A Nők Lapja 2009-ben volt hatvanéves
A Nők Lapja 2009-ben ünnepelte fennállásának hatvanadik évfordulóját, amelynek egyik legemlékezetesebb eseménye A világ női szemmel című jubileumi kiállítás volt. A tárlat a magazin múltja mellett bemutatta azt a hat évtizedet is, amelyben a lap jelen lehetett a magyar nők életében. Korabeli cikkek, fotók, használati tárgyak, ruhák, bútorok segítségével idéztük fel, hogyan változott 1949 és 2009 között a divat, a család, a női szerepek és a társadalom.
2013-ban indult az Életmódváltó Program
Életmódváltó Programunk tizenhárom évvel ezelőtt indult, a kezdeményezés évről évre szakértők bevonásával támogatja azokat, akik szeretnének egészségesebb, hosszú távon fenntartható szokásokat kialakítani. Az olvasók közül választott résztvevőket fél éven át dietetikusok, edzők, mentális egészséggel foglalkozó szakemberek és orvosok segítik, miközben újságíróink az ő történeteiken, tapasztalataikon és a szakértői tanácsokon keresztül az olvasóközönség számára érthetővé és elérhetővé teszik a kiegyensúlyozottabb mindennapokhoz szükséges tudást.
Kapcsolódó: Nők Lapja születésnapi kvíz: Mindent tudsz a lap ikonikus munkatársairól?
2020-ban elindul a Stop Abúzus program
A Nők Lapja társadalmi szerepvállalása részeként rendszeresen olyan ügyeknek ad nyilvánosságot, amelyek közvetlenül érintik az olvasókat, és amelyekben a figyelemfelhívás mellett valódi közösségi segítségre és párbeszédre is szükség van. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvánnyal 2020-ban indított Stop Abúzus nevű érzékenyítő programunk fókuszában az internetes és a közösségi médiában megjelenő zaklatás és a verbális bántalmazás állt.
2021: Te is hős vagy!
Lapunk kiadója, a Central Médiacsoport 2021-ben indította el a Te is hős vagy! kampányt, amelyhez a Nők Lapja szerkesztősége is csatlakozott olyan embereket, közösségeket bemutatva, amelyek a koronavírus-járvány idején a háttérben dolgozva, kitartással helytállva segítettek másokat. A Ki a te hősöd? pályázaton arra kértük olvasóinkat, meséljenek azokról, akik a saját környezetükben példát mutattak emberségből, majd közöltük a válogatott írásokat.
2022: útjára indul a Nők Lapja Irodalmi Díj
Útjára indítottuk a Nők Lapja Irodalmi Díjat, hogy közelebb hozzuk az olvasókhoz a kortárs irodalmat. A díj formálásában szinte a teljes szerkesztőség és számos író, szakértő részt vett. 2024-ben létrehoztuk az elsőkönyves női szerzők különdíját, a gálát megnyitottuk a nagyközönség előtt is. A díj mára az olvasás egyik fontos közösségi ünnepévé vált, amit A 100 legjobb könyv című kiadványunkkal tovább erősítünk.
2023
A hazai sajtótermékek közül elsőként nyertük el a Gyermekbarát média és reklám – Felelősen a gyerekekért védjegyet. Ezt a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány hozta létre azoknak a médiumoknak, amelyek különösen figyelnek arra, miként szerepelnek a gyerekek a cikkeikben, fotóikon, videóikban és hirdetéseikben. A védjegy megszerzéséhez áttekintettük a lap teljes működését, és közös szabályokat alakítottunk ki arra, hogyan védjük tudatosan a tizennyolc év alattiak jogait.
2024: megszületett a Nők Lapja Példakép Díj
A példaképek köztünk élnek, és sokszor csendben végzik a munkájukat. Ennek a gondolatnak a nyomán született meg a Nők Lapja Példakép Díj. 2026-ban már harmadik alkalommal rendeztük meg a közönségszavazást és a díjátadó gálát, ahol az oktatás, az innováció, a kultúra, az egészségügy és a közösségszervezés területéről választottunk jelölteket.
