21 óra, gyertyás habfürdő – villogott az emlékeztető Kati barátnőm telefonján. Csodálkozó arcom láttán csak annyit mondott: a gyereknevelés ezzel jár. Ez azonban nem az első alkalom volt, így joggal merült fel a kérdés: vajon Kati szerető és felelősségteljes szülő vagy túlzottan is belefeledkezett négy éve tartó szerepébe?

A szülővé válás gyönyörű, ugyanakkor megterhelő élmény. A gyermek szeretete és gondozása természetes módon az életünk középpontjává válik, és gyakran úgy érezzük, hogy minden percünket neki kell szentelnünk. Játszunk vele, mondókát tanítunk neki, felsegítjük, ha elesik, és próbáljuk tágítani a gasztronómiai világát.

Szülőként legfontosabb célunk, hogy boldog, egészséges és sikeres gyereket neveljünk.

Ezért a célért pedig sokszor könnyedén lemondunk a saját vágyainkról, terveinkről.

Egyfelől természetes, hogy így történik, hiszen a szülői szereppel egy új fejezet nyílik az életünkben. Másfelől viszont ha kizárólag a gyerek áll az élet középpontjában, hosszú távon kedvezőtlenül érintheti nem csupán a saját, de az egész család életét is.

Mélyen beivódott kultúránkba az alaptézis, hogy a gyereknevelés a kiteljesedés és a boldogság egyik végső forrása. Napjainkban szerencsére a szülők árnyalják az erről szóló párbeszédet, és egyre többen merik elmondani, hogy a szülői szerep bizony pokoli nehéz is tud lenni.

Tele van kihívásokkal, szorongással, álmatlan éjszakákkal és döntéshelyzetekkel.

Megfelelő óvodát/iskolát választottunk, mi van, ha nem fogja szeretni a kosárlabdát, hogy kéne leszoktatni a sült krumpliról, mi ez a hirtelen jött fáradtság, tényleg utálja a Vali nénit? A sor a végtelenségig folytatható, hiszen nonstop szülő üzemmódban telnek a napok, ahol már a felkelés is ezernyi kérdést vet fel.

A gyerek is megérzi, ha a szülő fáradt, frusztrált (Fotó: Getty Images)

Miközben a gyereknevelés számos pozitív oldaláról nem feledkezünk meg, gyakori jelenség, hogy az évek múlásával egyre több szülő tapasztalja meg saját szükségletei, személyes boldogsága háttérbe szorulását. Hogy mindent alávetettek a szent cél érdekében, ezáltal elveszítették saját magukat. Sok esetben ilyenkor tapasztaljuk meg a szülői kiégés tüneteit, amelyet az állandó gondoskodás, aggódás és fáradtság okoz.

Kapcsolódó: A gyerektelenek legidegesítőbb mondatai a szülőknek

A gyerek középpontba való állítása csapdahelyzetet teremthet: megpróbálunk megfelelni az ideális szülő képének, de közben nem hagyunk teret a saját fejlődésre. Amikor ezt felismerjük, két dologgal szembesülhetünk.

1. Más ember jóléte nem lehet az egyetlen örömforrás

Ha az élet kizárólag a gyerek körül forog, minden beteljesülésre vagy boldogságra vonatkozó érzés az ő létezésével kapcsolatos. A gyerek azonban felnő, elköltözik és saját élete lesz családdal, karrierrel, önálló világképpel.

Kirepülését követően gyakori jelenség, hogy a szülő elveszettnek érzi magát, a jövő pedig céltalannak tűnik.

Az üres fészek szindróma akár évtizedeket is elvehet így tőlünk.

2. Rossz példát mutatunk

A gyerek mindent tőlünk les el, utánozza a hanglejtésünket, a zenei kedvenceinket, a reggeliző szokásainkat és persze a gyereknevelési elveinket. Ha azt látja, hogy ő a világ közepe, jó eséllyel követi az általunk kijelölt utat, és a saját gyerekeivel ugyanígy fog bánni. De mi történik, ha mondjuk nem akar vagy nem lesz gyereke? Lehet, hogy önkéntelenül is keres valakit, akihez igazíthatja az életét.

Szülőként is szükség van a gyerekmentes feltöltődésre (Fotó: Getty Images)

Tőlünk lesz frusztrált a gyerek

Mielőtt azonban megágyaznánk a generációs traumáknak, ismerjük fel, hogy nem csupán szülőként létezünk, hanem önálló emberként is, akinek saját szükségletei és vágyai vannak. Mind a fizikai, mind a mentális egészségünk érdekében szerezzük vissza az irányítást az életünk felett. Hogyan?

1. Ne érezz bűntudatot

Első lépésben szánj időt magadra, és ne érezz bűntudatot, miközben valami olyan tevékenységben vagy, aminek semmi köze a gyerekhez. A gyereknek ugyan szüksége van a szeretetünkre és gondoskodásukra, de

mit adhat egy kimerült, frusztrált szülő, aki lassan azt se tudja, hogy neki mire lenne szüksége?

Nem véletlenül emlegetik a szakemberek, hogy a szülőnek is rendszeres feltöltődésre van szüksége – a gyerektől távol.

2. Mutass jó példát!

Ha otthon azt látják, hogy te imádsz festeni, jógázni, nyelvet tanulni vagy kirándulni, a gyerekek is abban a tudatban fognak felnőni, hogy fontosak a saját fejlődési célok, hobbik vagy szenvedélyek.

A boldog szülők boldog gyerekeket nevelnek – tartja a mondás. Ahhoz, hogy a legjobbat hozhassuk ki a szülői szerepünkből, elengedhetetlen, hogy odafigyeljünk a saját szükségleteinkre, és azokat ne toljuk a gyerek igényei mögé. Úgy is lehetünk közel tökéletes szülők, ha mi hetente senior táncra járunk, és a gyerek megtanulja a mirelit pizza sütését.

Kapcsolódó: 8 szülői minta, ami megnyomoríthatja a gyerek életét

Kiemelt kép: Getty Images