Aktuális
Nem vagyunk egyformák, de jól kiegészítjük egymást – Interjú Zwack Izabellával és testvérével, Sándorral
Rendszeres olvasóink bizonyára tudják, hogy van a Nők Lapjában egy Az én testvérem című rovatunk, és egy Apám és én című is. Nos, ez a beszélgetés Zwack Izabella és Zwack Sándor, valamint az újságíró, Szegő András között akár az Apám és én rovatba is beillene, annyiszor utaltak a „gyerekek” édesapjukra, Zwack Péterre. Így még többet megtudhattunk a családról.
A részegek védőszentjei – Egy este az egri RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat önkénteseivel
Hitték őket jósoknak és hennafestőknek, akartak már náluk vért is adni, pedig az egri partiszervizesek azért települnek ki a fesztiválokra, hogy a mértéket nem ismerő vendégekre vigyázzanak. „Mi ez? Gyerekmegőrző?” – kérdezte tőlük valaki, amire rávágták: „Felnőttmegőrző!” Pór Attila riportja.
Ha a szorgalom társa a szerénység – Közeli Kondorosi Évával
Lehetett volna nagyobb csinnadratta Kondorosi Éva Balzan-díjából tavaly novemberben, hiszen a nemzetközi tudományos világ legrangosabb kitüntetése a Nobel-díj után. A Rómában tartott átadó ünnepséget követően megjelent egy-két cikk, elhangzott néhány beszélgetés. Ennyi. De őt nem zavarja, szerinte a sikerhez vezető út sokkal érdekesebb, mint a siker maga. V. Kulcsár Ildikó interjúja.
Két család, két élet – Melyik az igazi?
Más név, más barátok – és egy másik család. Egy kis titoksziget, ami csak az övé, ahol az lehet, akiről maga sem tudta, hogy létezik, ott van benne. Kezdetben izgalmas kaland, aztán egyre mélyebb hazugságspirál, amelyben egy pillanatra sem veszítheti el az irányítást, hiszen elég egy rossz szó, és a kártyavár összedől. Ványik Dóra írása.
A vegántól a füle-farkáig – Divat lett a konyhaművészet
Végigpörgetve a közösségi média hírfolyamát, ismerőseink saját készítésű ételeinek fotóiba ugyanolyan eséllyel botlunk bele, mint cuki kiskutyákat ábrázoló képekbe. A cégek főzőiskolába szervezik a csapatépítő tréningjeiket, de kuktáskodhatunk hazai vagy külföldi szakácsiskolákban is. Mára a főzés divattá vált, sőt főleg a fiatalok számára igazi státuszszimbólum finom és látványos fogásokat készíteni saját kezűleg. Mörk Leonóra írása.
Kávé, fagyi, nyugalom
Szeretek tervezni, de nem ragaszkodom görcsösen a terveimhez. Megnyugtat, ha előre látom a programom, de általában el tudom engedni az eredeti szándékomat. Legalábbis régen így gondoltam. A rugalmasságról alkotott elképzeléseimet azonban napról napra újraértelmezem, mióta Olaszországban élek. Főképp most, nyáron, amikor az élet lelassul (megáll?). Még mindig sokkolnak a vidéki buszokkal előforduló kalamajkák. Legutóbb például […]
„Ha az álmaid nem ijesztenek meg, akkor azok nem elég nagyok” – Címlapinterjú Wossala Rozinával
„Mutasd meg nekem, mit eszel, és megmondom, miféle ember vagy” – írja Brillat-Savarin, az első gasztroceleb, aki a tizenkilencedik században filozófiává fejlesztette az asztali örömök élvezetét. (És akiről azt a finom krémes sütit elnevezték). Főzni nem tudott, enni sem, a tömören egyszerű, zsíros ételeket kedvelte, viszont érzékien írt, és tisztában volt vele, hogy a világ a konyhában (is) készül. Vass Virág interjúja.
