korok
Aki elmegy, az szembenéz önmagával
Napok óta pörgetem emlékezetem filmjét a találkozásainkról. Az első, a klinikán, egy gyógyíthatatlan kisfiú betegágyánál. Évek múlva Kisorosziban, a konyhában, aztán férjével, Mészöly Miklóssal együtt, séta közben a Duna-parton. Már egyedüllétben, Városmajor utcai lakásuk nappalijában… Ülünk, beszélgetünk, néha koccintunk. És közben hallom a hangját, benne azt a meleg tónust, ami örökre emlékezetes marad. Ha elfogadják, […]
1956 a filmvásznon
„Én most indulok, Jancsikám. Te nem jössz, biztosan…?” Ugye emlékeznek Halász Judit arcára, ahogy elfehéredő ujjakkal szorítja a telefont, és elhaló hangon kérdezi a fiút, akit szeret: nem jössz velem? Pár napja még együtt álltak sorba kenyérért, menekültek a lövések elől. És most a lány meghozta a döntést: elmegy. Jancsi marad. Szabó István Szerelmesfilmjében Kata […]
Kazinczy Lajos – Az elfeledett vértanú
„Istenem, ne hagyd el szerencsétlen hazámat!” – állítólag ezek voltak Kazinczy Lajos utolsó szavai, mielőtt a fegyverek eldördültek, és ő az aradi vár északi sáncában holtan esett össze. Mindössze huszonkilenc éves volt. Szenvedélyes, ambiciózus fiatalember, aki a fennmaradt periratok szerint még a hadbíróság előtt sem tudta titkolni harctéri tettei, a szabadságharcban elért eredményei fölött érzett […]
„Nem lehet rossz, amit ennyien szeretnek.” – Margaret Keane, a nagy szemek festője
Annyira szerették, hogy a hatvanas években milliószámra adták el műveit, eredeti, másolat, poszter, bögre, táska, és még ki tudja, milyen formában. De még így is nagy eséllyel ismeretlen maradt volna, különösen Európában, ha 2014-ben Tim Burton Nagy szemek címmel nem filmesíti meg az életét. Burton egyébként maga is gyűjtője a hatalmas szemű gyerekportréknak, és nemcsak […]
Oh, Sandy…
A Grease eredetileg musicalként indult, a Broadwayen 1972-ben debütált, de már a színpadon olyan népszerűnek bizonyult, hogy Allan Carr és Robert Stigwood producerek elhatározták, filmre viszik. A produkció sikere azonban annyira kétséges volt, hogy a stábnak, illetve a férfi főszereplőnek, az addigra már nagy népszerűségnek örvendő John Travoltának, minden meggyőzőerejét latba kellett vetnie, hogy a […]
„Minden érte és neki volt” – Márai Lola, az írófeleség az L. betű mögött
„Lolát »felejteni« küldték ezen a télen Berlinbe. Elkényeztetett úrileányka volt, dacolt a zord »szülői ellenkezéssel«, s egy félig elintézett gyermekkori szerelem sértődöttségével szállt le egy napon az Anhalter pályaudvaron a vonatról” – írja Márai Sándor az Egy polgár vallomásai című kötetében. A húszas évei elején járó Matzner Ilonát körülzsongták a férfiak. Vonzerejét nemcsak szépsége – […]
A Száz év magány folytatódik, avagy hogyan halt meg Gabriel García Márquez?
„…Dél volt, és akkora hőség, hogy a bódult madarak úgy csapódtak neki a falaknak, mint a sörét, átszakították az ablakok szúnyoghálóit, és holtan estek le a szobákban” – a Száz év magányból idéztem azt a részt, amelyben a halhatatlannak hitt hősnő, Úrsula Iguarán a másvilágra költözik, és utána szürreálisba fordul a világ. Lehetetlen nem észrevenni […]
A kismotortól az Ikarusig – A tervezőmérnökök titkos élete
„A közlekedés története számomra az ember–jármű–állam–hálózat közötti kapcsolatok szövevénye” – indította könyvét Frisnyák Zsuzsa közlekedéstörténész, és megidézte a 19–20. századi Kárpát-medencét: „Marhahajtó utak és autópályák, pókhálószerűen kiterjedő vaspályák, sínek mentén felállított távírópóznák, hegyeket áttörő alagutak, vasútállomások és őrházak ezrei, folyami és légikikötők, folyóvizeken átívelő hidak strukturálják a tájat. Érdekharcokban dőlt el, merre vezetik a vasutakat, […]
Czóbel Minka, a tündérboszorkány
„Boszorkánylányok, szép tündérek / Fogyó hold sarlójánál / Táncra gyűltek hetvenheten” – írta száz évvel ezelőtt az 1855-ben született báró Balogfalvi Czóbel Minka évszázados anarcsi kúriájának kertre nyíló szobájában. Ki volt ez a furcsa nevű, régen élt nő, aki a párizsi Sorbonne-on szerzett diplomát, a nagyvárosok pezsgő társasági-irodalmi élete elől egy kis faluba száműzte magát, […]