Krúdy Tamás
Krúdy Tamás: Könnycseppek
– Tati, én más vagyok, mint ti – jött oda hozzám nemrég szipogva a kilencéves Berni lányom. – És ez miért van, drágám? – kérdeztem vissza kedvesen. – Mert én olyan érzékeny vagyok. Ti meg… nem. Több évtizeddel ezelőtti, romantikus kapcsolataimban mondták nekem utoljára ilyen kendőzetlenül, hogy tulajdonképpen egy érzéketlen tuskó vagyok. És az igazat […]
Krúdy Tamás: Nyáron mindent szabad?
Meleg nyári késő délután volt, munkából hazafelé tartottam, amikor legkisebb lányom, a kilencéves Berni már az utcán az üdvözlésemre sietett. Mindig nagyon jólesik, ha ilyen örömmel fogadnak, amikor hazaérkezem. Berni is örvendezve futott felém, miközben lelkesen kiabálta, hogy „Tati! Tati!”, én pedig meghatódva néztem mosolygó arcát, lobogó haját, az azonos anyagból készült, hosszú ujjú nadrágját […]
„A kemény munka és a kitartás része az életnek” – Karikó Katalin
Milyen díjat kapott legutóbb? Június közepén a Grande Médaille-t vettem át a Francia Tudományos Akadémián, illetve szinten Párizsban a L’Oréal-UNESCO a Nőkért és a Tudományért díjat – az Észak-Amerikai kontinens kitüntetettje voltam. Az elmúlt másfél évben hetvenöt díjat és kitüntetést kaptam, és az év végéig még huszonötöt veszek majd át. Gratulálok! Élvezi a felhajtást, ami […]
„Hihetetlen, de a végére pozitív lesz a mérleg”
–Tíz év tapasztalat után – a kislányom 2010-ben született és kétéves volt, amikor beteg lett – elmondhatom, hogy ezt nagyjából minden szülő ugyanúgy éli meg – mondja Keresztes-Németh Anita, aki Dóri betegsége óta nagyon sok hasonló módon érintett szülővel került kapcsolatba. – Amikor megtudod a hírt, van az elején két-három hét, amikor nem vagy önmagad. […]
Jane Goodall – „Ennyi szépség nem lehet céltalan”
Július 14-én volt a csimpánzok világnapja, ami azt örökíti meg, amikor ön 1960. július 14-én, huszonhat évesen először érkezett meg a tanzániai Gombe-ba. Hogy vannak a csimpánzok? Jobb ma a helyzetük, mint tíz vagy hatvan évvel ezelőtt volt? Az 1960-as viszonyokhoz képest most sokkal rosszabb állapotban vannak. Viszont a tíz évvel ezelőttiekhez képest sokkal jobban, […]
Krúdy Tamás: A bolond igazsága
– Tati, mondok neked egy szellemes viccet – lépett oda hozzám a napokban Berni, aki már egy ideje a fejébe vette, hogy feltérképezi a magyar viccirodalmat. – Hallgatlak, drágám. – Szellem áll a fa mögött. – Berni, ez a vicc nem szellemes, ez egy favicc. – Igen, van benne fa is, de szellem is. – […]
Csemer Boglárka – „Egy koncert felér egy terápiával”
Szóval, milyen is volt Algéria? Azt nem lehet szavakkal kifejezni. Nagyon tömény, még mindig a hatása alatt vagyok. Algéria egykor francia gyarmat volt, itt mindenki arabul és franciául beszél. Amikor megérkeztem, és megtudták, hogy én is beszélem az egyik nyelvüket – Egerben az Eszterházy Károly Főiskolán francia-romanisztika szakon végeztem –, egyből a tenyerükön hordoztak. Nem […]
Krúdy Tamás: Vagy valami, vagy megy valahova
Szülői pályafutásom során megfigyeltem, hogy a gyerekeink sokkal inkább szigorú kategóriákban gondolkodnak, mint én vagy a feleségem. Számunkra például ugyanaz a dolog lehet erre is jó meg arra is jó, ilyen is meg olyan is, míg a gyerekeink, legalábbis kisebb korukban mindenképp, eléggé feketén-fehéren látták/ják a világot. Ez néha vicces, elvétve hasznos, de a legtöbbször […]
Férfiszemmel: Sufnituning
Éppen az előszobában pucoltam cipőt, amikor meghallottam azt az iszonyatos zubogást, csörgést, recsegés-ropogást. Honnan ismerős ez a hang? – kutattam az emlékezetemben, a gondolatok cikáztak a fejemben. Á, megvan! Úgy bő két évtizeddel ezelőtt hallottam ugyanilyet, amikor a hálószobánkban éppen egy falvédőt fúrtam föl a falra. Szeretek otthon barkácsolni. Nem vagyok különösebben ügyes vagy műszakilag […]