Koronczay Lilla jegyzete: Együtt, egymásért

Délegyházi-tó, vasárnap, reggel hét óra. Mindenki alszik, csak én vagyok ébren, meg Leo, a kétéves unokám. Elindulunk sétálni a tó körül, hadd aludja ki magát az anyukája. Eszembe sem jut, hogy a kisfiú élete nagy leckéjével lesz gazdagabb ma. Pedig így lesz

Az történik, hogy míg mi a parton hattyúkat etetünk, és Leo gyereknyelven szólongatja az óriási madarakat, egyszer csak gereblyékkel felszerelt férfiak és nők érkeznek a partra. Nagyokat kacagnak, kicsit olyanok, mint gyerekkorom tankönyveiben a munka szocialista hősei. Nekiveselkednek a teendőknek, gereblyékkel, vasvillákkal tisztítani kezdik a tavat az idén túlságosan elszaporodott fonalalgától. Hórukkolnak nagyokat, derekasan dolgoznak, miközben ki nem fogynak a viccekből, ugratják egymást. Aztán egyikük papírt vesz elő a hátizsákjából: ezt minden önkéntes írja alá! Délután jogosultak egy lángosra meg egy üdítőre. Fogadás nála, a felesége vállalta a vendéglátást. Megköszönik, összekacsintanak: már megérte!

Összefogás ez a javából: együtt egymásért, a tiszta tóért és a gyerekek zavartalan vakációjáért.

Feltűnik, hogy néhányukat ismerem is. Itt laknak a parton épült apró nyaralókban. A kétéves azonnal hátat fordít a hattyúknak, fogja kis gereblyéjét, mert homokozós játékokat is hoztunk, és indul ő is segíteni. A férfiak rámosolyognak: „Megjött a legerősebb!” És helyet szorítanak neki.

A kicsi húzza, kergeti a lebegő moszatokat kifele a partra, kis karja megfeszül, szeme összeszűkül, ahogy koncentrál, és jólesően bezsebeli a dicséreteket közben. Fontossága teljes tudatában dolgozik. Alig tudom rábeszélni, hogy menjünk reggelizni. Láb alatt van, de ezt nem akarjuk mondani neki. Elvégre önkénteskedik! És ez manapság nagy szó. Reméljük, élete első közösségi élményét soha nem felejti el.

Az önkéntességet nem lehet elég korán kezdeni

A kicsi húzza, kergeti a lebegő moszatokat kifele a partra, kis karja megfeszül, szeme összeszűkül, ahogy koncentrál, és jólesően bezsebeli a dicséreteket közben. Fontossága teljes tudatában dolgozik. Alig tudom rábeszélni, hogy menjünk reggelizni. Láb alatt van, de ezt nem akarjuk mondani neki. Elvégre önkénteskedik! És ez manapság nagy szó. Reméljük, élete első közösségi élményét soha nem felejti el.

Kapcsolódó: Szenior-önkéntesség – Így hat az egészségünkre, ha másoknak segítünk