Aktuális
„Minden nap tenni kell érte” – Közeli Dr. Nováky Erzsébet közgazdász, jövőkutatóval
Az emberi történetekben mindig rácsodálkozhatunk arra, hogy a betegség, a kényszer, amit akár sorscsapásnak is gondolhatnánk, hogyan válik lehetőséggé és szerencsévé. Nekünk, magyaroknak mindenképpen szerencsénk volt azzal, hogy Dr. Nováky Erzsébet a betegsége miatt közgazdász lett és jövőkutató, nem pedig kémikus, ami vonzotta volna. A jövőkutatás ebben az évben ünnepli alapításának ötvenedik évfordulóját, ennek kapcsán beszélgettünk vele. Rist Lilla interjúja.
„Megváltoztam” – Címlapinterjú Kulka Jánossal
Kipróbálta magát minden színházi műfajban, szerepelt filmekben, táncolt, énekelt, műsort vezetett, jótékonykodott. Dolgozott Pécsett, Kaposváron, a Radnóti és a Nemzeti Színházban, majd a Katona társulatához szerződött. Tizennégy éven át a Szomszédok című sorozat Mágenheim doktoraként lopta be magát hatmillió tévénéző szívébe. Épp harminc hónapja hallhattuk a hírt: beteg, az életéért harcol. Kulka Jánost a hatvanadik születésnapja előtt kerestem fel. Árvai Magdolna interjúja.
Tegezzem vagy magázzam? Tények a nyelv és az illem átalakulásáról
Ami az egyiknek a „Hogy mer letegezni?”, a másiknak „Nem kell csókolomozni, nem vagyok még olyan öreg!” – A tegezés és magázás kérdésköre tizenöt éves kortól százig megosztó. Ismerjük a munkahelyi előírásokat és talán az illemszabályokat is, de mivel mindenki ragaszkodik a saját véleményéhez és rutinjához, gyakran kerülünk kínos helyzetbe. Jónap Rita írása.
Csak egy kicsit többet szeretnék
Csak egy kicsit többet szeretnék… Mondta az ember, és elkezdett vándorolni, mert már nem volt elég mamut ahhoz, hogy mindenki jól lakjon. Csak egy kicsit többet szeretnék… Mondta az ember, miután a túlvadászás miatt (is) szervezett keretek közé szorította az állattenyésztést, illetve a növénytermesztést is. Csak egy kicsit többet szeretnék… Mondta az állattenyésztő és a […]
A megtalált út – Egy leánynevelőben felnőtt fiatal nő cseppet sem hétköznapi története
Renáta tizenhárom éves volt, amikor megismertem az egyik fővárosi leánynevelőben. Akkor vadócnak vallotta magát. Most huszonnyolc éves, a saját kis garzonjában fogad, és a megtett útról, az életéről mesél. Monológját nem szakítom meg azzal, hogy mikor csendesedik el, mikor sír, mikor kulcsolja össze a kezét, mikor kiáltja az éterbe boldogan: „Sosem hittem az istenekben, de mellém szegődtek!” Árvai Magdolna írása.
Kincskereső vasparipák, közös élmények – Apaépítő tréningen jártunk
11 apa, 11 gyerek, 38 kilométer biciklizés, 6 kihívás, 140 darab kirakós egyesével összegyűjtve, 1 hatalmas láda tele kinccsel. Ez mind belefér egy hétvégi Apaépítő tréningbe, és a legfontosabbról, a közös élményről, nevetésről, együttlétről még nem is beszéltünk. Jónap Rita riportja.
Úton a csillagbusszal – Brokés Judit, az AutiSpektrum Egyesület alapítójának története
Tavaly ősszel, a Nők Lapja veszprémi olvasótalálkozójának végén odajött hozzám egy nevetős szemű édesanya. Meglepetésemre elárulta, hogy két autista gyermeket nevel, majd a kezembe nyomott egy gyönyörű mesekönyvet. Csillagbusz – ez állt a borítóján. Még bele se lapoztam, már tudtam: Brokés Judittal, a veszprémi AutiSpektrum Egyesület alapítójával szeretnék megismerkedni. Koronczay Lilla írása.