1987: Abortusz a Kádár-korszakban II. – A bizottság előtt

Hogyan működtek az abortusz bizottságok? És az orvosok szerint miért csökkent az abortuszok száma?

Az abortusz bizottság nem bíróság. „Mégis, aki a bizottság elé áll, óhatatlanul a vádlott pozíciójába szorul” – írta Szász Anna 1987-ben a Nők Lapjában. A háromrészes riport első részében azzal foglalkozott, hogyan zajlott a művi terhességmegszakítás, amikor még illegális volt Magyarországon. A második részben olyan nőkkel beszélgetett, akiknek az abortusz bizottság elé kellett állnia, hogy megindokolják a döntésüket. És a cikkben megszólalnak szakemberek, nőgyógyászok is, akik a megfelelő és minél könnyebben elérhető fogamzásgátló eszközök és módszerek, a szexuális felvilágosítás súlyát hangsúlyozzák. Tapasztalataik szerint ezek sokkal inkább hozzájárulnak az abortuszok számának csökkenéséhez, mint az abortusz bizottságok működése.

Szász Anna: Igen és nem II. – Bizottság előtt, Nők Lapja, 1987/10. 

„Három gyerekem van, harminchat éves elmúltam. Visszeresek a lábaim, ezért nem szedhetek tablettát. Tavaly októberben maradtam terhes, férjemmel fájó szívvel úgy döntöttünk, hogy nem vállaljuk a negyedik gyereket… A bizottság előtt és most, túl a műtéten, mélyen megalázva éreztem és érzem magam. Úgy bántak velem, mint aki magatehetetlen és beszámíthatatlan. 

Három ismeretlen ember, akinek talán együttvéve sincs három gyereke, egy űrlap alapján dönti el, hogy szüljek-e vagy sem…

A bizottság egyik hölgytagja közölte, hogy a műtétet a három gyerekre való tekintettel engedélyezik. A bizottság elnöke és egyetlen férfitagja már egy másik űrlap mögül szólt ki: nem a három gyerek az indok, hanem a korom.
Nem tudom, mikor döntöttek a bizottságok működéséről, de azt hiszem, ma már ez túlhaladott. A mai nehéz gazdasági helyzetben mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hány gyereket akar vagy tud felnevelni. Lehet, hogy hazánkban kevés gyerek születik, de ettől nem lesz több, csak az ember szája íze lesz keserű. És ha már a három gyerekre és a koromra való tekintettel amúgy is engedélyezik, miért kell részt venni ezen a megalázó tortúrán?” (Egy levélből.)

A kérelmezők

– Ugyanolyan formális – mondja egy negyvenéves nő, már az engedély birtokában –, mint a házassági tanácsadás. Az embert bekönyvelik valahová és adnak egy papírt.
Az eljárás azonban nem mindig ilyen egyszerű. A bizottságokról nem teljesen megalapozatlanul keringenek különféle történetek.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Hogyan viselkedtek a bizottsági tagok a kérelmező nőkkel?
Miért hivatkozik a cseh példára a cikk?
Az orvosok szerint miért nem csökkent a tinédzserterhességek száma?
Próbáld ki most kedvezményesen!