nők lapja
„Apám hagyta, hogy megtaláljam a saját utamat” – Till Attila mesél édesapjáról
„Most végre újra találkozott anyámmal. Jó utat, Apu! Csók” – írta Till Attila egy fekete-fehér fotóhoz 2015 tavaszán. A műsorvezető emlékein keresztül felsejlik a harmonikus család biztonsága, a totális szabadság és a betűtésztás nagypapaszeánsz. Pór Attila interjúja.
Méltó társnak lenni – Közeli Tahi Tóth Lászlóval
Laci jön. Finom, elegáns, kimért, mint mindig. Mintha csak egy Szép Ernő-novellából lépett volna ki. Ő Tahi Tóth László, a Vígszínház Kossuth-díjas művésze. Hetvenhárom éves. Idén év elején előadás közben lett rosszul, műteni kellett. Több hónapos gyógyulás után tért vissza a színpadra ősszel. Most éppen kicsit megkönnyebbültebb. Az imént derült ki, hogy felesége nem tudja megnézni az esti előadást.
Utca, börtön, mesekör, visszaút az életbe – Oláh Attila története
Hihetetlen történetet oszt meg velem Oláh Attila, nem leányregénybe valót. Olyasmit, amit nem jó hallgatni sem, mert félelmetesebb, mint egy horrorfilm. Leginkább azért, mert nem a képzeletben játszódik, hanem a valóságban. Rist Lilla írása.
„Örökségünk része, hogy segítünk” – Báró Twickel György és családjának története
Ha arisztokratákról olvasunk, hajlamosak vagyunk könnyen ítélni, és azt gondolni, „ugyan már, nekik olyan egyszerű”! Márpedig, ha valakinek nem volt egyszerű élete, az Twickel György édesanyja, Zichy Mária Terézia grófnő, aki számára mégis mások segítése vált a legfontosabbá, és aki a hazai Máltai Szeretetszolgálat egyik alapítója. Szigeti Hajni írása.
