- Joke éveken át tartó bántalmazás áldozata, volt párja a tetoválást is a kontroll eszközévé tette.
- A férfi azokra a testrészeire is a nevét tetoválta, amelyekről azt gondolta, hogy más férfiak megérintették.
- Joke ma egy holland alapítvány segítségével távolíttatja el a tetoválásokat, és a folyamatot saját élete visszaszerzésének tekinti.
Ott a neve a homlokán. Ugyanaz a név az orrán, az arcán, az állán, még a szemhéján is. És aztán újra és újra a testén.
Amikor az 53 éves holland Joke (ejtsd: jóke) történetét olvassuk, szinte felfoghatatlannak tűnik, hogyan történhetett meg mindez. Volt párja éveken át bántalmazta, bezárta lakókocsikba és fészerekbe, és egy otthoni tetoválógéppel mintegy 250 tetoválással borította be a nő testét és az arcát. Olyan területekre is tetovált, amelyekről úgy gondolta, hogy korábban más férfiak érintették.
Szó sincs arról, hogy a tetoválások a test díszei, gyógyító szimbólumok vagy az önkifejezés eszközei. A férfi a saját nevét és az általa választott jeleket használta arra, hogy Joke teste feletti tulajdonjogát demonstrálja.
A történet szélsőséges, de a mögötte működő mechanizmus nagyon is ismerős a kapcsolati erőszakkal foglalkozó szakemberek számára. A bántalmazás ugyanis nem feltétlenül az első pofonnal kezdődik. Sokszor jóval korábban: elszigeteléssel, pénzügyi függőség kialakításával, megfigyeléssel, féltékenységgel, fenyegetésekkel és azzal, hogy az egyik ember egyre kevesebb döntést hozhat meg a saját életéről.
Joke egész teste ennek a legbrutálisabb bizonyítéka (a Channels TV oldalán több képet is megnézhetünk erről, ahogy arról is, milyen most az 53 éves nő arca).
Először az életét vette át, aztán a teste következett
Joke elmondta, hogy volt párja fokozatosan vette át az irányítást az élete fölött. Elszigetelte a gyerekeitől és a családjától, elköltötte a pénzét, bezárta, fenyegette és megfélemlítette.
A tetoválások ennek a folyamatnak a részévé váltak.
A férfi egy olcsó, interneten vásárolt tetoválógéppel dolgozott otthon. A neve Joke arcára több mint egy tucatszor került rá: a homlokára, az orrára, az arcára, az állára és még a szemhéjára is. A testén pedig alig maradt olyan terület, amelyre ne került volna tinta.
A tetoválás ebben a helyzetben különösen kegyetlen eszköze a kontrollnak, mert a bántalmazó akkor is jelen marad általa, amikor fizikailag már nincs ott. Joke a kapcsolatból ugyan ki tudott végül lépni, de látható nyomait máig magán viseli.
Miért nem hagyta el egyszerűen?
Ez az egyik leggyakoribb kérdés, amelyet bántalmazó kapcsolatban élő emberekkel kapcsolatban feltesznek. Joke története jól megmutatja, miért nem a bántalmazó kapcsolatok pszichológiája, és a kérdés miért áldozathibáztatás valójában.
A kényszerítő kontroll lényege éppen az, hogy fokozatosan szűkíti az áldozat mozgásterét. Nem azzal kezdődik, hogy brutálisan erőszakos módon lép fel a bántalmazó személy. Ez egy folyamat, amely lépésről lépésre mélyül. Ezekkel a bántalmazó egyre nagyobb hatalmat szerez a másik ember hétköznapjai felett.
A társ ellenőrizheti, kivel találkozhat a másik, mire költheti a pénzét, hová mehet, mit viselhet, mikor hagyhatja el a lakást, vagy akár azt is, hogyan rendelkezhet a saját teste felett. Ehhez társulhat megfélemlítés, megszégyenítés, fenyegetés és fizikai erőszak.
A folyamat egyik következménye, hogy az áldozat egyre inkább elveszítheti azt az érzést, hogy képes önálló döntéseket hozni vagy biztonságosan kilépni a kapcsolatból.
Joke esetében mindez egészen szélsőséges formát öltött: a kontroll szó szerint rákerült a bőrére.
A kapcsolat véget ért, a bántalmazó neve azonban rajta maradt
Amikor Joke végül kiszabadult a kapcsolatból, az erőszak egyik legláthatóbb következményét magával vitte. Az emberek megbámulták az utcán, sértegették, ő pedig egy idő után félt kimenni otthonról. Úgy érezte, minden tekintet arra emlékezteti, ami vele történt.