2024: 75 éves a Nők Lapja
Hetvenötödik születésnapunkat egy gyönyörű, ünnepi kivitelű évkönyvvel tettük emlékezetessé. A kiadvány egyszerre tisztelgett a lap hagyományai előtt, és bizonyította azt, hogy a magazin képes folyamatosan megújulni. Az alkalomhoz különleges címlap készült, amelyen számos ismert művész és közéleti szereplő jelent meg.
2025: nőnapi MENSZ kampány
Kiadónk női márkái és más női médiumok összefogásával valósult meg tavaly a MENSZ kampány, hogy együtt hívjuk fel a figyelmet a menstruációs szegénységre, azaz arra, hogy sok lány és nő számára az intimhigiéniai termékek megvásárlása ma is komoly nehézséget jelent. Egy tabuként kezelt társadalmi problémát tett láthatóbbá a kezdeményezés, amelyhez a Baptista Szeretetszolgálat is csatlakozott.
Régi motorosok
Négy olyan kollégánkat kérdeztük, akik évtizedek óta ismerik kívülről-belülről a Nők Lapját. Első cikkekről és feladatokról, emlékezetes bakikról, fontos szakmai mondatokról mesélnek.
Koronczay Lilla újságíró – 1997 óta a Nők Lapjánál
Miről szólt az első cikked a Nők Lapjában?
Egy interjúval kerültem be a lapba, ami egy fiatal alföldi biotermelő párról szólt, akik kárpótlási jeggyel vették birtokba nagyapáik földjeit. A férfi eredetileg fodrász volt, és én iszonyú kíváncsi voltam, mit kezdenek a lehetőséggel – ez átsütött az íráson.
Van olyan tanács, amit pályakezdőként kaptál, és ma is fontosnak tartod?
A legfontosabb mondat, amire időnként ma is figyelmeztetem magam, ha a szövegeimet húzom: „Csak a koszos körmeidet veszítheted el!”
Mi volt a legnagyobb szakmai bakid?
Az, hogy időnként én is elsírtam magam, ha olyan volt a téma. Holott aranyszabály: „Nem neked kell sírni, az az olvasó dolga!”
Mit adhat ma a Nők Lapja az olvasóknak?
Remélem, azt, amit régen. F. Dózsa Katalin divattörténész mondta nekem egyszer, hogy ő Budapestről a pécsi egyetemre utazva, a vonaton olvassa a heti lapszámokat, abból ismeri meg a magyar valóságot.
Melyik cikkedet zárnád időkapszulába?
Azt a riportomat, amit 2019 különösen hideg telén készítettem a budapesti hajléktalanokról. Egy kisbusszal jártuk az utcákat, orvos vizsgálta meg és látta el gyógyszerrel a rászorulókat. Már nem sírtam, de közel jártam hozzá… Vagy inkább egy interjúmat valamelyik legendás művésszel. A beszélgetés számomra mindig óriási élmény.
Bus István újságíró – 1996-ban kezdett a Nők Lapjánál
Miről szólt az első cikked a Nők Lapjában?
Az autóstoppolásról. A kilencvenes években sokat stoppoltam, így a cikkben praktikus tanácsokat adtam. Huszonkét évesen szürreális élmény volt viszontlátni a mondataimat a Nők Lapjában.
Van olyan tanács, amit pályakezdőként kaptál, és ma is fontosnak tartod?
Másfél évig tébláboltam a szerkesztőségben, amikor Szilas Zoltán kollégám egyszer félrehívott, és azt mondta: „Lazíts. Látod, itt mindenki »valamilyen«. Mutasd meg magad bátran!” Minden munkahelyre kellene mentor!
Mi volt a legnagyobb szakmai bakid?
Egyszer elküldtem Grecsó Krisztiánnak a vele készített interjút, hogy nézze át. De véletlenül nem a szerkesztett anyagot dobtam át, hanem a nyers leiratot, ami mindig egy értelmetlen szövegtenger. Két hétig nem küldte vissza, mert dolgozott rajta. Mikor rájöttem, mi történt, szabadkoztam, és kérdeztem, miért nem szólt. Azt válaszolta, azt hitte, ez az „új módi”. Hát nem.
