Az atlanti tőrfarkú rák nevű állat a legősibb élő faj bolygónkon, túlélte a jégkorszakot, no meg az öt ismert tömeges kihalási hullámot is. Páncélja alatt kincset érő, kék színű vérnyirok kering (esetében a vér- és a nyirokkeringés nem különül el egymástól, és a folyadék erek helyett a test szövetei közt található).

Egy rezet tartalmazó fehérje, hemocianin található benne, ami a szokásos vas helyett az oxigént szállítja. Vére oxigén nélkül áttetsző, oxigénben gazdag állapotában pedig kék. A tőrfarkú rák alapvetően a Mexikói-öbölben, illetve Észak-Amerika keleti részén található meg, olyan mélységben, ahol hideg van és kevés az oxigén. Ám amikor az állatot mesterséges körülmények között tartják, vére élénk kék színben pompázik.

És hogy az emberek miért csapolják le a rákok vérét?

Mert különleges anyagokat tartalmaz. Egy olyat, ami sérülés vagy fertőzés esetén egyfajta öngyógyító folyamatot indít el az állatban. Ami pedig az emberi orvoslás szempontjából a legizgalmasabb, olyan immunsejteket is, amelyek kivételesen érzékenyek a mérgező baktériumokra.

Miért kell egy állat vére az egészségünkhöz?

A kutatók az 1960-as években jöttek rá, hogy a különös állat vérét felhasználhatják az emberek gyógyítására. A tudósok ezeket az okos vérsejteket használták fel a Limulus Amebocyte Lysate, rövidítve LAL-teszt kidolgozására, amely a vakcinák szennyezettségét ellenőrzi. A technikát az 1970-es évek óta használják szerte a világon, hogy megakadályozzák, hogy kórokozókkal teli injekciókat adjanak be embereknek, ezzel súlyosan megbetegítve őket.

Orvosi eszközökben, vakcinákban, injekciós gyógyszerekben a rákvér segítségével könnyen kimutathatók a szennyeződések, így a hibás készítményeket kiselejtezhetik, és nem okoznak egészségügyi problémákat. A kereskedelmi forgalomban kapható oltásokat, amiket kisbabáktól az idősekig megkapnak az emberek (ideértve a koronavírus elleni vakcinát is) a tőrfarkú rákok vérnyirkában lévő anyag segítségével tesztelték.

Az atlanti tőrfarkú rákok vére segít ellenőrizni az oltások minőségét (Fotó: Getty Images)

A rákok élete is számít

Az 1970-es években kezdődött az állatok begyűjtése, majd a bennük lévő folyadék tömeges lecsapolása. Ez a mai napig megy, azaz a rákok egy részét kifogják az óceánból, annyi vérnyirkot vesznek le tőlük, hogy azért még életben maradjanak, majd visszaengedik őket a vízbe.

Természetvédők szerint ez az eljárás megviseli a rákokat, akik gyakran elpusztulnak, legyengülnek, a szaporodásuk nehézkessé válik.

Ez azért kritikus információ, mert a világ egyes részein már így is a veszélyeztetett vagy sérülékeny fajok közé tartoznak élőhelyük pusztulása és csaliként való használatuk miatt. Csakhogy a kék vér iránti kereslet nem csökkent, sőt inkább növekedett.

Szerencsére mostanra sikerült egy szintetikus módot is találni az ellenőrzéshez, a rekombináns C faktor, rövidítve rFC ugyanazt csinálja, amit a rákvér.

Egyre több tudós, környezetvédő, állatvédő szólal fel és próbálja rávenni a gyógyszeripart arra, hogy kevesebb rákot tegyenek ki szenvedésnek. Néhány kormány, köztük a japán és a kínai jóváhagyta az rFc teszt használatát, az Egyesült Királyságban is egyre többször a szintetikus összetevőket használják, bizonyos nagy gyógyszergyárak pedig ígéretet tettek, hogy nem fognak rákvért használni a tesztjeikben. Csakhogy amíg pénz van benne, addig a főleg Amerikában lecsapolt kék vér milliókat ér.

Az osztrigák is gyógyíthatnak minket

Ha a rákok kihasználása nem lenne elég, az osztrigákat is szolgálatunkba állítottuk, a cél pedig a szuperbaktériumok elleni küzdelem. Egy új kutatás kimutatta, hogy a Saccostrea glomerata elnevezésű, a tengerentúlon csak Sydney-i sziklaosztrigaként emlegetett puhatestű vérnyirkában található fehérjék elpusztítják még az erős antibiotikumoknak ellenálló fertőző baktériumokat is, emellett fokozhatják az antibiotikumok hatékonyságát.

Az osztrigák természetes életmódjuk során egy csomó baktériummal találkoznak, viszont összetett immunrendszer híján nincsenek antitestjeik, amelyek küzdhetnének a fertőzések ellen.

Emiatt a vérnyirokban antimikrobiális fehérjéket és peptideket képeznek, így kerülve el a baktériumok támadását. Ezek az anyagok a félig tisztított vérnyirokból nyert protein kivonatban (rövidítve HPE-ben) képesek elpusztítani a Streptococcus fajokat, illetve megzavarhatják a baktériumsejtek membránjait,

nem engedve, hogy azok ellenálló biofilm réteget képezzenek.

Így segíthetik az antibiotikumoknak elpusztítani a kórokozókat, még azokat is, amelyek mostanra megtanultak ellenállni a gyakran használt antibiotikumoknak. A kísérletek folynak, egyelőre még nem próbálták ki a HPE biztonságosságát az élő szervezetekben, de ha minden így halad tovább, ez lesz a következő lépés.

Ezek a sydney-i sziklaosztrigák vérükkel segíthetnek minket egészségesen tartani (Fotó: Getty Images)

Nagy lépés az emberiségnek, de mi lesz az osztrigákkal?

Itt is felmerül ugyanaz a kérdés, mint az atlanti tőrfarkú rákok esetében: ki törődik az állatok jogaival, védelmével? A puhatestűeket nem tartjuk sokra, hiszen nincs kedves szemük, amivel szomorúan ránk néznének, sem simogatnivaló bundájuk, de ettől még fontos részeit képezik az ökoszisztémának.

Jelenleg a sydney-i sziklaosztrigákat már nem természetes élőhelyeikről fogdossák össze, hanem kereskedelmi akvakultúrával szaporítják őket.

Hogy ez állatkínzásnak minősül-e, és van-e jogunk a saját egészségünk érdekében fajokat kihasználni, nagyon jó kérdés, de tekintve a húsfogyasztásunkat (ideértve a tengeri herkentyűket is), egyelőre nem tűnik úgy, hogy komoly felelősséget vállalnánk a tetteinkért.

A felelősségvállalás hiánya akkor a legfeltűnőbb, amikor a kihalás szélére sodródott állatokat vesszük sorra. 

Kiemelt kép: Getty Images