A kognitív hanyatlás (a memória és az általános gondolkodási folyamatok romlása) az idősödés egyik legtöbbet vizsgált és legrettegettebb jelensége. A mentális képességek változása nem törvényszerűen jár együtt az öregedéssel, bár bizonyos szintig normális velejárója is lehet, lévén, hogy az idő múlásával az agyszerkezet is módosul.

Ha azonban a mindennapi élet egyszerűbb tevékenységei is kihívással járnak, a jelenség súlyosabb, kóros formájának gyanúja – például demencia vagy Alzheimer-kór – is fennállhat. A tudósok régóta kutatják, milyen tényezők képesek megelőzni, illetve lassítani a kóros folyamatot.

A genetikai és biológiai háttereken túl egyre nagyobb hangsúly kerül a helyes életmódbeli szokásokra – az egészséges táplálkozásra, a rendszeres testmozgásra, a megfelelő alvásidőre és a mentális aktivitásra –, amelyek bizonyítottan hatékony védőfaktorként működhetnek. Azonban ennyiben még nem merülnek ki a lehetőségeink, és van még egy fontos tényező, ami meglepően hatékony lehet – ez pedig nem más, mint az önzetlen segítségnyújtás.

Törődéssel a kognitív hanyatlás ellen 

Egy friss, nagyszabású amerikai kutatás arra jutott, hogy mind a formális önkéntesség (ami például egy szervezet keretein belül történik), mind az informális segítségnyújtás (például, amikor bevásárolunk egy rászoruló rokonnak vagy szomszédnak) összefüggésben állhat a kognitív teljesítmény javulásával, illetve a lassabb mentális hanyatlással.

Sea Hwang Han, a Texasi Egyetem kutatója és kollégái két évtizeden át több mint 31 000 amerikai felnőtt életét követték nyomon. Ez idő alatt megfigyelték, hogy az idősödéssel összefüggő kognitív hanyatlás mértéke 15-20 százalékkal csökkent azon egyének körében, akik rendszeresen végeztek valamilyen önkéntes munkát, illetve nyújtottak másoknak segítséget az otthonukon kívül.

A társas kapcsolatok és a kedves gesztusok bizonyítottan védik az agyi egészséget is (fotó: Getty Images)

Az eredmények alapján a tartós, heti 2-4 órában végzett segítségnyújtás tűnt a leghatékonyabbnak.

A kutatók szerint tehát nem a hivatásszerűen vagy napi több órában nyújtott segítség számít döntőnek. Sokkal inkább az, hogy jelen vagyunk-e valamilyen segítő szerepben a mindennapi életben. 

Fontos kiemelni: a lelkesedés természetesen szuper, ám a túlzásba vitt időskori terhelés kerülendő. Érdemes tehát felmérni a határainkat és mérlegelni, egyénileg mennyit bírunk el, hiszen nem a mennyiség, hanem a szándék, a figyelem, valamint az ezzel járó mentális és fizikai aktivitás számít igazán. 

Hogyan hat az agyra, ha rendszeresen segítünk?

Az elmúlt évtizedben számos tudományos eredmény igazolta: a társas érintkezés, a közösséghez tartozás élménye bizonyítottan jó hatással van az agyműködésre (is). Egyrészt csökkenti a magányérzetet és a depresszió kockázatát, másrészt hatékonyabbá teszi a mindennapi stresszel történő megküzdést is.

Kapcsolódó: A szenior-önkéntesség az egészségre is hatással van

A másoknak történő segítségnyújtás – legyen szó akár egy rászoruló ismerős orvoshoz történő eljuttatásáról, akár egy bajbajutott fiatal mentorálásáról – új helyzeteket és kihívásokat teremthet, ami számos előnye mellett az agyat is edzésben tartja.

Idősebb korban ráadásul különösen fontos, hogy hasznosnak érezzük magunkat. A társas szerepek változása (például nyugdíjazás után) növelheti a kognitív hanyatlás kockázatát – a segítő tevékenységek többek között ezt is képesek lehetnek ellensúlyozni.

Kinek segít leginkább, ha segíthet?

Az önzetlen segítségnyújtásból életkortól függetlenül bárki profitálhat – az is, aki segít, és az is, akin segítenek. Ugyanakkor érdekes megállapítása a kutatásnak, hogy az idősebb, akár gyengébb egészségi állapotú emberek nyerhetik a legtöbbet azzal, ha lehetőséget kapnak segíteni. Ez azért is fontos, mert a társadalom nagy része gyakran éppen őket tartja rászorulónak, holott sokan közülük képesek és szeretnének aktívan hozzájárulni mások életéhez.

Te is segítenél?

• Kereshetünk önkéntes lehetőségeket: civil szervezeteket, alapítványokat és/vagy közösségi programokat. Járjunk nyitott szemmel, legyünk aktívak a családban és a szomszédságban, hiszen a legapróbbnak tűnő segítségnyújtás is sokat számíthat.
• Ételosztás a rászorulóknak, bébiszitterkedés, kutyasétáltatás egy állatmenhelyen, esetleg receptek kiváltása a szomszéd néninek? Bármit is csinálnánk, lehetőségeinkhez mérten válasszunk olyan segítői szerepet, amelyben örömünket leljük, amelyet fizikailag is végezni tudunk, és ami hosszú távon is motiválhat. Gondoljunk az önkéntes segítségnyújásra úgy, mint egy befektetésre, ami nemcsak másoknak, de saját magunknak is jobb életminőséget biztosíthat. 

Ez is érdekelhet: Agyi változások 50 felett, amelyekről senki sem beszél

Kiemelt kép: Getty Images