schäffer erzsébet
Schäffer Erzsébet: A most és a majd között
Előttem a villanydróton sűrű sorban gyémántszemek. Királynői nyakék: esőcseppek. Kidugom a kezem az ablakon, vízpermet szitál rá. Május végi eső. Nem zuhog, nem ömlik, sűrű cseppekben nem hullik, szitál csöndesen, makacs egyhangúsággal, áztatón. A föld már egy jó ásónyomig nedves. A gyomok hosszú gyökere kis lazítás után enged. Még a pitypangot is könnyen ki lehet […]
Schäffer Erzsébet: Pirospacsi
Talán Tiszaszederkényben történt, ha jól emlékszem. De az is lehet, hogy a környéken. Meg ne bántsak senkit, ha tévedek. Jó pár éve volt. Meséltem már erről szóban, fel is idézem magamnak azt a bizonyos mondatot. Mert észrevettem… na, de erről majd később. Szóval, előadásra hívtak a helyi könyvtárba, s úgy szerveztük, hogy ott is aludjak, […]
Schäffer Erzsébet: Dorina Cegléden leszállt
Kunszentmártonba utaztam a kora délutáni órákban. Időben értem a Nyugatiba, végre nem kellett rohanni. Megbámultam a bejáratnál az új kijelzőt, néztem a csarnokban az újrafestett hatalmas öntöttvas oszlopokat, a frissen ültetett árvácskákat, az embereket, az ilyeneket meg az olyanokat. Szeretem a vasút világát. Rég tudom, a legjobb vonattal utazni. A legyintőknek már nem mondom se […]
Schäffer Erzsébet: Tulipán, kék hokedlin
A szurdokban, a két keréknyom között néhol sárgával pettyezett friss zöld csík húzódik. Salátaboglárka, végestelen végig. Szedem az apró leveleket. Cérnavékony száruk mélyre bújik az avarba. Alig húzok rajta, kis csokornyi zöld levélke marad a kezemben. A medvehagymára a bozót alján találtam rá. Jó két méter sugarú körben egész telep zöldellik a barna avar fölött. […]