A régi az új új (x)
A zenekereskedelem (eszperente szó!) résztvevői, impresszáriók, kotta- és lemezkiadók jól tudták, a vevőnek régit aligha lehet eladni. Amikor azonban fordulni kezdett a világ, és az úgynevezett komolyzene annyira komollyá vált, hogy megértéséhez négyjegyű függvénytáblázat és/vagy szögmérő kellett, a hallgatóság és a muzsikusok egy része hátat fordított a „fejlődésnek”, és elindult az elmúlt századok muzsikája felé. […]
