Elém jön a lifthez. Mondja, kövessem, és követném is, ha tudnám, de már hasít is a folyosón, be a lakásba. Sebtében lekapja a kabátomat, egy mozdulattal beljebb tessékel, int, hogy üljek le, látszólag érdeklődve kérdi, hogy kérek-e kávét, de mire válaszolnék, már ott is gőzölög a csésze előttem, természetesen tejjel és cukorral. Szegő András interjúja.
Létezik-e szerencse? A tudósok szerint badarság, nem létezik. Mindjárt be is bizonyítják. De mi, a többiek, a babonásak, szerényebb játékosok, akik ismerjük a balszerencse és a mázli természetét, azért csak keressük meg a gombunkat, ha kéményseprőt látunk, kopogjuk le gyorsan, együk meg szilveszterkor a ropogós malacot, alázattal, felfelé tekingetve, ahogy illik. Vass Virág írása.
A szilveszter vidám forgataga, a maskarák, dudák, sípok és kereplők zaja nagy segítség, hogy egy pillanatra kiszabaduljunk az idő fogságából, hogy játsszunk, és ne azon töprengjünk, mit hoz a jövő. Pedig hoz valamit, és fogalmunk sincs, mi lesz az. A modern ember is csak a boszorkány üveggömbjébe nézhet, ha meg akarja tudni, mi vár rá, […]
