önkéntesség
Nagy tapintat kell hozzá, hogy a segítségkérőnek és az adományozónak is felemelő legyen a segítségnyújtás (x)
Rászorulók mindig vannak, a koronavírus óta pedig tovább nőtt a számuk. De segítséget kérni sokaknak nem megy könnyen – a karitatív szervezetek munkatársai azért is dolgoznak, hogy hozzájuk elérjenek. Ismerjétek meg Bohácsné Vilimek Ágnest, a Magyar Vöröskereszt egyik munkatársát, a mindennapok hőseinek egyikét.
Ha nem kell költeniük a tejre és a kenyérre, már felvágott is kerülhet a gyerekek tízóraijába (x)
Vannak családok, akiknek már eddig is gondot okozott mindennap ételt tenni az asztalra. A járvány miatt most még nehezebb helyzetbe kerültek. Szerencsére vannak, akik odafigyelnek rájuk – de róluk, a mindennapok hőseiről keveset tudunk. A Magyar Vöröskereszt munkatársai és önkéntesei pedig most is ottvannak, ahol a leginkbb szükség van segítségre. Ismerjétek meg Bocsi Mártát, a karitatív szervezet egyik Nógrád megyei munkatársát.
Mostanában még több könnyet látok, de szerencsére nemcsak a bánat miatt – egyre több az örömkönny is (x)
Van, aki a szabadidejét tévézéssel, olvasással, sporttal, a szeretteivel való programokkal tölti. És van, aki azzal, hogy ismeretleneknek segít. Ételt oszt, elsősegélyt nyújt, másokra vigyáz. A járvány okozta helyzetben erre még nagyobb szükség van. A Magyar Vöröskereszt munkatársai és önkéntesei is új kihívásokkal néznek szembe. A mindennapok hőseiről mégis nagyon keveset tudunk. Ismerjétek meg Nyusti Bernadettet, a karitatív szervezet egyik önkéntesét.
Szeretjük szeretni egymást! – Egy nap, egy család, egy önkéntes csapat, sok segítség
El se tudjuk képzelni, hogyan lehet egy szoba-konyhában, fürdőszoba nélkül nyolc gyereket nevelni. Csiki Ibolya valahogy mégis megoldotta. Mígnem idén a zuglói önkormányzat végre kiutalt nekik egy komfortos szociális bérlakást. Nagy az öröm! A Csiki gyerekek táncot járnak a Habitat for Humanity civil szervezet önkéntesei körül, akik segítenek nekik kifesteni. Koronczay Lilla riportja.
„Olyan ez, mint a gyógyszer” – Így zenélnek együtt a Várkonyi Csibészek
„Ha ez nem lenne, semmi sem lenne.” Ezt mondják ezek a szép, Ózd környéki cigánygyerekek. Viszont ami most van, az nekik a minden. Mert négy önkéntes fiatalember kitalálta, hogy nemcsak beszél, hanem megteszi, amit tenni lehet: felemeli ezeket a gyerekeket a zenén keresztül, és reményt, célt, sőt, boldogságot ad nekik. Dobray Sarolta riportja.
Híd a kórház és az iskola között – Riport a KórházSuliból
A tanulás nemcsak azt jelenti a magántanulói státuszban lévő, betegségből felépülő gyerekek számára, hogy tarthatják a lépést az osztálytársaikkal, hanem hogy a kórházi vagy az otthoni négy fal közül vissza is kerülhetnek közéjük. Azaz lehetnek újra barátaik, lesz miért kikelniük az ágyból, és lesznek sikerélményeik. Ebben segíti őket az a sok-sok önkéntes diák, tanár és szervező, akik három éve kitalálták a KórházSuli programot. Szigeti Hajni riportja.
Egy önként önkéntes lány – Molnár Luca élettörténete
Gyerekként sok mindenről álmodunk, kislányként gyakran hercegnőkről, gyönyörű ruhákról, de Molnár Luca képzeletében nem ilyen klasszikus képek jelentek meg, amikor kicsi volt, hanem valami egész más. Egy csúcs modern árvaházat képzelt, ahol szegény gyerekek kapnak meg mindent, amit csak lehetséges, luxuskörülmények között, úszómedencével. Rist Lilla írása.