Melyik korszakát szereted a legjobban a lapnak?
Mindig az aktuálisat. Szeretem, ahogy a lap rezonál a változó világra, miközben megtartja az arculatát, a hangvételét. Ráadásul most is nagyon egyben van a nőklapjás csapat. Aki nem olvassa a lapot, és a kezébe nyomom, általában elcsodálkozik, mennyire jó, mai és érvényes. Ilyenkor persze büszkén vigyorgok.
Ha bárkit választhatnál, kivel készítenél interjút?
Vekerdy Tamással. Lenne dolga bőven ma is. Mondaná, hogy ne terheljük agyon a gyerekeket, szeressük és hallgassuk meg őket.
Fejes Éva művészeti vezető – 1995-ben kezdett a Nők Lapjánál
Miről szólt az első feladatod a Nők Lapjában?
1995-ben a kiadó tulajdonosa külsősként felkért, hogy mondjam el a véleményemet a vizualitás szempontjából, és adjak javaslatokat, hogyan lehetne frissebbé, modernebbé tenni. Ez a megbízatás egy hónapra szólt, majd évek lettek belőle. Némi kitérő után most újra nőklapjás vagyok, amit nagyon élvezek.
Van olyan tanács, amit pályakezdőként kaptál, és ma is fontosnak tartod?
Hogy legyek tájékozott a nemzetközi magazintrendekkel kapcsolatban, mert fontos, hogy a változásokra reagáljunk a lap stílusának megfelelően.
Melyik korszakát szereted legjobban a lapnak?
A kilencvenes évek szabadságát, bátorságát.
Mit adhat ma a Nők Lapja az olvasóknak?
A női szempontoknak megfelelő információkat, új ismereteket és kikapcsolódást. Azt az érzést, hogy „ebből nem maradhatok ki”.
Melyik a legkedvesebb munkád az elmúlt évekből?
Minden munkát, címlapfotózást élvezek. Szeretem a legjobbat kihozni minden helyzetből, még ha néha küzdelmes is. Szeretem azt az érzést, hogy ezt is megugrottuk a csapattal.
Laurencsik Katalin képszerkesztő – 1991 óta a Nők Lapjánál
Hogy kerültél a Nők Lapjához?
1991-ben Tóth József „Füles”, a lap művészeti vezetője egy talpraesett kislányt keresett az újsághoz. Akkor az MTI fotóarchívumában dolgoztam, és végtelenül megtisztelő volt számomra, hogy engem választott.
Van olyan tanács, amit régen kaptál, és ma is fontos?
Gyorsan, pontosan kell dolgozni, és nincs megoldhatatlan feladat. A türelem és az alázat elengedhetetlen.
Melyik korszakot szeretted legjobban?
A kilencvenes éveket, amikor ötszázezer példányban fogyott a lap.
Melyik a legkedvesebb munkád az utóbbi évekből?
A lap hetvenötödik születésnapjára egy évkönyvet készítettünk, és a címlapjára tizenkilenc színészt, zenészt kértünk fel egy csoportképhez. Miközben ezt a tizenkilenc végtelenül elfoglalt embert egy helyszínre, egy időpontra diszponáltam, szereztem néhány ősz hajszálat, de sikerült, és gyönyörű fotó lett – köszönhetően a teljes stábnak.
Kit látnál szívesen a lap címlapján?
Cserhalmi Györgyöt.
Ahogy az olvasóink látják
Egy hetilap életében talán nincs fontosabb visszajelzés annál, hogy mit jelent azoknak, akik újra és újra kézbe veszik. Arra kértünk három, a Nők Lapjához régóta kötődő olvasót, meséljék el, miért maradt számukra évtizedeken át fontos és ismerős társ a lap.
