riport
Nem csak foci, lehetőség! – Egy nap Fulókércsen
Fulókércs. Az eldugott kis falu Miskolctól ötven kilométerre, a határ közelében fekszik. Újabban közel visz hozzá az autópálya, ez kissé enyhített az elszigeteltségén, de a gondokat korántsem oldotta meg. Mióta a bányák, üzemek bezártak, kevés a munkalehetőség, és a falu elindult a lejtőn. A háromszáz lakosból százan közmunkából tengetik napjaikat. Nehéz errefelé az élet. Ezért […]
Ingázó nők Burgerlandban – Hol itt, hol ott – se itt, se ott
Kőhalmi Dórával szárföldi házukban találkozunk, hogy elkísérjük egy darabon a schwechati repülőtér felé, ahol dolgozik. Négy gyereke közül most egy sincs otthon, a legkisebb, a hároméves Mija-Luisa is óvodában van. A kislány kettős állampolgár, édesapja osztrák. Két kutyájuk kedvesen dörgölődzve fogad, és míg Dóra felveszi a reptéri az egyenruháját, mi iszunk egy kis osztrák ásványvizet, […]
A gyümölcs íze-java – Ahol vetélytársa van a pálinkának
Ha minden riport így kezdődne: friss házitojásból rántotta, hozzá paprika, paradicsom, kovászos kenyér. Meg zserbó, ami errefelé szilvalekvárral készül. Még szép! Panyolán vagyunk, ebben az alig ötszáz lelkes, nyugalmas, vendégváró szatmári faluban, amelynek összetartó közössége és nemzetközi hírű pálinkája van. Itt terem a „nemtudomˮ szilva, a híres pálinka legfontosabb alapanyaga. Kint hűvös a tavaszi nap, […]
A helyzet Beregszászon… – Segélyszervezet a menekültekért
– Csalóka a kép… – jegyzi meg sokatmondón Gerevich János, amikor meglepődöm a nyugalmas beregszászi utcák láttán. A pékség előtt egy asszony kenyeret rak a szatyrába, mások a buszmegállóban beszélgetnek, nyitva az önkiszolgáló étterem is. És a Parisel, ez a hangulatos cukrászda, ahol süteményezés közben mindig végignéztem a kiakasztott régi fekete-fehér fotókat. Az Ökumenikus […]
„Szerelmes vagyok Budapestbe” – Fővárosimádók társasága
Szerda este tanácstalanul meredek a mobilom kijelzőjére. Húszas éveik végén járó barátaim között alig akad, akit egy órán belül a belvárosba csábíthatok egy pohár borra és egy jó beszélgetésre. Közülük már többen kiköltöztek Budapestről. Van, aki az anyaság küszöbén vágyott vidéken élő családja közelségére, más erdők-mezők közt képzelte el a jövőjét. Nemcsak az egyéni tapasztalat, […]
Lélekzuhany és csalánevés – Erdőfürdőben jártunk
„Nincs rossz idő, csak rosszul öltözött turista” – mondogatta legendás biológiatanárom, amikor egyszer belevezetett bennünket egy alpesi jégzivatarba. Hát, én most éppen rosszul öltöztem. Mentségemre szóljon, hogy fél órával korábban úgy láttam a radaros időjárás-előrejelzőn, hogy most éppen nem kellene esnie. Újra rátekintek a térképre: ebben a pillanatban jelenik meg a semmiből a zivatarfelhő a […]
Tökéletes ékszerdoboz – A megújult budapesti Operaház
A főbejáratnál állunk, a csendesnek nem mondható Andrássy úton. Zoboki Gábor javasolta, hogy induljunk innen, mert az Operaház történetét leginkább itt, a Millenniumi emlékműig vezető, szépséges épületek szegélyezte egykori Sugárúton lehet megérteni. Alattunk a kontinens első földalattija jár. 1884-ben, amikor Budapest talán legszebb középülete megépült, már enyhült az osztrák szorítás, megmutatkozhatott a hazaszeretet, még a […]
Dolce vita Budapesten – Olasz fiatalok, akik a magyar fővárosban találták meg a boldogságot
Téli álmából ébredezik a város. Az üvegfalú irodákból kitódult embertömeg komótosan hömpölyög végig a körúton, megtelnek velük az éttermek, bárok teraszai. Kilazulnak a szorosra csomózott nyakkendők, a széktámlákra hullnak a levetett blézerek, színes szívószálak imbolyognak az asztalok fölé hajlók ujjai között. A kora esti zsibongásból kihallani egy-egy olasz szót. Marcóval a környéken találkozunk, nekünk már […]