A mostani megváltozott viszonyok között, ahogy ez nagyon sok magyar családban történt, úgy nekünk is eszünkbe jutott, hogy van nekünk szilárd tüzelésű kandallónk, amivel tudunk meleget csinálni, ha már a gáz ára ilyen magasra felment. Eddig jobbára csak atmoszférateremtő céllal használtuk, mert tényleg nagyon hangulatos dolog a pattogó, sercegő, élő tűz a lakás közepén. Csak úgy bámulni bele a lobogó lángokba hosszú perceken keresztül igazi meditatív élmény, az ember rövid idő alatt módosult tudatállapotba kerül.

Meggyőződésem egyébként, hogy a televízió elsöprő sikerének a legfőbb oka nem az, hogy mozgásba jöttek az addig mozdulatlan képek, továbbá az sem, hogy az emberek a saját otthonukban nézhették meg az addig csak a mozikban látható filmeket, hanem hogy a televízió képernyőjének a villódzása azt az ősi élményt ébresztette fel bennük, amikor halászó, vadászó, gyűjtögető elődei egy nehéz nap végén körben ültek és a tűzbe bámultak. (A régi, katódsugárcsöves tévéknél annyira alacsony felbontású volt a kép, hogy az agyunkban már egy-két perces nézés után az alfa-hullámok kerültek túlsúlyba, ami a relaxált, elnyugodott, meditatív állapot jellemzője. Már viszonylag rövid tévézés után is „lementünk alfába”. A mai, egyre nagyobb felbontású (HD) kijelzők esetében már más a helyzet.)

Eme kis kitérő után visszatérve az imént idézett beszélgetésünkre, bevallom, nem is tudtam, hogy Berni lányomnak ennyire fontos lett az igazság kimondása. Korábban ugyanis a kérdést illetően más tapasztalataim is voltak. Például, amikor megkérdeztem, hogy ki vitte el a telefonom töltőjét arról a helyről, ahol tartani szoktam, senki nem jelentkezett.