Kékesiné Jánó Rozália gyógypedagógus
„Türelemre, elfogadásra tanít”
Különösen közel állnak a szívemhez az újságírók által bemutatott civil emberi sorsok. Mélyen megérintenek. Örömök, fájdalmak, veszteségek, küzdelmek, nehéz döntések és újrakezdések rajzolódnak ki belőlük. Ezek nem egyszerű történetek: mögöttük valódi emberek, valódi érzések és legtöbbször nehéz élethelyzetek rejlenek. Olvasás közben sokszor elgondolkodom azon, milyen sok mindent hordozhat magában egy-egy ember, amiről kívülről talán semmit sem tudunk.
A lap írásai engem arra is tanítanak, hogy legyünk türelmesebbek és elfogadóbbak egymással, és ne ítéljünk elhamarkodottan.
Egy-egy ember sorstörténete után sok minden átértékelődik bennem, és a saját életem nehéz időszakai már nem is tűnnek annyira elviselhetetlennek. A Nők Lapja nekem nem csupán egy újság, amit évtizedek óta olvasok, hanem egy ismerős, amely időről időre megállít egy pillanatra.
Gondolatokat ébreszt, megérint, tanít és lelki táplálékot nyújt, amikor éppen arra van szükségem. Jó érzés, hogy ennyi év után is van benne érték, valami, ami megszólít. Remélem, még sokáig megmarad nekem.
Jakupcsek Gabriella
„Mindig az ember felől közelít”
Gyerekként a párkereső rovat volt a kedvencem, kicsit be lehetett kukucskálni más emberek életébe, az volt a pletykaoldal. Roppant szórakoztató volt, anyámékkal együtt sokat nevettünk rajta. Amikor később televíziózni kezdtem, egyszer csak eljött a pillanat, amikor már magamat láttam viszont a címlapon.
Dagadt a mellem a büszkeségtől. Az évek során még vagy húsz gyönyörű címlap készült rólam, a lap hűségesen végigkövette életem legfontosabb állomásait. Például a kislányom születését, és néhány évvel ezelőtt még idős édesanyám is ott állhatott mellettünk a címlapon. Ez utóbbi különösen szép emlék számomra. Egyébként is közel áll a szívemhez az újság, az, hogy
minden korosztályról lehet olvasni benne, és amit a legjobban szeretek, hogy mindig az ember felől közelít.
A legégetőbb kérdéseinkre keres választ a maga racionális, ugyanakkor empatikus módján. Felsorolni is nehéz lenne, hány nőklapjás újságíróval dolgoztam együtt az évek során, akikből többen később szerkesztők, főszerkesztők lettek. Egytől egyig kiváló emberek, kollégák. Egyszóval: köszönöm, Nők Lapja, és még sok-sok évet kívánok neked egészségben, boldogságban!
Őry Kinga kerékpárversenyző
Családi örökség
Acsaládunkban nagy hagyománya van a Nők Lapja olvasásának. Édesanyukám rendszeresen forgatta a lapot már a kilencvenes évek elejétől, így nem meglepő, hogy tinédzser koromban én is érdeklődve olvasgattam a cikkeket. Ennek már tizenöt éve. Ismerek olyan társasházat, ahol minden héten az egyik lakó megveszi az adott számot, és körbeadják egymásnak a szomszédok. Majd közösen leülnek, és átbeszélik a témákat.
Engem személy szerint nagyon inspirál a lap közösségi ereje.
Tavaly pedig valóra vált egy nagy álmom, amikor készült egy cikk velem az újságba, miután a huszonnégy órás magyar kerékpáros versenyt megnyertem női egyéni kategóriában. Vágyam volt, hogy a család egyszer olvashasson rólam a Nők Lapjában.
Elárulom, édesanyukám a férjét úgy ismerte meg, hogy lejárt a helyi újságoshoz a Nők Lapjáért, és az üzemeltető úr fia lett az ő párja. Már több mint húsz éve történt, amikor megismerkedtek ott, a bódé mellett. Hát mi ez, ha nem egy „generációs örökség” a családunknak?
Ez is érdekelhet: Sipos Zita sminkmester: „Számtalan Nők Lapja címlapsztárt sminkeltem, és háromszor én is címlapra kerültem”
Jakupcsek Gabriella portréja: Zsólyomi Norbert
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!