„Szereplőkből nincs hiány – rengeteg olyan női történet létezik, amit érdemes lenne elmondani. Inkább az a kérdés, kit hagyjon ki az ember” – válaszolja Borbála arra a kérdésre, milyen szempontok alapján választotta ki éppen ezt a hét alkotót Női szörnyetegek (Libri Könyvkiadó) című kultúrtörténeti gyűjteményéhez. 

„Úgy gondoltam, ha különböző szakmákon és nagyon eltérő személyes életutakon keresztül közelítek, akkor ezek együtt képesek valamiféle képet adni arról a korról – ha nem is teljeset, de átfogót. És ilyen szempontból ez egy varázslatos folyamat volt: valahogy maguktól bukkantak elém ezek a szereplők.”

Az anyaság és a hivatás összeegyeztetése

Gazdag családi, szerelmi vagy szinte cölibátusban leélt életek bontakoznak ki előttünk a színesen illusztrált lapokon, ami Borbála szerint tudatos eszköz volt a részéről – erős kontrasztokat szeretett volna bemutatni.

Koniorczyk Borbála dedikál a Női szörnyetegek könyvbemutatóján (Fotó: Soós Bertalan)

„Ők nagyjából ugyanahhoz a szűk budapesti értelmiségi körhöz tartoztak – mégis, mennyire különbözően tudtak nőként viszonyulni a művészethez, az élethez, és mennyire más döntéseket hoztak egy olyan korban, amely nagyon egy irányba próbálta terelni a nőket.” 

Az anyaság és a hivatás összeegyeztetése azonban minden időben központi kérdés volt. Koniorczyk Borbála szerint fontos látni, hogy ezekre a nőkre még nem nehezedett akkora nyomás, mint ránk napkainkban.  „Az egyik kedvenc példám, hogy Kaffka Margitnak írt egyszer a tanár az iskolából, hogy valakinek otthon fel kéne kelnie reggel, és elindítani a gyereket.

Ma el sem tudom képzelni, hogy lenne olyan szülő, aki átalussza, hogy a gyereke elindul az iskolába.”

Ma másként nehéz alkotó anyának lenni. A karrier ugyan lehetőség, de új elvárásokat is hozott. Arról nem is beszélve, hogy az anyák végzik mindazokat az apró, láthatatlan feladatokat, amelyek jelentéktelennek tűnnek, mégis rengeteg energiát emésztenek fel. 

Koniorczyk Borbála: Női szörnyetegek (Fotó: Soós Bertalan)

„Úgy érzem, a nők ma is ezek között a világok között próbálnak lavírozni. Ez egy nagyon erős prés, és szerintem mindenképp elgondolkodtató, amikor az ember olvassa ezt a könyvet: mi az, ami tényleg megváltozott, és mi az, ami egyáltalán nem.”

Kmety Károly szörnyetegei

A szerző épp egy nőtörténeti kutatást végzett az Országos Széchényi Könyvtár mikrofilm-olvasójában, amikor egyszer csak felvillant a képernyőn egy megdöbbentő cím: Női szörnyetegek. Az újságcikk egy 1907-es parlamenti felszólalásról számolt be, amelyben egy bizonyos Kmety Károly egyetemi tanár azt javasolta, korlátozzák a nők számát a felsőoktatásban, mert – ahogy fogalmazott –

ha egy nő egyetemet végez, utána nem fogja akkora örömét lelni az anyaságban és a háztartásban, így tehát „női szörnyeteggé” válik.

„Ez a kijelentés engem nagyon megérintett. A legkülönbözőbb lapok – a vicclapoktól a Katolikus Szemléig – mind lehozták, milyen felháborító, amit mondott. Nagyon hamar elkapták Kmety Károly mogyoróit, ahogy mondani szoktuk, és el tudom képzelni, ahogy otthon ül, és egyszerűen nem érti, mi ezzel a gond.”

