Dobray Sarolta

Dobray Sarolta
újságíró
Én azt mondom, fontos látni a „nagy képet”. De nekem az értés a mániám. Ahhoz viszont közel kell menni, egészen közel, addig, amíg az egyes emberi arcok sorban ki nem rajzolódnak, aztán megnézni azokat az arcokat jobbról, is balról is, sötétben és világosban, nyitott és csukott szemmel. Aztán hallgatni. Azt, amit elmondanak. Aztán azt is, amit nem mondanak el. A csöndeket. Figyelni, érezni, érteni, jelen lenni. Én így szeretek újságot írni.
Mélyből a megvalósult álmokig
Ahogy leülünk egymással szemben, máris szabadkozni kezd, hogy az arca időnként lángolni és a homloka gyöngyözni fog. – Hőhullámok… – magyarázza. – A gyógyszertől vannak. Tíz éve szedi, az általános ajánlás öt év, de az ötödik év végén az orvosa még ötöt javasolt ráhúzni, a biztonság kedvéért. – A hőhullámok mellé jár vele hangulatingadozás, csontfájdalom, […]
Dobray Sarolta8 perc
Kökény Dani: „Ez volt az álmom”
Emlékszem, amikor Oláh Ibolyával ültem ugyanitt, húsz évvel ezelőtt… Persze törékeny ez a hirtelen jött hírnév, hiába épül tehetségre, vigyázni kell rá, és nagy kérdés, hogyan lehet. Nevetünk is Danival, többértelműen, akkor azt mondjuk, most még valamiféle burokban van, amíg tart a műsor, most fog csak igazán kikerülni „az oroszlánok közé”. Az arca szép, a […]
Dobray Sarolta8 perc
Vannak még csodák – Történetek az állatkórházból
Kicsi szürke kutya ül a lány lábánál. A kicsi szürke test remeg, a lány keze a hátát simogatja, szinte öntudatlanul, mintha ezek a mozdulatok éppúgy őhozzá és a kutyájához tartoznának, mint a levegővétel. A lány szeme csupa könny. Várnak a sorukra a szép váróban. A sorsukra, ami láthatóan közös. Vajon az ebek fejében ugyanaz jár […]
Dobray Sarolta9 perc
Dobray Sarolta: Szilveszteri történet
Az is szilveszter napja volt, amit most elmesélek. Ő az utcán ült, egy padon. Sírt. A nyílt utcai sírás az valahogy más, mint a zárt falak között hulló könnyek. Aki az utcán sír, az vagy bolond, vagy valami olyan széles kétségbeesés örvénylik benne, aminek a test és az utca idegen, hülye szentsége sem szabhat határt. Az […]
Dobray Sarolta4 perc
Nyolc kicsi bőrönd – Gizi mama és a mézeskalács illata
Nézem, milyen tiszta rajta minden, már-már makulátlan: a ruhája, a bőre, a tekintete. Mesekönyvekben látni ilyet a tündérek között. Azt mondja, először leülni igazán úgy éjféltájt szokott, amikor megnézi a telefonján a gyerekek aznapi jegyeit meg a tanárok üzeneteit. – De én így szeretem. Ha nem kellene mindig csinálni valamit, abba bele is halnék – […]
Dobray Sarolta11 perc
Fekete-fehér füstök – családok veszélyben
Mezítláb szaladnak a gyerekek a saras úton, szaladnak folyton, mintha ez a futás felmelegítené a vérüket. November van. Hideg szelek. Egyikük kezében nagy vödör, nagyobb, mint ő maga. Vizet tölt bele az utcai kútnál. Nógrád, Kisterenye, annak is a vége. Ez az egyetlen kút van itt, ebben a két utcában, víz az úgy ötven házban […]
Dobray Sarolta10 perc
Z, a jövő – Pillanatképek a felnőttlét küszöbéről
Csütörtök este nyolc, Budapest belső kerülete. Lehetnénk máshol, az más képet mutatna, akár egy fordított darabját a valóságnak. De most épp ide világítunk, az ország fővárosának a közepébe. Zsenge és lassú még az este, ez még nem az éjszakai, tétek nélküli lüktetés. Fiatal lányok, fiúk állnak bárok és bezárt üzletek előtt, beszélgetnek, várnak valamire. Egy […]
Dobray Sarolta10 perc