A szülő-gyerek kapcsolat dinamikája folyamatosan változik. Amíg fiatalok vagyunk, természetesnek vesszük, hogy szüleink mellettünk vannak, támogatnak bennünket, gondoskodnak rólunk. És persze örökké velünk lesznek.
Fiatal felnőttként aztán eljön a leválás időszaka, és amikor teljes gőzzel saját életet építünk, a találkozások ritkulnak. Sokszor csak évekkel később jön el az a pont, amikor újra közelebb kerülünk egymáshoz, és végre megpróbálunk visszaadni nekik valamit abból, amit tőlünk kaptunk. Van, hogy túl későn ismerjük fel, milyen fontos lenne, hogy életünk egyik legfontosabb kapcsolatának ápolását prioritásként kezeljük.
Az emberek jó része túl későn eszmél rá arra, nem töltött elég időt szüleivel, hogy nem kérdezte meg a legfontosabb kérdéseket és nem adott hangot érzéseinek. A legtöbben túl sokáig halogatjuk, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a szüleinkre, miközben nemzetközi felmérések szerint az emberek nagy része később bánja, hogy nem fordított elég figyelmet és törődést a szüleire.
Az idő nem a mi oldalunkon áll: ha szeretnénk elkerülni, hogy később azt mondjuk: „Bárcsak megtehettem volna…”, érdemes tudatosan megélni néhány fontos közös élményt idősödő szüleinkkel. Nemcsak ők, de mi is rengeteget nyerünk a dolgon.
Némi figyelmesség, egy-két apró gesztus messzire vezet, sokan csak azt nem tudják, hogyan lássanak neki a kapcsolat szorosabbra fűzésének.
Te is így vagy vele? Kattints a galériára tippjeinkért!
Adni és kapni
A szüleinkkel töltött idő pótolhatatlan. Minél előbb, és minél tudatosabban figyelünk rá, hogy közös élményeket gyűjtsünk, annál kevesebb hiányérzet marad bennünk és annál inkább elmélyülhet a már felnőtt-felnőtt kapcsolat. Azzal pedig, ahogy szüleinkkel bánunk, saját gyerekeinknek is példát mutatunk és az egész család közelebb kerülhet egymáshoz.
Kapcsolódó: Kiderült, hány évesen kezdünk hasonlítani szüleinkre
Kiemelt kép és galéria képei: Getty Images, Usplash, Freepik