Kapcsolódó: Parfümárusból lett titkos ügynök – Violette Szabo így állt bosszút magyar származású férje haláláért.

Kmety balszerencséjére ott ült a teremben Bédy-Schwimmer Rózsa is, a kor egyik feminista aktivistája, aki hamar kiderítette, hogy Kmety felesége maga is egyetemet végzett – vagyis a férje logikája szerint ő is egy „női szörnyeteg”. Az ügyből aztán hatalmas sajtóbotrány és közéleti vita kerekedett.

Karrierista és túl sok

Borbála szerint a nőket érintő címkézés és kettős mérce ma is létezik, csak épp más formában. „Ezek a címkék nem tűntek el, csak átalakultak. Ott van például a karrierista szó. Mit is jelent valójában? Hogy valaki szereti a munkáját? Hogy elkötelezett benne? És miért van az, hogy karrierista nőkről beszélünk, de karrierista férfiakról soha? Kaffka Margit fejezetének sem véletlenül adtam azt a címet, hogy aki túl sok volt. 

Ezt is a nőkre használjuk, pedig nagyon sok férfi lehet „túl sok”, mégsem mondjuk rájuk ezt,

nekik inkább pozitív jelzők jutnak, mint a határozott vagy a céltudatos. De mit jelent, ha egy nő „túl sok”? Mit üzenünk ezzel? Mit kellene megváltoztatnia magán ahhoz, hogy elfogadható legyen? Ez a fajta nemi kettősség a társadalmi elvárásokban rengeteg kérdést vet fel és szerintem mindenképpen fontos elgondolkodni rajta.”

Meztelen torna a Gellért-hegyen

„Bár a könyvem szereplői közül nem mindegyik járt egyetemre, tehát nem mindegyik felel meg Kmety kritériumának, de mindannyiukban ott volt az a tűz, hogy mást csináljanak, máshogy éljenek, alkossanak – és ne a háztartás legyen az életük középpontja” – folytatja Borbála, majd hozzáteszi, ott van például Madzsar Alice mozgásművésznő, aki meztelen tornaórákat tartott a Gellért-hegyen, ami mai felvilágosult gondolkodással is szürreálisan hangzik.

Madzsar Alice tornamutatvány közben, az 1920-as évek elején – forrás: artmagazin.hu

Alice elhatározta, hogy olyan tornastúdiót nyit, ahol mindenki meztelenül mozoghat, mert hitt abban, hogy a test felszabadítása a mozgásban gyökerezik. „Madzsar Alice története azért is különleges, mert

szolid úrilánynak nevelték, akinek elvileg nem is kellett volna dolgoznia. Végül ő tartotta el a családját.

Férje politikai okokból ellehetetlenült, ő pedig a meztelen tornaoktatásból biztosította a megélhetésüket. A kutatás során rábukkantam a család hagyatékára az Országos Széchényi Könyvtárban, és kapcsolatba léptem a leszármazottakkal is. A segítségükkel belepillanthattam a dokumentumokba, ami nagyon megható élmény volt.”

Alkotás a mindennapi feladatok mellett

A kötet következő szereplője Kaffka Margit, egy olyan írónő, akit a Nyugat férfiakból álló közössége is elfogadott – az egyetlen, akit maguk közé engedtek. „Van róla egy híres idézet: Asszony létére ember volt. Ma már nagyon erősen hangzik, de valóban illik rá” – magyarázza a szerző, aki szerint noha Margit elképesztően tehetséges volt, a nőiségével egész életében nem tudott mit kezdeni. „Én azt szeretem az ő történetében, hogy fittyet hányt a külsőségekre vonatkozó elvárásokra.”

Kapcsolódó: A csodálatos Kárász-nővérek – Ilonka és Mariska amerikai karrierje.

