Lehet, hogy ez a fekete-fehér fotó kihívás csak egy bugyuta trend az Instagramon, de az is lehet, hogy sokan végre ráébrednek, hogy csak együtt tehetünk a hátrányok megszüntetéséért.

Bizonyára találkoztál az Instagramon vagy ha ott nem is, akkor cikkekben a közösségi oldal új kihívásával, amelyben nők osztanak meg magukról fekete-fehér fotókat a #challengeaccepted, #womensupportingwomen, és #blackandwhitechallenge (vagyis kihívás elfogadva, nők támogatnak nőket, illetve fekete-fehér kihívás) tagekkel. A posztokban általában szerepel valamilyen szép szöveg arról, hogy milyen büszkék az őket körülvevő csodás nőkre, akik támogatják őket, akikkel közösséget alkotnak, majd a poszt végén megjelölik azt, akit kihívnak arra, hogy tegye meg ugyanezt. A sztárok között indult hódító útjára a dolog július végén, Naomi Watts,  eheti címlaplányunk, Eva Longoria, Gal Gadot és Kaley Cuoco például smink nélküli képet posztolt magáról, de olyan is volt, aki glamúrosabb irányba vitte a dolgot, mint például Natalie Portman, Cindy Crawford vagy Charlize Theron.

 

Hatalmas lavinát indítottak el: influenszerek és átlagemberek milliói követték példájukat, hogy így adjanak hangot annak, hogy a nők igenis képesek támogatni egymást. Az, hogy ezt miért kihívásnak nevezzük, az már egy másik kérdés, elvégre a kihívás szóról nem az jut eszünkbe, hogy képes-e valaki bevállalni egy fekete-fehér önarcképet valami csini szettben. Vagy talán arra utal, hogy a nőknek már az is kihívás, hogy ne utálkozzanak, hanem fogjanak össze?

 Ki kezdte? Számít ez valójában?

Ahogy az lenni szokott, rögtön megjelentek a negatív hangok: kárhoztatták a kihívásban résztvevőket, hogy a csini fotóikkal konkrétan fricskát mutatnak az eredeti ügynek, ami egyesek szerint Törökországban indult és a nők elleni erőszakra hívta fel a figyelmet. A török Insta-mozgalom július 21-én startolt, miután megtalálták a július 16-án eltűnt egyetemista lány, Pinar Gültekin holttestét, akit ex-barátja, egy kétgyerekes, nős családapa ölt meg, miután Pinar nem akart vele újból összejönni. Az eset felkavarta a törököket, nem véletlenül: az országban, amelynek legnagyobb városáról nevezték el az Isztambuli egyezményt (az Európa Tanács által megalkotott átfogó nemzetközi egyezmény a nők elleni erőszakkal és családon belüli erőszakkal szemben, az egyezményhez való csatlakozás lehetőségét 2011. május 11-én Isztambulban nyitották meg), 2012 óta megduplázódott a nők elleni gyilkosságok száma, csak 2019-ben 474 nőt gyilkolt meg partnere vagy korábbi partnere. Török nők tömegei vonultak utcára, akik azt követelik a kormánytól, hogy lépjenek fel erőteljesebben a családon belüli erőszak ellen – miközben Ankarában konzervatív csoportok azt akarják elérni, hogy az ország érvénytelenítse az egyezményt, hiszen szerintük az negatívan befolyásolja a török családi hagyományokat.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Honnan indult valójában az itthon is népszerű kampány?
Miért van ellene annyi kritika, és mit árul ez rólunk, nőkről?
Mi lenne, ha egyformán nevelnénk a fiúkat és a lányokat?
Próbáld ki most kedvezményesen!