„Muszáj valami szépet adni a világnak” – Farkasházi Réka

Hallom a hangján, hogy örül a felkérésnek. Azt mondja, igen, mert a Nők Lapja mindig olyankor kereste meg, amikor egy-egy mérföldkőhöz érkezett az életében. És azért is, mert tudja, hogy itt tényleg elmondhatja, mit gondol épp a világról lassan negyvenöt évesen, három különböző korú gyerek – egy érettségiző, egy kamasz és egy óvodás – édesanyjaként.

Mi foglalkoztat most?

Természetesen a körülöttünk dúló háború és a biztonságunk. Az első nap érkezett hozzánk a belvárosi lakásunkba egy ukrán család. Egy nagymama, egy anyuka és egy kislány. Azóta is az életünk részei, naponta többször hívom őket. Tudom, hogy a világban máshol is történtek, történnek hasonló szörnyűségek. Szégyellem, de azok a távolság miatt nem érintettek ilyen mélyen. Most én is éjszakákon keresztül töprengek azon, mit csinálnék, ha el kellene indulnom egy szatyorral. Mit tennék, ha el akarnák vinni a fiamat? Aki történetesen februárban lett tizennyolc éves. Mennyire örültünk, hogy úristen, felnőtt lett! Most pedig azt mondom, hogy úristen, még ne legyen felnőtt! Igen, éjszakánként felriadok, oda kell bújnom a férjemhez, és megpróbáljuk megnyugtatni egymást. Ugyanakkor azt is tudom és érzem, hogy nem süppedhetünk bele a szorongásba. Lehet, hogy ez naiv dolog, mégis hiszem és teszem: muszáj valami szépet adni a világnak, hogy valahogy ellensúlyozzuk a borzalmakat. Például az elkövetkező koncertjeinkre gondolok. Oda kell állnunk a gyerekek elé a zenekarommal, a Farkasházi Réka és a Tintanyúllal, azt és úgy kell nyújtanunk nekik, amit eddig, hittel és reménnyel.

Miből merítesz erőt?

Például egy ilyen édes baba tekintetéből, aki az előbb itt ránk villantotta szép kék szemét a kávézóban. Annyira tiszta a gyerekek lelke, szeretek a közelükben lenni. És a transzgenerációs élmények is eszembe jutnak. Nemcsak traumákról van itt szó, hanem ösztönökről is. Az én nagyszüleim és más felmenőim a holokauszt áldozatai vagy túlélői. Van bennem egy erős túlélési ösztön, ami nem tudható be másnak, csakis valamiféle örökségnek. Valahogy mindig átbukfencezem a rosszon, amíg meg nem találom a jót abban, ami éppen van. A családomból is rengeteg erőt merítek. Bár imádok dolgozni, meg ha pezseg az élet, de amikor arra gondolok, hogy de jó, nemsokára hazaérek, és a többiek is megérkeznek az akolmelegbe, amiből két perc múlva őrült perpatvar lesz, az csodálatos. Minden hétvégén együtt eszünk. Nyolcfős az asztalunk, de az sosem elég, mert mindig csatlakozik valaki. Néha majd összeesünk a férjemmel a fáradtságtól vasárnap délutánra, de a következő hétvégét ugyanúgy akarjuk csinálni. Olyankor reggeltől estig főzünk és sütünk. Imádunk jókat enni és megosztani az élményt azokkal, akiket szeretünk. Ünnepekkor különösen.

Hogyan telik nálatok a húsvét?

Sokszor eszembe jut, milyen volt a karantén alatti húsvétunk két éve. Azon a tavaszon sokat sírtam. Nem az összezártság, inkább a bizonytalanság miatt, de aztán kialakítottunk egy működő életritmust, ez végül biztonságot adott, és még mondtam is, hogy higgyétek el, erre nosztalgiával fogunk visszaemlékezni. És így is lett. Az a húsvétunk csodálatosan telt. Bekuckóztunk. Hozzátartozik, hogy az ünnepeket én általában végigdolgozom, de akkor én is otthon voltam. Most viszont koncertezni fogok húsvétkor is, és ezt is nagyon várom. Az ünnepnek ettől függetlenül megadjuk a módját. Kidekoráljuk a lakást. Jókat eszünk-iszunk. A karantén idején megtanultam kalácsot sütni, úgyhogy azt biztosan én készítem majd. Nálunk szokás, hogy a nyuszi elrejt a gyerekeknek néhány csokit és más apróságot, amit meg kell keresniük. Vicces volt, hogy két évvel ezelőtt későn kapcsoltunk, és már csak nagy tételben tudtunk édességet rendelni egy nagykertől. Egy évig ettük! A mostani húsvét azért is különleges lesz, mert már a szüleim is itt laknak, a szomszéd utcában. Szinte minden nap együtt vagyunk, és ez nagy ajándék. A férjem szüleivel is remek a kapcsolatunk. Nekünk tényleg a család a legerősebb bástya az életünkben. Hiszem, hogy a legtöbb, amit adhatunk a gyerekeinknek, az a családi modell, ahogyan élünk.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .