nők lapja
Vigyázz! Kész! Rajt! 3. – Iskolai sztorik hiánya, azaz ki a tettes?
A mostani kicsiknél már az alsó tagozatban kimutatható, hogy míg jelentős vizuális ismereteik vannak, a megnevező képességük nem alakul ki. Ez főleg az egész korszakunkat elöntő vizuális világ (kultúrának nem nevezném) bűne. A gyerekek őszintén be nem vallott óraszámban látják a reklámokat, nézik a meséket, mesesorozatokat, plusz a többi, egyáltalán nem nekik való tartalmakat. Most […]
Krúdy Tamás: A mogyorókrém-incidens
– Hát nem megmondtam, hogy nem nyithatod ki a mogyorókrémet? – Nem is én voltam, a Tati nyitotta ki. Egy pillanat alatt lepergett előttem az életemnek az a része, amelyben Zsófi, a feleségem óva int az esti mogyorókrémevéstől, mert a magas cukortartalma az egekbe emeli a vércukorszintet, az pedig nem segít az elalvásban. (Egyébként sosem […]
X szerint a világ: Agnes Hirschi és Katrina Lantos Swett
Katrina és Agnes közös válasza: Csak részben. Mindkettejükre büszkék vagyunk. Privilégiumnak érezzük, hogy mi nyithattuk meg a Menedék a viharban című kiállítást, mely elsősorban Carl Lutz svájci diplomata figyelemre méltó tevékenységéről szól. Sok ezer ember köszönhette az életét neki, s az általa kibocsátott védleveleknek és útleveleknek, abban a sötét korszakban, amikor pokoli mészárlást hajtottak végre […]
Meghívom egy kávéra – A születési dátumommal hódítok?
Finoman ellenőrzi a hibátlan sminkjét, megdicséri a frizurámat, aztán a Pezsgőáriát dúdolgatva érdeklődik a pincértől, korai-e délelőtt tizenegykor egy pohárka „buborékos nedű”. Koccintás, kortyintás, majd elkomolyodva említi, annyit hibázott, szenvedett élete hatvanhét esztendeje alatt, hogy kötelessége megosztani másokkal az útközben szerzett „tudományát”: nem kell megfelelni, csak élvezni a létezés minden percét! Töredékek 1957 – rettegés. […]
Dudics Emese: Ártatlanság
A Covid alatt szoktunk rá arra, hogy már a lakásajtó előtt levesszük a lábbelinket, csinos kis előelőszobát rendeztem be ott, szőnyeggel, fehér paddal. A gyakran hordott darabokat ott is hagytuk az ülőke cipőtartó rúdjain. Az egyiknek most lába kélt. Természetesen a legértékesebb darabnak, egy vadonatúj sportcipőnek. Nem is feltétlenül a harag vagy a csalódottság, inkább […]
Huszonöt éves a Csinibaba
Augusztus vége 1962-ben. A KISZ meghirdeti Ki mit tud? nevű kulturális vetélkedőjét, elhúzva a magyar fiatalok előtt a mézesmadzagot: a kategóriák győztesei jutalmul elutazhatnak a VIT-re. Helsinkibe! Hogy mi az a VIT? A Világifjúsági és diáktalálkozó, ahol a világ fiataljainak demokratikus (értsd: baloldali) része rendszeresen találkozik, hogy miközben együtt éneklik a Guantanamerát, meghányják és vessék […]
7 nap: Ábel Anita
1. 1998. április 22. Színpad és barátság Megkaptam életem első színházi szerepét, a tatabányai Jászai Mari Színházban a Liliomfi Mariskáját. Naivaszerep, de másként formáltam meg, mert azért sok mindent lehet rám mondani, csak azt nem, hogy naivakarakter lennék. A darabot Frankó Zsolt rendezte, és örök barátság köttetett kettőnk között. Nagyszerű színészekkel dolgoztam együtt: Liliomfit Rába […]
„Megbántottak, most már nem bánom, nem számít és nem is sajnálom” – Az életen át tartó megbántottság
Mindenkinek van legalább egy sérelme, ami újra és újra előkerül a beszélgetésekben. Ezeket a régen elásott csontokat pedig pont olyan jóízűen lehet rágcsálni, mint egy friss finomságot. Évekkel ezelőtt történt dolgokról beszélünk, és a kívülállók sokszor nem értik, mire ez a nagy dráma. A SZENDVICS, A SZOLFÉZS MEG A KIS KEDVENC A barátnőm nem tudja […]