• A szülői féltékenység gyakran a saját gyerekkori hiányainkból fakad.
• Ez az érzés természetes, de ha nem foglalkozunk vele, eltávolíthat a gyerekünktől.
• Semmiképp ne terheljük a gyerekünket ezzel az érzéssel, és ne vessük a szemére!

Képzeld el, hogy ott ülsz a lelátón a gyereked diplomaosztó ünnepségén. Szól a zene, tapsol a közönség, ő pedig mosolyogva átsétál a színpadon, hogy átvegye a diplomáját. Ez az a pillanat, amikor a büszkeségnek kellene elöntenie – és talán el is önt –, mégis valami más is megjelenik benned.

Egy fura, szúró érzés, amit leginkább ahhoz tudnál hasonlítani, mint amikor a kollégád helyetted aratja le a babérokat egy olyan munkáért, aminek az oroszlánrészét te végezted el. Jogosan merülhet fel a kérdés: mégis mi ütött belém? Nem épp most kellene boldognak, meghatottnak, elégedettnek lennem?

A válasz természetesen az, hogy igen, mégis teljesen rendben van, ha olykor féltékenységet érzel a saját gyerekeddel szemben. Hiszen ő egy olyan világban nő fel, amely nyitottabb, elfogadóbb, és sokkal több lehetőséget kínál.

Talán tehetségesebb is, könnyebben kiáll magáért, vagy magabiztosabban mozog a társas helyzetekben, mint te annak idején.

Ráadásul te is olyan dolgokat tudsz neki megadni (például egészséges ételeket, különórákat, továbbtanulási lehetőségeket), amelyekről gyerekként te is álmodoztál. Nem csoda, ha néha úgy érzed: a gyereked azt az életet éli, amire te mindig is vágytál. De mit lehet kezdeni ezzel az érzéssel? Hogyan lehet úgy kezelni, hogy ne ártson a kapcsolatotoknak?

Miért alakul ki féltékenység a gyerekkel szemben?

Pszichológusok szerint a szülők akkor éreznek féltékenységet a gyerekeik iránt, amikor azt látják, hogy olyan élményekben, lehetőségekben vagy kapcsolatokban van részük, amilyenek nekik sosem adattak meg. A szülői féltékenység azonban sokszor nem is a gyerekről szól, hanem a szülő saját be nem gyógyult sebeit, hiányait, gyászát tükrözi.

Gyerekkori élmények összehasonlítása

A szülő azért irigykedik, mert a gyereke olyan biztonságban és szeretetben nő fel, ami neki nem adatott meg. Még akkor is, ha a szülő rengeteg munkát tett abba, hogy a gyereke boldog és biztonságban érezze magát, a saját belső, gyermeki énje megszólalhat.

Lássuk, melyek a leggyakoribb esetek, amelyek féltékenységre adhatnak okot:

• Az a szülő, aki sosem kapott érzelmi támogatást, irigykedhet, amikor azt látja, hogy a gyereke bátran kimutatja az érzéseit.
• Aki gyerekként nehezen barátkozott, annak fájdalmas lehet azt látni, ahogy a gyereke könnyedén és boldogan kapcsolódik másokhoz.
• Aki nélkülözésben nőtt fel, rosszul érezheti magát, amikor a gyereke olyan dolgokat élhet meg, mint például a táncóra vagy a nyári tábor.

Teljesen természetes, ha valaki azért érez féltékenységet, mert gyerekként nem kapott meg valamit. (Fotó: Getty Images)

Kapcsolódó: 8 szülői minta, ami megnyomoríthatja a gyerek életét

Versengő gondolkodásmód

Vannak szülők, akik – tudatosan vagy öntudatlanul – versengeni kezdenek a gyerekükkel. Az érzelmileg éretlenebb felnőttek akár a figyelemért vagy a felsőbbrendűség érzéséért is rivalizálhatnak vele.

A szakértők azonban hangsúlyozzák: a féltékenység önmagában nem probléma, sőt, teljesen normális emberi érzés.

Nem azt jelenti, hogy kevésbé szereted a gyereked, hanem azt, hogy benned valamilyen régi seb vagy beteljesületlen szükséglet újra felszínre került. A probléma ott kezdődik, ha ez az érzés kezeletlenül marad, és lassan nehezteléssé, távolságtartássá alakul. Ez ugyanis nemcsak a kapcsolatot rombolhatja, hanem a gyerek biztonságérzetét is megingathatja.

Érdemes ilyenkor őszintén feltenned magadnak a következő kérdéseket:

• Mit gyászolok valójában?
• Mit nem kaptam meg gyerekként, amire szükségem lett volna?
• Hogyan tudnám ezt most megadni magamnak, miközben hagyom, hogy a gyerekem mást éljen meg?
• Fogadd el az érzést szégyen nélkül. Például mondhatod magadnak: „Azt veszem észre, hogy féltékeny vagyok, amikor a gyerekem megélhet olyasmit, amire én vágytam, de nekem nem volt rá lehetőségem.”
• Gondoskodj magadról. Adj magadnak valamit abból, amit egykor nem kaptál meg. Ez lehet önszeretet, egy támogató kapcsolat vagy akár terápia.

El kell mondani a gyereknek, hogy mit érzünk?

Pszichológusok szerint a szülői féltékenységet nem kell megosztani a gyerekkel. Zavaró lehet számára megérteni, hogyan lehet az, hogy az ő pozitív élményeik bennünk negatív érzéseket válthatnak ki. A gyerekeknek nem feladatuk cipelni a szüleik érzéseit. Ezeket a gondolatokat inkább egy baráttal, partnerrel vagy terapeutával érdemes megbeszélni. Ha a féltékenység hatással van a kapcsolatodra a gyerekeddel, érdemes szakemberhez fordulni, és fontos, hogy ezeket az érzéseket megbízható személlyel beszéld át, így könnyebb felismerni a mélyebb okokat.

Kapcsolódó: Mitől lesz valaki „féltékeny típus”? – Bénító érzések nyomában

Kiemelt kép: Getty Images