nők lapja
Grecsó Krisztián: Határok
A szemérem, a jó ízlés, a kényelem mind meghatározták, mit viselek el, és meddig, és persze titokban sejtettem, ennél jóval többet is elbírok, azért a lányunk rendre képes meglepni. Neki, ahogy olyan sok háromévesnek, még nem tabu a teste, kíváncsi rá, figyeli, akarja tudni, mi történik vele. Nehezen barátkoztam meg a gondolattal, hogy a mosdó […]
Dobray Sarolta: Szilveszteri történet
Az is szilveszter napja volt, amit most elmesélek. Ő az utcán ült, egy padon. Sírt. A nyílt utcai sírás az valahogy más, mint a zárt falak között hulló könnyek. Aki az utcán sír, az vagy bolond, vagy valami olyan széles kétségbeesés örvénylik benne, aminek a test és az utca idegen, hülye szentsége sem szabhat határt. Az […]
7 nap – Charlie
1. 1957. szeptember 1. – Az ismeretlen Sok költözés után, a szeretetben és elképzelhetetlen szegénységben élő családunk megállapodott a fővárosban. Anyám nyomására jelentkeztem balettosnak. Húszezer jelentkezőből kiválasztottak tíz kislányt, tíz kisfiút, és én köztük voltam. A szegénységből egy álomvilágba, az általam ismeretlenbe kerültem. A balettkarrierem végét egy súlyos vesebetegség okozta, kiestem fél évre, el kellett […]
A csodálatos oxitocin – Az együttérzéshormon
Mivel a hétköznapjainkban mindenhol találkozunk vele – ha balra nézek, most is látok egyet –, nem is gondolnánk, hogy milyen varázslatos dolog az üveg. Színtelen, szagtalan, rossz ízű (senki ne kóstolja meg!), kemény és átlátszó, van belőle leheletfinom és golyóálló, sőt a világ ma ismert legkeményebb anyaga is egy üvegfajta, amelyik még a gyémántot is […]
„A színház Én vagyok”
Egy hatalmas fémajtót keresek a Váci és az Irányi utca sarkán. Döngve csukódik be mögöttem, a hátulján rögtönzött cetli: „Csukd be, mert fűtünk!” Jó jel, ezek szerint még bírják fizetni a számlákat. Lebotorkálok a lépcsőn (hány méter mélyen lehetek?), csak ott emelem fel a tekintetem: kétméteres „óriás” áll előttem, lobogó ősz hajjal. Cziczó Attila. – […]
Stork Natasa: „Mindig furcsa színész voltam”
Ez már a második nagyjátékfilm, amelyben főszereplőként láthatunk, és nemcsak művészmozikban, hanem multiplexekben is zajlanak a vetítések országszerte. Az arcod és a neved végképp ismertté vált, megváltozott ezáltal az életed? Érdekes, mert azt érzem, nem a döntéseim következményeként, hanem azok ellenére alakultak így a dolgok. Arra törekedtem, hogy akár a népszerűség rovására is, de minél […]
Ambrus Tímea: Repülés helyett ugrom!
Egy nemzetközi pályázatra több tízezer kép érkezik. A döntőbe viszont csak negyven kerül ezekből. A képen pedig valójában ugrik a kuvik, nem pedig furán landol. Amikor a fotó készült, a bagoly éppen etette a fiókáit. Folyamatosan gyűjtött mindent a rétről – szöcskéket, házi egeret, tücsköket vitt nekik –, és valószínűleg elfáradt. A nyáresti fények már súrolták […]
Balogh Péter befektető: „A siker nem egyenlő a boldogsággal”
Ha kemény idők jönnek, mit tanácsolsz, mihez kezdjen magával az ember? Általános okosságot én sem tudok mondani, de azzal egyetértek, hogy a gazdasági válság a vállalkozó kedvűeknek is sok negatív oldalát mutatja majd: nehezebb lesz pénzhez jutni, csökkenni fog a kereslet szinte mindenre… De az érem másik oldala az, hogy változás van – és amikor […]
Árvai Judit és Grecsó Krisztián: „Útkereső szülők vagyunk”
Ez elsőre bizarr ötletnek tűnt. Másodjára is, mégis belevágtunk. Sütöttem egy lasagnét, főztem egy madártejet, és letelepedtünk a nappalinkban. Láttam Krisztián és Judit kislányának, Hannának az arcát – egészen addig, amíg a csupa mosoly szőkeség el nem tűnt a kislányommal, és neki nem álltak nagyüzemben igazi és plüssállatokkal játszani. Így aztán szolid számonkéréssel kezdhettem az […]