A világ népessége folyamatosan öregszik, miközben a termékenységi ráta csökken, ez a tendencia pedig új helyzeteket teremt a családok életében. Ahelyett, hogy jellemzően a nagyszülők segítenének az unokák körüli teendőkben, a felnőtt generáció egyszerre gondoskodik a gyermekekről és az idősebb hozzátartozókról. A szakirodalom ezt a jelenséget nevezi szendvicsgenerációnak.
Kisebb családok, több generáció
A demográfiai kutatások, köztük a Max Planck Demográfiai Kutatóintézet elemzései szerint a jövő családjai kisebbek lesznek, vagyis kevesebb élő rokona lesz az egyes családtagoknak. Ez azt jelenti, hogy kevesebb lesz a testvér, az unokatestvér és más oldalági rokon, miközben a hosszabb élettartam több lehetőséget ad a déd- és ükunokákkal közös pillanatokra.
Például egy 1965-ben élő 65 éves nőnek átlagosan 41 élő rokona lehetett, míg egy 2095-ben élő 65 éves nőnek várhatóan már csak 25 lesz.
A változást a szakértők szerint a késleltetett gyermekvállalás és a csökkenő születésszám okozza.
További várható trend, hogy a családok „vertikálisabbá” válnak: kevesebb lesz ugyan a testvér és az unokatestvér, de több generáció élhet egyszerre a családon belül.
„Az a valószínűség, hogy egy újszülöttnek élő nagyszülője lesz, a fejlett országokban a közeljövőben 100%-os lesz, és egyre gyakoribb, hogy akár négy dédszülő is életben van a baba születésekor” – mondta Alburez-Gutierrez, a Max Planck Demográfiai Kutatóintézet szakértője a HuffPostnak.
Fokozódó generációs korkülönbségek
A gyermekvállalás későbbi életkorra tolódása miatt a nagyszülővé válás átlagéletkora is nő. Korábban sokan 40 éves koruk körül váltak nagyszülővé; ma már az a gyakoribb, hogy a nagyszülők 60-70 évesen találkoznak először unokáikkal.
Ellen Carbonell, a Rush Egyetem szociális munkaprofesszora szerint ez egyszerre jelent előnyt és kihívást: „Az idősebb nagyszülők gyakran nyugdíjasok, így nincs munkával kapcsolatos kötelezettségük, ami megkönnyíti a gyermekekkel való foglalkozást. Ugyanakkor az egészségi problémák vagy anyagi nehézségek csökkenthetik a részvétel lehetőségét.”
A nőkre hárul a legtöbb teher
A szendvicsgeneráció jelensége tovább bonyolódik, amikor valaki egyszerre gondoskodik egy idős szülőről, a gyerekekről és az unokákról. Ez komoly fizikai, érzelmi és anyagi terhet jelent a családok középgenerációi számára. Ráadásul gyakran a nők vállalják a gondozási feladatok nagy részét, ami a mentális kimerültségen túl munkaerőpiaci kiesést és anyagi terheket is eredményezhet.
Egyre idősebb korban válnak nagyszülővé az emberek, miközben a gondoskodás terhe a szendvicsgeneráció vállát nyomja (Fotó: Getty Images)
Alburez-Gutierrez rámutat, hogy a növekvő terhek hatására a családok egyre inkább kénytelenek az állami vagy fizetett gondozásra támaszkodni.
„Az idősek gondozása ma a legtöbb országban nem tervezett és nem támogatott rendszerekre épül, ezért kulcsfontosságú lenne a fenntarthatóbb megoldások kialakítása” – teszi hozzá Ellen Carbonell.
Kapcsolódó: Nem fáradt vagyok, hanem egyedül – Az alapértelmezett szülő csendes tragédiája.
Ahogy a családok egyre kisebbek, a nagyszülők pedig idősebbek, a gondoskodás terhei kevesebb ember között oszlanak meg – ez pedig még nagyobb nyomást helyez azokra, akik már így is sok feladatot visznek a vállukon.
Előnyök és lehetőségek
A hosszabb élet lehetőséget ad arra, hogy a nagyszülők és a dédszülők több időt töltsenek az unokákkal, átadhassák tudásukat, bölcsességüket és családi hagyományaikat.
Carbonell hangsúlyozza: „Az együttélő generációk tapasztalatai és a gondoskodás megosztása értékes tanulságokat ad a fiatalabb generációnak, miközben erősítheti a családi kapcsolatok minőségét és a társadalmi kohéziót.
Ugyanakkor a felelősség súlya és a gondozás terhei komoly kihívást is jelenthetnek.”
Bár a többgenerációs együttélés sok értéket és erőt hordozhat, a szendvicsgenerációra nehezedő többletteher olyan kihívás, amely a jövőben tudatosabb, fenntarthatóbb megoldásokat kíván.
Ez is érdekelhet: 5 élmény, amit át kell élned idős szüleiddel, ameddig még lehet.
Kiemelt kép: Getty Images
