- Nem meglepő módon a leggazdagabb és legstabilabb országokban élnek a legtovább az emberek.
- Az egészségügyi ellátás, az életmód és a környezet kulcsszerepet játszik abban, mennyi ideig élnek egy országban az emberek.
- A legszegényebb régiókban akár 30 év különbség is lehet a várható élettartamban.
Ha megnézzük a világ élvonalát, hamar kirajzolódik egy minta: a legmagasabb várható élettartamú országok jellemzően gazdagok, stabilak, és jól működő egészségügyi rendszerekkel rendelkeznek. Emellett az életmód is sokat számít: a mediterrán étrend, az aktív mindennapok és az alacsonyabb stressz-szint mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek hosszabb, egészségesebb életet éljenek.
Hol élnek a legtovább a világon az emberek?
A toplistát olyan európai miniállamok vezetik, mint Monaco vagy San Marino, ahol a magas életszínvonal és a kiváló egészségügyi ellátás alapvetés. De nem maradnak le a klasszikus „hosszú életű” országok sem, mint Japán vagy Spanyolország, ahol az étkezési szokások és a közösségi élet is jelentős szerepet játszik.
Fontos tényező még a csecsemőhalandóság alacsony aránya, a fejlett prevenciós rendszer, valamint az, hogy ezekben az országokban az emberek nagyobb arányban férnek hozzá minőségi orvosi ellátáshoz.
Az sem elhanyagolható, hogy a biztonságos környezet és a politikai stabilitás is hozzájárul a hosszabb élethez.
Monacóban élnek legtovább az emberek
A 15 ország a legmagasabb várható élettartammal
- Monaco – 86,4 év
- San Marino – 85,7 év
- Liechtenstein – 84,8 év
- Svájc – 84,1 év
- Andorra – 84 év
- Japán – 84 év
- Spanyolország – 83,9 év
- Olaszország – 83,7 év
- Málta – 83,5 év
- Dél-Korea – 83,4 év
- Luxemburg – 83,4 év
- Svédország – 83,3 év
- Izrael – 83,2 év
- Kuvait – 83,2 év
- Norvégia – 83,1 év
Ezekben az országokban a legalacsonyabb a várható élettartam
A lista másik végén egészen más kép rajzolódik ki. A legalacsonyabb várható élettartamú országok többsége Afrikában található, és közös bennük a gazdasági nehézségek, a korlátozott egészségügyi ellátás, valamint a gyakori konfliktusok vagy politikai instabilitás.
Ezekben a régiókban sokkal nagyobb a fertőző betegségek aránya, a megfelelő táplálkozás hiánya, valamint az egészségügyi infrastruktúra hiányosságai is komoly problémát jelentenek. A tiszta ivóvízhez való hozzáférés, az alapvető orvosi ellátás és a gyógyszerek hiánya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek jóval rövidebb ideig élnek.
Az oktatás és a társadalmi körülmények is erősen befolyásolják az életkilátásokat.
Ahol magas a szegénység, ott gyakran a megelőzés sem működik megfelelően, így a betegségek gyorsabban terjednek, és kevesebb az esély a kezelésre.
A különbség drámai: míg a lista élén álló országokban 80 év feletti életkor a jellemző, addig itt sok helyen már a 60 év elérése is kihívást jelent.
A 15 ország a legalacsonyabb várható élettartammal
- Nauru – 62,1 év
- Elefántcsontpart – 61,9 év
- Kongói Demokratikus Köztársaság – 61,9 év
- Sierra Leone – 61,8 év
- Niger – 61,2 év
- Burkina Faso – 61,1 év
- Benin – 60,8 év
- Guinea – 60,7 év
- Mali – 60,4 év
- Szomália – 58,8 év
- Dél-Szudán – 57,6 év
- Közép-afrikai Köztársaság – 57,4 év
- Lesotho – 57,3 év
- Csád – 55,1 év
- Nigéria – 54,5 év
Mi határozza meg, meddig élünk?
A számok mögött valójában komplex társadalmi és gazdasági tényezők húzódnak meg. Nemcsak az számít, milyen az egészségügyi rendszer, hanem az is, hogyan élünk nap mint nap. A táplálkozás, a mozgás, a stressz-szint, a társas kapcsolatok és a környezet mind hozzájárulnak ahhoz, mennyi ideig és milyen minőségben élünk.
A különbségek azt is megmutatják, mennyire egyenlőtlen a világ.
Miközben egyes országokban a hosszú élet szinte alap, máshol még mindig alapvető feltételek hiányoznak hozzá. Éppen ezért a várható élettartam nemcsak egészségügyi, hanem társadalmi kérdés is – és egyben fontos mutatója annak, hol tart egy ország fejlődésben.
Magyarországon a születéskor várható átlagos élettartam jelenleg 76-77 év körül alakul, a nők esetében magasabb (kb. 79-80 év), míg a férfiaknál alacsonyabb (kb. 73-74 év). Ez az érték elmarad az uniós átlagtól, az egyik legalacsonyabb az OECD-országok között. Viszont jelentősen magasabb – és az elmúlt 50 évben jelentősen nőtt is – mint a legalacsonyabb várható élettartamú országokban, így mondhatjuk, hogy a középmezőnyben vagyunk.
