Hetilap
„Zavarban vagyok, és végtelenül hálás” – 9 millió – a Nők Lapja olvasóitól
Decemberben jártunk először Mantler Hajnalka tűz pusztította portáján, Bakonytamásiban, akkor még nem volt háború. Természetesnek tűnt az út menti falvak nyugalma, ám most különleges érték a béke, és még szebbnek tűnik a napfényben fürdő dimbes-dombos bakonyi táj meg a falu egyszerű és gazdagabb házai. Nemcsak eleink idején, de ma is törékeny a biztonság, hiszen egyetlen […]
V. Kulcsár Ildikó8 perc
„Muszáj valami szépet adni a világnak” – Farkasházi Réka
Mi foglalkoztat most? Természetesen a körülöttünk dúló háború és a biztonságunk. Az első nap érkezett hozzánk a belvárosi lakásunkba egy ukrán család. Egy nagymama, egy anyuka és egy kislány. Azóta is az életünk részei, naponta többször hívom őket. Tudom, hogy a világban máshol is történtek, történnek hasonló szörnyűségek. Szégyellem, de azok a távolság miatt nem […]
Dudics Emese8 perc
Rosszkedvünk tavasza
Reménykedtünk, hogy ez a tavasz végre más lesz. Két covid év után újra átadjuk magunkat a bizakodásnak, enyhül a szorítás, visszakapjuk a szabadságunkat és a lehetőségeinket. A családok összegyűlhetnek, lehet jönni-menni, utazni, a járvány letudva, és a napfénnyel együtt reménnyel is töltekezhetünk. Ezt a várakozást törte meg a háború. Remény és töltekezés helyett itt van […]
Hulej Emese7 perc
Kiss Noémi: Az ukrán lány
Általában futva közlekedett, ha egy idegen jött szembe, még jobban igyekezett szedni a lábát. Az ukrán lány sokáig néma volt. Pár hete érkeztek a falunkba, többen jöttek, de ő nem utazott tovább. Mikor megérkezett értük a német busz, nem szállt fel, visszafordult. Pár napig nem látták, aztán a fenyves melletti örökzöld bokrok tövében tűnt fel. […]
Nők Lapja3 perc
Valós világ – Életünk mint örömforrás
Gertrúd negyvenes csinos nő, nehéz szakításon van túl, azért keres szakembert, mert magányosnak érzi magát, és meggyőződése, hogy őt elhagyják még a barátai is. – Én egyszerűen csak nézem a barátaimat, ahogy jól érzik magukat, hogy nincs is semmi bajuk, miközben nekem romba dőlt az életem – mondja könnyekkel küszködve. – Ne értse félre, nem […]
Nők Lapja5 perc
Hormonok játéka: a változókor
Tíz nő közül mindössze kettő olyan szerencsés, hogy szinte észrevétlenül átesik a hormonális változásokon, és csak az előnyeit élvezi: már nem kell foglalkoznia a fogamzásgátlással, sem a menstruációs gondokkal. A 45-55 év közötti nők többségét azonban kisebb-nagyobb mértékben megviseli a változókor. Mit mutat a tükör? A szervezetben az ösztrogénszint csökkenése miatt felgyorsul az öregedés, ennek […]
Kolimár Éva2 perc
Meghívom egy kávéra – „A halált választottam, de az élet engem akart!”
– Zuhanás, a tested rongybaba, ájulásközeli állapot, csattanás. Én akartam, én terveltem ki, mégis iszonyat volt huszonegy évesen földet érni a harmadik emelet magasából – mondja csöndesen Edit, a nyugdíjas sebész. – Nemigen mondhattam el senkinek a történetemet, de most elmondom általad mindenkinek, hogy visszatartsam mindazokat, akiknek megfordul a fejében a tébolyult gondolat, hogy eldobják […]
V. Kulcsár Ildikó8 perc
Grecsó Krisztián: Itt lakunk
Nagyapámnak volt egy álma. A kubikus családba született, gyerekkorában lesántult fiúcska pesti polgár szeretett volna lenni. Az álmoknak ez a természete: nem racionálisak, nem törődnek a tényekkel. Domos pesti lakos sem lett, nemhogy polgár, de egész életében álmodozva emlegette a fővárost, a körutat, ahol ő egyszer majd úgy sétál végig, hogy nem látszik rajta, faluról […]
Grecsó Krisztián2 perc
Szekrényben vagy hűtőben – Hol tároljuk a gyógyszereket?
A címben feltett kérdésre a legtöbben azt válaszolnák, hogy szobahőmérsékleten, száraz helyen, és ebben igazuk is lenne. Ám akadnak különleges esetek is, ezért mindig olvassuk el a dobozon feltüntetett információt, illetve a betegtájékoztatót, hiszen így többek között azt is megtudhatjuk, egy-egy készítményt milyen körülmények között kell tárolni és meddig lehet felhasználni. A szavatosságot jelző időpont […]
Varbai-B. Csák Amarilla3 perc
7 nap: Harcsa Veronika
1989. május 1. Először álltam színpadon Nagycsoportos ovisként egy-egy alkalommal elhívtak a Lenvirág Néptáncegyüttesbe „kicsinek”. A majálison az alsós lányokkal népi mondókákat és egy babázós játékot mutattunk be, én voltam a baba. A közönség figyelmét megérezve azonban sírva leszaladtam a színpadról. 1998. szeptember 16. Első szaxofonórám a pomázi zeneiskolában Nyolc évnyi zongoratanulás után úgy döntöttem, […]
Rist Lilla2 perc