Dobray Sarolta: Zajlik az élet a sorok között
Megvannak neked, vagy legalábbis emlékszel a gyerekkori fogalmazásaidra? Nincsenek meg, de emlékszem az elsőre, úgy ötödikből. A nyári élményeinkről kellett írni, és az enyém arról és annak megrázó folyományairól szólt, hogy beleléptem a nádasban egy döglött halba. Rengeteg piros aláhúzás volt benne, hogy ezt nem így kellett volna megírni, és egyáltalán, hogyan lehet ilyesmiről fogalmazást […]
Egyedül az Istennek fontos az ember – Egy délelőtt Iancu Laurával
hányszor foglaltam hazát, hányszor ültettem virágot Rahótól Mezőváriig, hol halált halt fajtám, kit szerettem, és hányszor kezdtem mindent elölről, hányszor voltam gyermek túl a Szereten. Voltam én már azon a megbabonázó földön. A Keleti-Kárpátokon túl. Hallottam – mintha egy ősi rokon törzzsel találkoztam volna – azt a több száz éve megdermedt, képekben fogalmazó, szívet dobogtatóan ismerős, […]
