kedves Ildikó! Januárban vesztettem el az édesanyámat, sajnos nem várta meg az unokája világra jöttét, hiszen június elején fogok szülni. Mégis mellettem van, állandóan beszélgetek vele! Például arról, hogy túl jónak nevelt engem meg a nővéremet. Legyünk kedvesek, barátságosak, elfogadók, kerüljük a konfliktusokat! És mi tényleg jó emberek lettünk: segítünk, nem balhézunk, simulékonyak vagyunk. Én […]
V. Kulcsár Ildikó: A gondolkodás vasárnapja
Ülünk Lucával a Szaturnusz gyűrűjén. Lógázzuk a lábunkat. Én óvatosan, mert félek, ő önfeledten, közben egy huncut kismanót is felfedezni vél a távolban, aki vigyorogva ücsörög a gyűrű szélén, és hol a jobb kezében tartott esőzacskót, hol a balban szorongatott napsugárnyalábot dobja a Földre, hogy egyik percben süssön a nap, a következőben zuhogjon az eső. […]
Tanuljunk válni! – Ágytól és asztaltól
Aki azt állítja, hogy békésen vált el, legalább akkorát hazudik, mintha azt mondaná, hogy a koncentrációs tábor jóságos orvosa kikúrálta az influenzáját. A válás a kapcsolat halála. Minél nagyobb a szerelem, annál csúnyább a vég. Látott már szép halált? (G. Ferencné budapesti tanítónő) A fővárosban két házasságkötésre jut egy válás. A bíróságok iszonyú erőfeszítéssel darálják […]
V. Kulcsár Ildikó: Hová rejtselek?
Esti imádság A háborús gyermekszobában „Ki fényesebb vagy, mint a csillagok S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok, Én nem tudom, mi az a háború, De látom, hogy mindenki szomorú. (…) És reszketek, mint fiókmadár – Uram, a háborút parancsold vissza már!” (Móra Ferenc) Nem, nem, nem! Nem politizálok! Én csak örökre bevésődött képekről […]
Szeretlek, de… – Mert a férfi főz
Arról írt egy kedélyes, fiatal olvasónk, hogy ideje lenne elemeznünk férjeink, társaink főzési szokásait, mert ő csak úgy tudta túlélni párja konyhacsászárságát, hogy papírtányérokat vásárolt, ám nem mert belemélyedni a témába, mert szerinte a főzős férfiakra ájultan néz fel a világ, és haragudnának rá az olvasók, ha részletezné a helyzetét. Ám én azon spekulálok, hogy […]
Az üzenet pillangóval érkezik
Távolinak tűnt a tél. A Nap még nem erőtlen korongként sajnálkozott a Föld nevű bolygón didergő embereken, inkább lágyan simogatta az arcunkat, míg a szépséges solymári temetőben gyülekeztünk. Sokan voltunk, halkan beszélgettünk: Emlékszel, amikor Éva…? Valószínűtlenül éreztem magam, összecsúszott múlt és jelen. Láttam a feliratot, dr. Baán Éva, élt kilencvennégy évet, ő mégis mellettem állt, […]
