Az egykékkel kapcsolatban hajlamosak vagyunk sztereotípiákban gondolkodni: gyakran hisszük őket magányosnak, elkényeztetettnek vagy épp önállótlannak pusztán azért, mert testvérek nélkül nőttek fel. Ez az általánosítás nemcsak téves, de káros is lehet.

Szerencsére egy friss, nagyszabású kutatás most árnyaltabb képet fest róluk. 

A kutatásról

Egy, a Nature Human Behaviorben megjelent tanulmányhoz egy kínai kutatócsoport 7186 fiatalt (18–30 év között) vizsgált, összehasonlítva az egykék és testvéreikkel felnőttek agyi képalkotó eredményeit (MRI), kognitív tesztjeit, valamint mentális egészségük és életelégedettségük szintjét.

A vizsgálat meglepő eredményre jutott. A kutatók ugyanis jobb mentális egészséget, memóriát és nyelvi készségeket mértek azok körében, akik egykeként nőttek fel. Azt is találták, hogy az egykék kevésbé impulzívak és kevésbé függnek jutalmazástól, ami jóval kiegyensúlyozottabb, stabilabb mentális állapotot eredményez, emellett

nagyobb nyitottság, kreativitás, és magasabb életelégedettség jellemzi őket.

Okok és következmények

A kutatók szerint mindez több tényező komplex hatásának köszönhető. Összességében az egykék több gazdasági és érzelmi erőforráshoz férhetnek hozzá, mint a testvérekkel felnövő gyerekek, és a rájuk irányuló szülői figyelem is strukturáltabb lehet.

Az egykék – egészséges családi dinamika esetén – kellő mértékben élvezik szüleik figyelmét, ami nyugodt, kiszámítható légkört teremt a számukra. Másrészt egyetlen gyerek esetén a családi büdzséből is nagyobb rész juthat, ami jobb oktatási és szabadidős lehetőségeket is jelent az érintett gyerek számára. Ez utóbbi helyzeti előny lehet gazdasági recesszió esetén, amikor több gyerek megfelelő ellátásáról, oktatásáról gondoskodni még nagyobb kihívás. 

Az egykék emellett szűk családjukon túl, más kortársközösségben formálódnak. Esetükben nagyobb szerepet kapnak a csoport- és osztálytársak, unokatestvérek, ez pedig lehetővé teszi, hogy szocializációjuk még színesebb legyen. Mindez összességében jobb mentális egészséggel járhat.

Ideje megcáfolni az egykékkel kapcsolatos előítéleteket (Fotó: Getty Images)

Hiányosságok

A mostani kutatás eredményeit persze fontos összefüggéseiben, árnyaltan látni. A tanulmány például nem vette figyelembe a környezeti befolyásokat – mint például rokoni kapcsolatok, mély barátságok, amelyek akár ugyanazokat a támogatásokat nyújthatják, amelyek egy testvérnél adottak.

A kutatás arra sem tér ki, hogy a családtervezési döntések (hogy egy vagy több gyerek szülessen) mögött is komoly társadalmi és gazdasági mozgatórugók állhatnak – például a reproduktív kor kitolódása, az anyagi stabilitás, egészségügyi kérdések, amik megint csak hatással lehetnek a gyerek fejlődésére.

Más a fontos

Az egykéket és szüleiket érintő sztereotípiák nemcsak fájdalmasak, de indokolatlanok is. Amikor valakit önzőnek, elkényeztetettnek vagy „különcnek” bélyegezünk pusztán azért, mert testvérek nélkül nőtt fel, nemcsak leegyszerűsítjük, de el is torzítjuk a személyiségéről alkotott képet. Ráadásul sok esetben pont ezek az ítéletek nehezítik meg számukra a társas kapcsolódást.

Fontos lenne árnyaltabban látni az egykék helyzetét: nem egyformák, ahogy a testvérekkel felnövők sem azok. A legfontosabb kérdés pedig nem is az, hányan nőnek fel egy háztartásban, hanem hogy mennyire érzik magukat szeretve, elfogadva és támogatva.

Az, hogy felnőve milyen érzelmi tartalékokkal rendelkezünk, hogy mennyire vagyunk kiegyensúlyozottak, reziliensek, sokkal inkább függ szüleink attitűdjétől és nevelési stílusától, mint testvéreink számától.

Kapcsolódó: A középső gyerekekkel kapcsolatban is teljes tévedésben vagyunk

Kiemelt kép: Getty Images