A semmi ágán – A tanyák elfeledett emberei
A véletlen vezetett épp Polyákbokorra, és épp Mezei Andráshoz. Lehetne szinte bárki a szabolcsi bokortanyák eltűnő világából, vagy egyéb tájairól az országnak, a valóság másik feléből. Ő harmincnégy éve egyedül neveli értelmi fogyatékos lányát, a semmi legközepén. Rokkantnyugdíjat kapott, több okból – láb, gerinc, idegek. Azt elvették tőle. Kapott aztán némi segélyt. Az is elvették. Mindent elvettek, a semmiből. Dobray Sarolta riportja.
„Még ma is zavarba jövök…” – Közeli Bánsági Ildikóval
Ha azt mondanám, hogy aki a művészetek oltárán – irodalomban, zenében, színpadon, vásznon – letett valamit arra a bizonyos asztalra, valóban büszke lehet magára, tiltakozna. Ha dicsérném, zavarba jönne. Ha viszont a jövő kerül szóba, a terveit sorolja. A megújulásra mindig képes, fáradhatatlan színművésznő, Bánsági Ildikó a vendégem. Árvai Magdolna interjúja.
Miért nem házasodnak a férfiak?
Családot alapítani egy külvárosi házban, háromszobás panellakásban, muskátlis ablakokkal, ruhaszárítóval elérhetőbb célnak tűnik, mint valaha. Feltéve, hogy valakinek fix, bejelentett munkahelye és párkapcsolata van. A hitelügyintéző számára ezek egyszerű kérdések. Az érintettek számára azonban bonyolultak, mint minden olyan kérdés, amely az emberek együttélésének titkát feszegeti. Vass Virág írása.
Tikkel a gyerekem – Meddig normális, mikortól Tourette-szindróma?
A YouTube-on van egy animációs kisfilm egy Tourette-szindrómás fiúról, aki nagyon magányos, mert sem otthon, sem az iskolában nem fogadják el „ugatásos, fejrángatós” tikkjei miatt, de végül stand-up comedys lesz, és barátokra talál. A Tourette elmagányosíthatja az embert, pedig ez is csak egy különbözőség, amit tolerálni kellene. Hufnágel Gabriella írása.