Kaffka Margit történetében különösen izgalmas, hogy miután elvált a férjétől, fiával együtt a Márvány utcába, egy akkoriban nem épp előnyös környékre költözött, méghozzá egy apró budai lakásba. Reggel átjárt Angyalföldre tanítani, a város másik végéből hazavillamosozott,

otthon ellátta a gyerekét és a háztartást, majd este leült az íróasztalához alkotni. 

„Ez az életritmus nagyon sokaknak ismerős lehet: az alkotó élet és a mindennapi feladatok összeegyeztetése. Kaffka Margit verseiben ez a dilemma nagyon jól átjön: ő egyszerre anya és alkotó ember, és próbálja összehangolni a két szerepét.”

A kor fifikás üzletasszonya

Erdős Renée élete már önmagában olyan, mintha egy regény lapjain elevenedne meg. Erdős Renée – aki szigorú ortodox zsidó családból származott – alig húszévesen robbant be az irodalmi életbe saját néven publikált, erotikus verseivel egy olyan korban, amikor a női vágyakról csak suttogva, álnéven lehetett beszélni. 

A Tanácsköztársaság bukása után férje elhagyta – ráadásul várandósan. Támogatás, szociális háló akkoriban nem létezett, ezért aztán sikamlós-erotikus regények írásába fogott és ezzel nem egyszerűen eltartotta magát és a lányait, hanem saját birodalmat is teremtett.

Erdős Renée magyar író, költő (Fotó: Wikimedia Commons)

„Könyvei elképesztő példányszámban keltek el, olyan sikerrel, amilyet korábban nem látott a magyar könyvpiac. A komoly irodalom kritikusai – köztük például Kaffka Margit – viszont kivetették maguk közül, gúnyos kritikákkal illették. Renée azonban nem törődött velük, sőt, fifikás üzletasszony is volt.

Felismerte, hogy a személyes kapcsolat az olvasóval aranyat ér,

ezért kizárólag dedikált példányokat adott ki a könyveiből. Ennek köszönhetően ma, több mint egy évszázaddal később is, ha az ember kikölcsönöz egy Erdős Renée-kötetet, szinte biztos, hogy az az ő kézjegyét viseli.”

Szőtt, ebédelt, majd ismét szőtt

„Szerintem Erdős Renée rengeteg dolgot tudott volna még. Ő egy elképesztő figura, épp az ellentéte Ferenczy Noéminek.”

Noémi is művészcsaládból származott és noha már fiatalon elkönyvelték a tehetségtelen Ferenczy gyereknek, ő mégis úgy döntött, hogy szőni fog, ami akkoriban – a tömegtermelés és a gépesítés korában – szokatlan választásnak bizonyult. A Deák téren, egy városi műteremben lakott, ahol a napjai szigorú ritmusban teltek: reggel felkelt, szőtt, ebédelt, majd ismét szőtt, este pedig lefeküdt aludni.

Kapcsolódó: A legsikeresebb magyar írónő, akit megfosztottak állampolgárságától.

„Én azért szeretem Noémi történetét, mert párhuzamba állítható Erdős Renéevel: mindkettőjük számára merész dolog volt lemondani mindenről, amit a társadalom „boldogságként” elvárt egy nőtől, és teljesen az alkotásnak szentelni az életét. Noémi ráadásul rendkívül visszahúzódó volt. Egy visszaemlékezésben olvasható, hogy

A kötetben szereplő Lesznai Anna író és képzőművész gazdag családba született, de amerikai emigrációjukat követően kettétört a karrierje. Míg a nála sokkal fiatalabb férje hangos sikert aratott, az idősödő Lesznai már soha nem találta meg a helyét új hazájában. Undi Mariska iparművészként ugyan egy „nőies” műfajban bontakozott ki, az életmódja azonban formabontó volt: egyedül utazta be Európát, Párizsban dolgozott, autonóm életet alakított ki, és egész életében harcolt a női testeket megbéklyózó fűző viselése ellen.

