Aktuális
A klímaszorongás, és ami mögötte van
Mindennapi szorongásaink sorába a közelmúltban feliratkozott a klímaszorongás is, és nem csak a felnőttek körében. A környezettudatosságra nevelt gyerekek is egyre látványosabban tartanak a természeti katasztrófáktól és bolygónk – vagy legalábbis az emberiség – pusztulásának mind fenyegetőbb lehetőségétől. Oravecz Éva Csilla írása.
Az igazgatói szék keménysége – Közeli Dr. Bittner Nórával, a Debreceni Egyetem tüdőklinikájának igazgatójával
Az, hogy ki, milyen pályát, hivatást választ, ki, mire viszi az életben, számos dologtól függ. Az azonban vitathatatlan, hogy a család szerepe és az egyén akarata meghatározó. És ha valaki a hatvanas években egy lelkészlakból indul, és ma igazgatói székben ül, külön figyelmet érdemel. Dr. Bittner Nóra tüdőgyógyász, onkológus, farmakológus, egészségügyi szakközgazdász épp egy esztendeje igazgatója a Debreceni Egyetem tüdőklinikájának. Árvai Magdolna interjúja.
Fénysugár a sötétség mélyén – Hajdú D. András fotóin egy magyar szemorvos küzdelme Kongóban
A világ fejlett országaiban folyamatosan zajlik a vita arról, érdemes-e segélyeket küldeni Afrikába, hiszen ma már köztudott, hogy szinte soha nem érkeznek meg a rászorultakhoz. Elnyeli őket a korrupció. Hajdú D. András fotográfust ez a dilemma izgatta, amikor négy éven belül immár másodszor vágott neki az utazásnak a Kongói Demokratikus Köztársaságba. Ízelítő Koronczay Lilla írásából.
Tíz dekázás, megszakításokkal – A Fészek Egyesület gyermekek átmeneti otthonában jártunk
Érden, ebben a házban gyerekeket mentenek. Gyereklelkeket főleg – egyszerre maximum tizennégyet. A Fészek Egyesület gyermekek átmeneti otthonában mindent megtesznek, hogy ha nagy is a baj, senkinek ne kelljen állami gondozásba kerülnie, hanem a család, a helyzet javuljon, a krízis múljon el. Sokkal többre lenne szükség ilyenből az országban. Dobray Sarolta riportja.
’56 egy tizenhárom éves fiú szemével – Haris László fotóművész kalandos utat bejárt képei
1956. november 2-án egy tizenhárom éves fiú elindult a városba, fényképezőgéppel a nyakában. Lógott az eső lába, de a „gyönyörűséges” hangulat a kilőtt tankok és betört ablakok között is szárnyra kapott. Budapest a forradalom győzelmét ünnepelte, a fiú pedig fotózott. Akkor még nem lehetett tudni, hogy két nap múlva ezen az örömön mélységes mély sebet ütnek a szovjet bombák, és azt sem, hogy a kisfiúból felnőttkorára fotóművész válik. Részlet Szigeti Hajni írásából.
„Be kell fejeznem” – Schäffer Erzsébet írása Vekerdy Tamás emlékére
Most hol kezdjem…? Negyvenöt éve ismerem, azóta meghatározó számomra minden, amit a gyerekről tud. És nem csak a gyerekről. Az ókorról, a színházról, a Kelet kultúrájáról, Arany Jánosról, a Nibelung-énekről… Leült, és mondta. Fejből. Pontosan idézve, sziporkázó humorral, azzal a sajátos vekerdys hanghordozással, amit úgy szerettem. Mondta, és hallgattuk, megunhatatlanul.
A harcos és a stratéga – Ifj. Dr. Béres József mesél édesapjáról, Id. Dr. Béres Józsefről
Manapság, különösen így ősszel, az influenzás időszak kezdetén szinte minden háztartásban találhatnánk legalább egy C-vitamint, amelyet az emblematikus név fémjelez. Hogy a cseppekről már ne is beszéljünk. Vagy inkább, mégis: beszéljünk róla… Szegő András interjúja.