Aktuális
Tíz éves kihívások
Emlékszem a padtársamra, a közelgő érettségi fenyegető rémére, a reggeli iskolába biciklizésekre, a balatoni nyárra, sok osztálykirándulásra. Tíz éve! A legkorábbi emlékeimre talán azért „emlékszem”, mert elmesélték vagy készült róluk fotó – habár nem posztoltuk az interneten. A minap egy kis társaságban szóba kerültek kedvenc gyerekkori helyeink, egyik idős beszélgetőtársam pedig szinte semmire nem emlékezett. […]
Mostanra újjászülettem – Címlapinterjú Palya Beával
Szabadon szárnyalnék... – ez talán az énekesnő legtalálóbb mondata arra, amit képvisel. Hogy fér ebbe bele a család? Többek közt erről kérdeztem az öntörvényű művészt, akinek legújabb lemeze, a Hazatalálok, ahogy azt már megszokhattuk tőle, ismét saját életének tapasztalataiból építkezik. Koronczay Lilla interjúja.
Bennünk élnek: ősi istennők feltámadása a 21. században
Az ókori emberek sok tekintetben bölcsebbek voltak nálunk. Jól tudták, hogy sokféle nő létezik, és sokféle úton lehet eljutni a boldogsághoz. Ünnepelték hát az élet minden területét: a szépséget, a szexualitást, a kreativitást, a harcos küzdelmet. És hogy tiszteletüket hangsúlyozzák a gyengébb nem iránt, a női lét minden egyes aspektusának más-más istennőt szenteltek. Fodor Marcsi írása.
Nekünk szép, másoknak nehéz – A magyar nyelv a legközösebb kincsünk
Nekünk a legszebb, másoknak majdnem a legnehezebb. Mindent ki lehet fejezni vele, sőt, még többet, mindent is... Egyik legfontosabb sajátossága szabad szórendjében rejlik, ezért e cikk legfőbb mondanivalója álljon itt két mondatban: Nem romlik a nyelvünk. Nem a nyelvünk romlik... Hulej Emese írása.
Ahol meghallgatnak – Az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálatnál jártunk
„Lenyűgöz, hogy ebben a világban, ahol minden a pénzről és a sietségről szól, és Tinderen döntjük el, ki szimpatikus, és ki nem, néhány profi szakember hetente több órát tölt azzal, hogy másoknak segítsen” – mondta az a férfi , akinek a felesége lelki gondozó az Oázisban. Márpedig a főként önkéntesekből álló közösség ajtaja valóban nyitva áll mindenki előtt, aki elég bátor ahhoz, hogy segítséget kérjen. Pór Attila riportja.
„Én egy renitens vagyok…” – Kolozsváry Marianna élettörténete, aki nem ismer lehetetlent
Művészettörténész, kiállításrendező. Egy tizenkettedik századi gerendáért képes elmenni Katalóniáig. Tán ezért – egyesek szerint – ő a múzeumi bürokrácia „réme”. Mások ölre mennek érte. Kolozsváry Mariannát mindez nem érdekli. Egyetlen vágy fűti, de az szenvedéllyel: a festő, akinek a tárlatát rendezi, legyen ott valóságosan. Találkozzunk vele, mi, látogatók. Tegyük ujjunkat az öt sebére, haljunk meg vele, és támadjunk föl vele. Így nézzük a képeit, így értsük, így legyen a miénk… Ha ez, mármint a birtoklás – művészetről lévén szó – egyáltalán lehetséges. Schäffer Erzsébet írása.
„Apu mindig támogatott engem” – Vass Virág mesél édesapjáról, Vass István Zoltánról
Munkatársunk, az Elle magazin egykori főszerkesztője, kilenc regény sikeres szerzője rendkívül zárkózott, szemérmes ember. Húsz éve ismerem, de mindvégig csukott könyv maradt. Ez annál is meglepőbb, mert édesapja, Vass István Zoltán sportriporter magabiztos fellépése még a televízió képernyőjén keresztül is lenyűgözte a nézőket. Most, hogy Virággal beszélgetek, úgy sejtem, nem csak őket. Koronczay Lilla interjúja.