A tőrfarkú rákfélék (Limulidae) több mint 450 millió éve élnek a Földön – megkövült leletek bizonyítják, hogy kinézetük gyakorlatilag alig változott ez idő alatt. A furcsa, földönkívülinek ható, sisak alakú lények nevük ellenére valójában nem kifejezetten rákok, a tudósok szerint genetikailag inkább a pókokkal és a skorpiókkal állnak közelebbi rokonságban.

Az egyik legérdekesebb dolog velük kapcsolatban, hogy nem a külső vonásaik és dinoszauruszokat megelőző múltjuk, hanem a vérük miatt számítanak különösen értékesnek – és épp ez az, ami napjainkra veszélybe sodorta ezt az igazán különleges ízeltlábú fajt.

Ősi rák, modern csoda

A néhol sérülékeny, máshol veszélyeztetett kategóriába sorolt tőrfarkú rákok hemolimfája (ami az egyes ízeltlábúak nyitott keringési rendszerében áramló folyadékot jelenti), világoskék színű, mivel az oxigén szállítását nem vas-, hanem egy réztartalmú fehérje, a hemocianin végzi. A biokémiai érdekesség azonban egy sokkal fontosabb tulajdonságot; a baktériumokkal szembeni extrém ellenálló képességet rejti, melyet Frederik Barry Bang amerikai kutatóorvos fedezett fel 1956-ban.

Ha egy tőrfarkú rák megsebesül vagy valamilyen fertőzést kap, a vérében található sejtek segítségével küzd a baktériumok ellen (fotó: Getty Images/Reinhardt Dirscherl)

A tőrfarkú rákok immunrendszere amilyen ősi, épp annyira hatékony is. Hemolimfájukban találhatóak az úgynevezett amebocyte-sejtek, amelyek azonnal alvadékot képeznek, ha Gram-negatív baktériumok mérgező endotoxinjaival érintkeznek.

Dióhéjban: a behatoló baktériumok körül keletkező vérrögök gátolják meg a káros endotoxinok terjedését és szaporodását.

A ’70-es években ezt a természetes védekező mechanizmust használták fel a tudósok, amikor kifejlesztették a LAL-tesztet (Limulus amebocyte lizátum), mely napjainkban is az orvosi sterilizálás és gyógyszerbiztonság egyik legfontosabb alapja. A világon minden egyes infúzió, oltóanyag, katéter és implantátum csak akkor kerülhet forgalomba, ha a LAL-teszt igazolja, hogy endotoxinoktól mentesek – tehát nem tartalmaznak baktériummaradványokat, amelyek akár életveszélyes gyulladásos reakciókat is kiválthatnak.

Mindennek van határa

A kék rákvér rendkívül értékes: az ágazatot évi 50 millió dolláros nagyságrendűre tippelik, a vér literenkénti ára akár a 16 ezer dolláros összeget is elérheti – írja a HáziPatika. Az orvostudomány fejlődésével járó megpróbáltatásokat viszont nem minden rák vészeli át sikeresen.

Bár a mintavétel után a legtöbb példányt visszaengedik a tengerbe, a stressz és a vérveszteség miatt az állatok jelentős része sajnos vagy elpusztul, vagy szaporodni képtelen, ami – ha így folytatódik – a kihalás szélére sodorhatja a világ legidősebb tengeri állatfaját. Nem beszélve a globális felmelegedés égető hatásairól és a túlhalászás veszélyéről, amelyek csak tovább rontanak a helyzeten.

A tőrfarkú rákok élelmiszeripari célú túlhalászata is komoly problémát jelent (fotó: Maskur Has/SOPA Images/LightRocket via Getty Images)

Az orvostechnikai ipar tehát kettős kihívással néz szembe: egyrészt biztosítani kell a steril és biztonságos gyógyszereket, oltásokat, másrészt minimalizálni kell az ősi élőlényekre nehezedő nyomást. A természetvédelmi szervezetek adatai szerint a tőrfarkú rákok vérellátási célú gyűjtése 2017 óta közel a kétszeresére nőtt – 2022-ben több mint egymillió példány vérét csapolták le. A tudósok és az állatvédők már a ’90-es években megkongatták emiatt a vészharangot, melynek hatására egyre több kutató dolgozik olyan alternatív megoldáson, ami a tőrfarkú rákok véralvadási reakcióját utánozza.

Van más megoldás

Az egyik ilyen ígéretes megoldás a ’90-es évek óta létezik. Ez a recombinant Factor C (rFC), melynek során a tőrfarkú rák véralvadási reakcióját adó kulcsfehérjét laboratóriumi körülmények között, géntechnológia segítségével állítják elő.

A módszerről igazolt, hogy ugyanolyan megbízható, mint a LAL-teszt, mégsem igényli az állatok kizsákmányolását, így fenntarthatóbb, olcsóbb és etikusabb alternatívát kínál.

Ennek ellenére a rákvér iránti kereslet az utóbbi években nemhogy csökkent volna, hanem meredeken emelkedett, különösen a koronavírus-járvány idején, valamint a cukorbetegség és az elhízás elleni, injekció formájában alkalmazott készítmények térnyerésével.

Vannak országok, ahol örömmel fogadták az rFC-tesztet – ilyen például Kína, Japán és az Egyesült Királyság –, a váltás üteme azonban továbbra is lassú, hiszen a lecsapolt vér milliókat ér, és jövedelmezőbbnek bizonyul az alternatív megoldásoknál, különösen az Egyesült Államokban.

A tőrfarkú rák véralapú LAL-tesztje nélkül ma nem létezne modern vakcinafejlesztés, de az etikai és ökológiai nyomás mára elérte azt a szintet, ahol a biotechnológia kénytelen mérlegelni. A rekombináns megoldás az emberi egészséget és a tengeri ökoszisztémát egyszerre védheti, és olyan korszakot nyithat az orvoslásban, ami nem jár együtt egy olyan ősi faj pusztulásával, ami túlélte a kontinensek vándorlását, a jégkorszakokat és a tömeges kihalásokat. A tudomány már megteremtette a lehetőséget arra, hogy a tőrfarkú rákok nélkül is biztonságos orvosi készítményeket fejlesszünk – a kérdés most már csak az, hogy az ipar és a döntéshozók milyen gyorsan hajlandóak élni ezzel.

Ez is érdekelhet: Mészárszék az óceánban – Így pusztít napjainkban a bálnavadászat

Kiemelt kép: atlanti tőrfarkú rák (John Tlumacki/The Boston Globe via Getty Images)