riport
Tökéletes ékszerdoboz – A megújult budapesti Operaház
A főbejáratnál állunk, a csendesnek nem mondható Andrássy úton. Zoboki Gábor javasolta, hogy induljunk innen, mert az Operaház történetét leginkább itt, a Millenniumi emlékműig vezető, szépséges épületek szegélyezte egykori Sugárúton lehet megérteni. Alattunk a kontinens első földalattija jár. 1884-ben, amikor Budapest talán legszebb középülete megépült, már enyhült az osztrák szorítás, megmutatkozhatott a hazaszeretet, még a […]
Hulej Emese8 perc
Dolce vita Budapesten – Olasz fiatalok, akik a magyar fővárosban találták meg a boldogságot
Téli álmából ébredezik a város. Az üvegfalú irodákból kitódult embertömeg komótosan hömpölyög végig a körúton, megtelnek velük az éttermek, bárok teraszai. Kilazulnak a szorosra csomózott nyakkendők, a széktámlákra hullnak a levetett blézerek, színes szívószálak imbolyognak az asztalok fölé hajlók ujjai között. A kora esti zsibongásból kihallani egy-egy olasz szót. Marcóval a környéken találkozunk, nekünk már […]
Fejes Réka7 perc
„Az egész világunk összeomlott” – Üzenet Kárpátaljáról
Kárpátaljának elég hányatott sors jutott az elmúlt száz évben. Az itt élők közül sokan voltak úgy öt országnak is az állampolgárai, hogy közben el sem hagyták az otthonukat. Popovics Pál például még az Osztrák-Magyar Monarchia idején született, aztán volt Csehszlovákia, a Magyar Királyság, a Szovjetunió és végül Ukrajna állampolgára úgy, hogy mindvégig ugyanabban a házban […]
Krúdy Tamás9 perc
„Imádok élni!” – Szeniorörömtánc
Őrmező egy festői részén keresgélem a közösségi házat. Bal kéz felé tízemeletes szürke panelek borulnak fölém, jobb kéz felé egy P+R parkoló sivataga, mögötte meg a messzeségbe vesznek a kelenföldi pályaudvar végtelen sínpárjai. A fantasztikus vasárnap délutánt az teszi még szebbé, hogy a böjti szelek egészen a csontomig hatolnak. Kellett nekem szenior örömtánc… Piros kalapkák […]
Bus István6 perc
„Zavarban vagyok, és végtelenül hálás” – 9 millió – a Nők Lapja olvasóitól
Decemberben jártunk először Mantler Hajnalka tűz pusztította portáján, Bakonytamásiban, akkor még nem volt háború. Természetesnek tűnt az út menti falvak nyugalma, ám most különleges érték a béke, és még szebbnek tűnik a napfényben fürdő dimbes-dombos bakonyi táj meg a falu egyszerű és gazdagabb házai. Nemcsak eleink idején, de ma is törékeny a biztonság, hiszen egyetlen […]
V. Kulcsár Ildikó8 perc
„Ugye egyszer majd hazamehetünk?” – Civilek a menekültekért
A külvárosi utca csendes, forgalom alig veri föl az aszfalt vastag porát. A Madridi utca kilences számú ház udvara viszont porzik. Nyolc-tíz önfeledtnek látszó gyerek – kicsi és kamasz, fiú és lány – rúgja a labdát. Mögöttük a munkásszállónak épült ötemeletes szürke ház magasodik, ami most átmeneti szállást nyújt a menekülteknek. Az udvaron a rögtönzött […]
Árvai Magdolna7 perc
Gombaforradalom
Amikor a kis budafoki utcában leparkolunk, a kocsiból még nem látszik az út mellett tátongó mélység, ahol megbújik a Hungarian Fungi and Art hálózat, a HIFA közösségi tere. A faasztalnál néhányan ebédelnek ‒ természetesen gombalevest ‒, szemben a falon misztikus fonott kör: a gombafonalat jelképezi. A sarokban egy kétméteres gombainstalláció áll fehér lepedőbe csavarva, lila […]
Pór Attila6 perc
A pusztai örökség őrzői
Lassan egy órája haladunk az Alföld kora tavaszi, foltvarrott szántói, legelői között, amikor lekanyarodunk az autópályáról, és a lapos tájra terült Kecskemétet kikerülve egy mellékútra térünk le. Errefelé ritkásan állnak az épületek, széles termőföldek választják el őket egymástól. A Pogány Tanyát messziről felismerem. A hosszúkás parasztházat és a generációk kincseit rejtő melléképületeket drótkerítés veszi körül, […]
Fejes Réka7 perc