Becslések szerint a 20. században több mint 2,9 millió bálna veszett oda kereskedelmi célú vadászat következtében. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) elismerte a túlzott kizsákmányolást, és 1986-ban életbe léptetett moratóriumával – amely tiltja a kereskedelmi célú vadászatot – számos bálnafajt sikerült megmentenie a kihalástól. De a probléma itt még nem ért véget, a bálnavadászat pedig továbbra is heves viták tárgyát képzi a világban.

Globális tilalom és éghajlati szabályozások ide vagy oda, Japán, Norvégia és Izland tovább folytatta a kereskedelmi célú vadászatot. Még annak ellenére is, hogy hosszú életű és lassan növekvő vízi élőlényként a bálnák zsírjában nagy mennyiségű higany halmozódhat fel, ami az állat egészsége mellett a húsát fogyasztókra sem hat kedvezően. 

A bálnavadászat felesleges és elavult iparág

Norvégia idén 1406 csukabálna leölésére adott engedélyt (ami 249-el több, mint az előző évben), annak ellenére, hogy a bálnahús iránti kereslet évről évre csökkenést mutat az országban. A döntést a tengeri ökoszisztéma egyensúlyának fenntartására hivatkozva hozták meg.

Japánban a bálnavadászat évszázadokra visszanyúló hagyomány, a bálnahús különösen a II. világháború idején vált fontos fehérjeforrássá a part menti közösségekben. Japán erre hivatkozva lépett ki 2019-ben a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságból, és indította újra a kereskedelmi vadászatot.

A bálnahús iránti kereslet azonban fokozatosan csökkent az országban, számos nagy élelmiszerlánc pedig a bálna- és delfinhús értékesítését is leállította, mondván, a japánok ma már nem fogyasztanak ilyesmit, és szinte már csak a különleges fogásokat kínáló luxuséttermekben találkozni ilyen termékekkel. Ennek ellenére a kormány továbbra is engedélyezi a bálnavadászatot, lévén, hogy

ez a „hagyományos japán kultúra, identitás és tudományos kutatások része”.

Csukabálna-vadászat Izlandon (fotó: Getty Images)

Izlandon a bálnavadászatnak szintén régi hagyományai vannak, a múltban főként a közösségek önellátásában játszott fontos szerepet. De mostanra változott a helyzet. Felmérések szerint napjainkban az izlandiak mindössze 1 százaléka fogyaszt bálnahúst, a lakosság több mint fele pedig aktívan ellenzi a bálnák elleni erőszakot (szemben a 2013-ban mért 18 százalékkal).  

Kapcsolódó: Elpusztult a híres és hírhedt, sanyarú sorsú gyilkos bálna, Keto

Bár az ország elméletileg engedélyezi a vadászatot, a gyakorlatban azonban elmaradt a 2024-es szezon, a hosszúszárnyú bálnák leölésére pedig idén sem kerül sor. Izland legnagyobb bálnavadász cége 2025 és 2029 között 209 bálna levadászására kapott engedélyt. Kristján Loftsson vezérigazgató szerint a gazdasági körülmények azonban egyre romlanak a globális kereskedelmi háborúk miatt, ami gyakorlatilag ellehetetleníti a helyi bálnavadászati iparágat.

Egyre többen állnak a bálnavédelem mellett

A döntésben minden bizonnyal az is szerepet játszhat, hogy a közvélemény egyre inkább a bálnavédelem felé hajlik – különösen 2022 óta, miután az Izlandi Élelmiszer- és Állategészségügyi Hatóság jelentése felfedte, hogy

a vadászok különösen kegyetlenül bántak az állatokkal a szigonyozás után is,

illetve 24 olyan bálnát is megöltek, amelyek a veszélyeztetett fajok vörös listáján (IUCN) szerepeltek.

A bálnavadászat hosszú ideig része volt a helyi gazdaságoknak, a változás ezért igencsak lassú, nem egyik napról a másikra történő folyamat. Ma már egyre több helyen felismerik a vadászat gazdasági szerepét kiváltó turisztikai lehetőségeket. Alaszkában például a bálnamegfigyelés iparága több mint 1000 munkahelyet biztosít a helyi lakosok számára.

De többek között Izland is rájött arra, hogy a bálnavadászat helyetti bálnamegfigyelés fenntarthatóbb és jövedelmezőbb alternatívát jelenthet a turizmus fellendítésén keresztül. A bálnák sokkal többet nyújtanak élve – például a tengeri ökoszisztémának –, mint amennyit a tányéron kínálnak, ezért ma már egyre több izlandi utazási iroda indít bálnalessel egybekötött programokat is.

Kulcsszerepük van a tengeri ökoszisztémában

A bálnapopulációk a moratórium óta a (lassú) felépülés jeleit mutatják, ennek ellenére napjainkban is a vadászok célkeresztjében állnak. Nem beszélve arról, hogy a legális vadászat gyakran táptalaja az illegális kereskedelemnek is, hiszen nem egy példa van arra, hogy egyik-másik fenti ország visszaélt az engedélyezett kvótával, és veszélyeztetett fajokat is célba vett.

A környezetvédelmi szervezetek nem győzik hangsúlyozni, hogy a cápák, tonhalak és tőkehalak túlhalászáshoz hasonló pusztítást végezne a vizekben, ha ezek az intelligens és érző tengeri óriások eltűnnének. A bálnák kulcsszerepet játszanak a tengeri ökoszisztémában: elhullott tetemeik számtalan vízi élőlénynek nyújtanak élelemforrást, ürülékük pedig az oxigén termeléséért és szén-dioxid megkötéséért felelő fitoplanktonok növekedését serkentik. Vagyis, minél kevesebb a bálna, annál sérülékenyebb nemcsak a vízi-, de a szárazföldi ökoszisztéma is, hiszen

az oxigén 50 százalékát, amit belélegzünk, a bálnák által táplált fitoplanktonok adják.

A bálnák manapság szennyezett, túlhasznált és kimerült óceánokban élnek. Mindezeket figyelembe véve pedig a megszokottnál is lassabban történik a populációk helyreállása, gyógyulása. Nem beszélve arról, hogy ezek az állatok különösen intelligens lények: képesek szociális kapcsolatokat kialakítani, kommunikálni és gyászolni is, így vadászatuk a tudományos érvek mellett számtalan erkölcsi kérdést is felvet.

Kapcsolódó: Kanada is határozottabban lép fel a bálnavédelem mellett 

Kiemelt kép: Getty Images