Az AFP-nek arról beszélt, mennyire kicsinek érezte magát ebben az időszakban. A kapcsolatból való kilépés tehát nem jelentette azt, hogy egyik napról a másikra visszakapta korábbi életét. Másfél éven keresztül öngyilkossági gondolatokkal is küzdött.
Végül a családon belüli erőszak áldozatait segítő holland Veilig Thuis szervezeten keresztül jutott el a rotterdami Spijt van Tattoo alapítványhoz, amely ingyenesen segít eltávolítani a kényszer hatására készült tetoválásokat. Ezzel egy másik, hosszú folyamat kezdődött.
12 lézerkezelésen van túl, hogy visszakapja az arcát
Joke két és fél év alatt tizenkét lézeres kezelésen esett át csak az arcán.
A beavatkozások annyira fájdalmasak, hogy plasztikai sebész érzésteleníti az arcát a kezelések előtt. A teljes folyamat költsége a becslések szerint elérheti a 100 ezer eurót (több mint 36 millió forintot), ezért az alapítvány közösségi finanszírozást is indított számára.
Mára az arcán lévő tetoválások smink segítségével alig láthatók.
A fizikai változásnál azonban talán fontosabb az, amit Joke maga mond a folyamatról: a férfi nevének eltűnése számára felszabadulást jelent. A lézer minden egyes alkalommal nemcsak tintát távolít el. Egy újabb látható nyomát annak, hogy valaki más egykor úgy gondolta, rendelkezhet a teste felett.
Nem Joke az egyetlen
A rotterdami alapítványhoz érkező esetek azt mutatják, hogy a tetoválásra kényszerítés nem egyetlen különösen kegyetlen bántalmazó ötlete. A szervezet családon belüli erőszak és kizsákmányolás túlélőinek is segít. Van, akinek csak egy monogramot kell eltávolítani az ujjáról, mások testére a bántalmazó nevét vagy a tulajdonlást kifejező feliratot tetováltak.
Az AFP egy másik holland nő, az álnéven nyilatkozó Bonnie történetét is bemutatta. Mindössze 17 éves volt, amikor megismerte későbbi bántalmazóját. Öt évvel később a férfi egy tetoválószalonba vitte, ahol közvetlenül a nemi szerve fölé tetováltatta a tulajdonom feliratot és a saját nevét.
Bonnie próbálta jelezni a tetoválónak, hogy nem egyezik bele, de a beavatkozás mégis megtörtént.
Amikor hazaértek, újabb megaláztatás következett: a férfi barátai várták őket, Bonnie-nak pedig meg kellett mutatnia nekik a friss tetoválást.
A nő több mint egy évtizedig maradt a kapcsolatban. Elmondása szerint fenyegették, manipulálták és fokozatosan elhitették vele, hogy értéktelen és képtelen önállóan boldogulni. Végül akkor menekült el, amikor a férfi a fiát is bántani kezdte.
Amikor a tetoválás azt jelenti: hozzám tartozol
A kényszerített tetoválás mögött gyakran ugyanaz az üzenet húzódik meg: a tested nem a tiéd, hanem az enyém. Ezért lehet a tetoválás eltávolítása is sokkal több, mint egy – roppant fájdalmas és hosszadalmas – kozmetikai beavatkozás.
A Psychology Today már évekkel korábban bemutatott olyan eseteket, amelyekben családon belüli erőszak vagy szexuális kizsákmányolás áldozataira a bántalmazó nevét, vonalkódot vagy tulajdonlásra utaló feliratot tetováltak. Ezek a jelek nem egyszerűen a múlt emlékei maradhatnak: minden tükörbe nézéskor vagy zuhanyzáskor újra felidézhetik az elszenvedett erőszakot.
Bonnie ezért nem akarta egyszerűen egy másik tetoválással elfedni a feliratot. Úgy érezte, amíg az eredeti tinta a bőrében van, addig teste egy része még mindig a férfihoz kötődik. Az eltávolítást ezért úgy írta le, mint az egyik első lépést afelé, hogy ismét visszaszerezze a saját testét és életét.
A Spijt van Tattoo alapítói szerint az általuk látott esetek valószínűleg csak töredékét jelentik a valós problémának. A kényszerített tetoválások ugyanis sokszor ruhával fedett testrészekre kerülnek, ezért a külvilág semmit sem vesz észre belőlük.
Joke azt mondja, ma már egészen apró dolgoknak is képes örülni. A napsütésnek éppúgy, mint annak, amikor odakint esik az eső. A tetoválások eltávolításával pedig valami olyasmit kapott vissza, amiről korábban már alig hitte, hogy lehetséges: a reményt.
Kapcsolódó: mi lesz a szerelmi tetoválásokkal szakítás után – sztárok, akik kreatív megoldásokat találtak
Fotó: Unsplash/Natalia Blauth
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!