Máté Olga fotográfus vidékről költözött Budapestre, kitartóan építette műtermét, és örökítette meg a korszak számos meghatározó alkotóját. Ő zárja a kötetet, miután a könyvben szereplő valamennyi női alkotótársát – és a kor legfontosabb mozzanatait is – lencsevégre kapta. 

A sikerhez rossz döntéseken át vezet az út

Borbála, mint mondja, abban a szellemiségben írta meg a kötetet, hogy ne csupán az egyértelműen piedesztálra állítható női sorsok kapjanak teret. „Az életrajzi munkák gyakran idealizálják a hőseiket: kezdve azzal, hogy „méltatlanul elfeledett, csodálatos ember”. Ez mind igaz, de ezek a nők ugyanúgy tele voltak hibákkal, rossz döntésekkel, mint bárki más. 

Azt szerettem volna, hogy az olvasók érezzék, ezek az emberek közel vannak, valódiak és rengeteg akadályt leküzdöttek.

Sokkal könnyebb ezt az inspirációt átadni, ha hibákkal teli, valós karakterekről szól a történet, nem távoli hősnőkről. Nagyon sok tökéletlenség van az életutakban, és erről többet kéne beszélni. Persze nem a töréseket, rossz döntéseket akarjuk kirakni a kirakatba, nem erről beszélünk, de fontos látni: a siker mögött rengeteg munka áll, és gyakran egy vagy több rossz döntés előzte meg azt a sikert.”

Tudsz-e önző lenni?

Kérdésünkre, vajon volt-e olyan pillanat az alkotás során, amikor maga Borbála is szörnyeteggé vált, a szerző elárulja, egy-egy helyzetben látszott a családtagokon, hogy elérték a határaikat. „Itt visszaköszön egy nagyon fontos kérdés: a női önzésé. Tudsz-e önző lenni?

Megengeded-e magadnak, hogy most van valami az életedben, ami neked igazán fontos, és erre koncentrálsz?

Közben lehet, hogy otthon nem lesz minden tökéletes. Ez számomra visszatérő élmény, saját magammal és a nőismerőseimmel kapcsolatban is.

Koniorczyk Borbála, kezében a kötet egy példányával a Libri Kiadó emeletén (Fotó: Doma Viki)

Kapcsolódó: Kvíz – Híres nők, akik megváltoztatták a világot.

Mégis, sok nő mire a fizetésért végzett munkáját megkezdi, már egy teljes műszakot elvégzett otthon.”

Női szörnyetegek napjainkban

A gyűjteményben szereplő nők mind feszegették a határaikat, kiálltak magukért, és hallatták a hangjukat. A kérdés már csak az, hogy mi, a jelenben, hogyan tudjuk folytatni ezt az örökséget. Mit tehetünk napjaink női „szörnyetegeiként” azért, hogy az utánunk következő generációknak már könnyebb legyen lépkedni ezen az úton?

„Szerintem mindent meg kell kérdőjelezni. Fel kell tenni a kérdést, tényleg fontos-e, hogy otthon mindent tökéletesen elintézzünk? Rendben van-e az, ha egy férfi kollégám mindenkivel kezet fog, kivéve velem? Oda kell lépni, nyújtani a kezed, jelezni, hogy te is itt vagy – különben mintha nem lennél a szobában.

Mindig fel kell tenni a kérdést: kinek akarok megfelelni valójában?

Nem állítom, hogy mindig sikerül kiállni magamért, de figyelni kell rá, és próbálkozni. Mert amikor bevállalod és tényleg oda tudod tenni magad, az nagyon jó érzés. Ezek apró győzelmek, de egymásra rakva építik az embert, és segítenek jobban érezni magad a bőrödben.”

Ez is érdekelhet: Orczy Emmától Szilvia Molnarig – Magyar írónők, akik külföldön lettek híresek.

Kiemelt kép: Koniorczyk Borbála; Női szörnyetegek (Fotó: Doma Viki)