- Lehet még laposabb a hasunk több mint egy évtizeddel a szülés után?
- Miért számít az egészségünknek is, milyen a hasunk?
- Hogyan javíthatunk évekkel a szülés után a has állapotán?
A szülés alapjaiban változtatja meg a testünket. Nehéz elfogadni a változásokat, főleg, ha még évekkel, évtizedekkel a babavárás után is makacsul megmaradt a hasunk. Pedig ez nem csupán esztétikai kérdés!
De van még remény? Lehet egyáltalán változtatni még a hasunkon ennyi idő elteltével? A rövid válasz: igen, de nem feltétlenül úgy, ahogy eddig gondoltuk!
Nem csak esztétikai kérdés
A szülés utáni hasforma mögött gyakran nem pusztán zsírpárnák vagy „makacs területek” állnak, hanem egy kevésbé ismert állapot: a hasizom szétnyílása, vagyis a diastasis recti. Ez azt jelenti, hogy a has közepén futó kötőszövet megnyúlik, a hasizmok pedig eltávolodnak egymástól. Ennek következménye lehet az a bizonyos „pocak”, ami sem diétára, sem hasizomgyakorlatokra nem reagál úgy, ahogy várnánk.
„Az jelen pillanatban vitatott, hogy a megelőző császármetszés mennyire van hatással a hasizmok szétnyílására. Az viszont bizonyított, hogy a várandósság előtt, illetve a terhesség alatt végzett megfelelő és rendszeresen fizikai aktivitás, valamint a szülés utáni célzott fizikai aktivitás, hatással van a hasizmok és ezzel együtt a kismedencei-, valamint a háti,- ágyéki szakaszon található izmok megfelelő állapotának fenntartására, helyreállításra” – magyarázta Karóczi Csilla a Sherlock Rehab gyógytornásza korábbi cikkünkben.
És ami még fontosabb: ez nemcsak esztétikai kérdés. A hasfal állapota hatással van a testtartásunkra, a derékfájásra, sőt akár a mindennapi mozgásainkra is.
Nem a hasizmaink gyengesége a probléma
Sokan ilyenkor ösztönösen több hasizomgyakorlatba kezdenek. Felülések, plank, intenzív core-edzés. Csakhogy a szakértők szerint ez nem mindig jó irány.
A hasfal működése nem elszigetelt. A légzés, a rekeszizom, a mély hasizmok és a medencefenék izmai együtt dolgoznak. Ha ez az együttműködés felborul, a testünk kompenzálni kezd, és pont azok a gyakorlatok ronthatnak a helyzeten, amelyektől javulást várnánk. Ezért fordulhat elő, hogy valaki rendszeresen edz, mégis megmarad a has elődomborodása.
Jó hír: még évek múlva is lehet változtatni
Talán ez a legfontosabb: nem igaz, hogy „ennyi idő után már mindegy”. A hasfal állapota igenis javítható, még hosszú évekkel a szülés után is. A kulcs azonban nem az intenzitás, hanem a tudatosság.
A szakértők általában egy komplex megközelítést javasolnak, amelynek része lehet:
- a helyes légzés újratanulása
- a mély hasizmok aktiválása
- egyensúlyt és stabilitást fejlesztő gyakorlatok
- fokozatosan felépített core-edzés
Az első lépés gyakran meglepően egyszerű: kapcsolatba kerülni a testünkkel. Megtanulni újra érezni, hogyan működik a hasfalunk, és hogyan tudjuk bevonni a mozgásba.
Nem késő évek múlva sem elkezdeni a gyakorlatokat a szétnyílt hasizom regenerálására
Nem minden gyakorlat segít, sőt!
Fontos felismerés, hogy nem minden edzésforma támogatja ezt a folyamatot. Bizonyos gyakorlatok – például a klasszikus felülések vagy a helytelenül végzett plank – növelhetik a hasüregi nyomást, ami tovább hangsúlyozhatja a szétnyílást.
Ez nem azt jelenti, hogy örökre le kell mondanunk ezekről, hanem azt, hogy először meg kell tanulnunk helyesen használni a testünket.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Ha azt gyanítjuk, hogy diastasis recti áll a háttérben, érdemes felkeresni egy medencefenék-specialista gyógytornászt vagy szakértőt, aki felméri a hasfal állapotát. Ez azért fontos, mert nincs egyetlen, mindenkire érvényes megoldás. Van, akinek túl nagy terhelést ad az edzés, másnak épp az a probléma, hogy nem aktiválja megfelelően az izmait.
Egy személyre szabott program viszont látványos változást hozhat – nemcsak a has formájában, hanem a testtartásban és az általános közérzetben is.
És ha ez sem elég?
Előfordul, hogy a szétnyílás olyan mértékű, hogy a mozgás önmagában nem hoz teljes megoldást. Ilyenkor, ha az állapot az életminőséget is befolyásolja, szóba jöhet a műtéti beavatkozás. Ez azonban általában az utolsó lépés, amikor a konzervatív módszerek már nem elegendőek.
Nem a testünk hibás
Talán ez az a mondat, amit a legfontosabb megjegyeznünk: a testünk nem elrontott valamit. Alkalmazkodott. A várandósság és a szülés hatalmas változásokat hoz, és a testünk ennek megfelelően alakult át. Most pedig rajtunk múlik, hogyan támogatjuk ebben a következő szakaszban. A jó hír az, hogy még évek múltán sem késő újratanulni, újraépíteni és egy kicsit közelebb kerülni ahhoz a testhez, amiben jól érezzük magunkat.
